Mindenképpen csak és kizárólag olyan helyre ajánlatos a kuvasz, ahol nagy területen tud tevékenykedni. Semmiképpen sem szobakutya. Pásztorkutya jellege végett más háziállatokkal alapvetően jól kijön, De itt fontos megjegyezni, hogy az a megfelelő, ha már kölyök korától így szocializálják. Kezdő kutyások esetén fontos, hogy a tenyésztő válassza ki az alomból a megfelelő kölyköt. Egy-egy dominánsabb egyed, ha nem tudja a gazdi idejében felállítani a rangsort, akkor könnyen az ember fejére nőhet. Egy jól szocializált egyed, akinek adnak teret, hogy önmaga lehessen, mégis megvan a rangsor és abban a gazda felette helyezkedik el, egy életen át hű társ lesz. Idegenekkel szemben alapvetően bizalmatlan. Egy esetleges konfliktus esetén egy pillantás alatt beleáll a „harcba”. A családtagokat, így a gyerekeket is a falka tagjaiként kezeli. Szó szerint óvja és védelmezi őket (hasonlóan ahhoz, ahogy anno a nyájat is védte). Az „idős korára megbolondul”, „a saját gazdáját is megharapja”, „kezelhetetlen” bélyegek nagyon rossz hatással vannak a kuvasz megítélésére, pedig egytől-egyig tévhitek! Nyilván, ha egy ilyen öntudatos és nemes jellemű kutyát folyamatosan ütnek-vernek, láncon tartanak, annak lehet ilyen végkifejlete, de ez igaz bármely hasonló fajtára. Mondom ezt úgy, hogy kuvasz mellett „nőttem fel” és jelenleg a 9 és 13 éves lányaimat sem féltem egyetlen percig sem, ha a kutyák között vannak. Viszont a családtagokon kívül másnak nem ajánlatos az udvarra tévedniük, ha épp nem vagyunk itthon. Makacssága adja az egyéniségét. Ha valamit nem szeretne csinálni, akkor azt hamar a tudtunkra adja.
