Pumi

Több, mint 25 éve ragadta el szívemet ez a nagyszerű magyar pásztorkutya. Azóta foglalkozom a tenyésztésével is. Elbűvölt bájos arckifejezése, játékos természete, mindig tettre kész aktivitása és hatalmas intelligenciája. Első és egyben kennelalapító pumim Anghiházi Gubanc volt. Tenyésztője Németh György, akivel körülbelül 4 órát feküdtünk a fűben a kölyköket mustrálva, míg megszületett a döntés, ki is költözik hozzám. Azóta jó pár Champion, Világ-és Európa-győztes kiskutya született nálunk. A tenyésztés során egészséges, jó idegrendszerű és standard leírást leginkább megközelítő kiskutyákra törekszem. Jelenleg 3 felnőtt (ebből egy nyugdíjas) pumi él velünk és kettő édesanyámnál. Mindannyian családtagok, velünk együtt élik mindennapjaikat. A kiskutyák ugyanígy nevelkednek. Nincsenek kennelek és a lakásba is szabad a bejárásuk. A világ számos részén élnek Pilisi-Kócos pumik. A teljesség igénye nélkül: Mexicó, USA, Portugália, Oroszország, Németország, Ausztria, Norvégia, Belgium, Svájc, Svédország, Finnország.

A fajtát a XVII.-XVIII. századtól ismerjük. Ekkor még erősen keveredett a pulival. Monostori Károly állatorvos, a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskolán az állattenyésztés nyilvános rendes tanára, az «Országos Állatvédő-egyesület» igazgató-titkára 1909. januárjában már említést tesz Festetics Samu gróf tenyészetéről és annak egy példányát fényképen is bemutatja. A magyar pásztorkutyákat a Budapesti Állatkert segítségével 1914-ben kezdték el rekonstruálni. A munkálatokat Dr. Raitsits Emil vezeti. Az első fajtaleírást is ő adja meg.

Mint önálló fajtát 1920-tól különbözteti meg a szakirodalom. 1920-ban mint a puli dunántúli változata, 1923-ban pedig már önállóan jelenik meg kiállításon. Kiállítója a Magyar Királyi Csendőrkutyatelep (Gödöllő). 1924-ben 130 pumit vezetnek be a Magyar Kutyafajták Törzskönyvébe. A fajta első meghatározó tenyészkanja (az «örökös győztes», ezüstszürke Icig Fickó) is ebben az időben kezdte kiállítási pályafutását. A mellékelt 1928-as fénykép jobb oldalán látható Icig Fickó. Ha ránézünk, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt közel nyolcvan évben a pumi külleme sem változott jelentősen. 1928-ban négy tenyésztelep ismert: az «Állatkerti», a «Hortobágy», a «Délibáb» és a «Zsennyei». A fajta meghatározáshoz a harmincas évektől már Dr. Anghi Csaba Gejza is hozzájárul, aki Dr. Raitsits Emillel együtt munkálkodik és annak 1934-ben bekövetkezett halála után továbbfolytatja azt a munkát, amit Raitsits elkezdett. A fajta első tudományos standardja Abonyi–Anghi–Müller néven jelenik meg, amit 1935-ben fogad el az MKT, s amelyiket Anghi Csaba 1936-ban a «A magyar pásztorkutyák és a külföldi rokonfajták» című könyvében publikálja. 

Ugyanebben az évben fogadja el a standardot az FCI és jegyzi be 56. szám alatt.
A II. világháború sok más tevékenység mellett a kutyatenyésztést is háttérbe szorította. Legértékesebb tenyészanyagunk jelentős része is odaveszett. Az ország újjáépítése után az 1950-es évek közepére tehető a tenyésztés napjainkban is tartó új korszaka.

Kvadratikus felépítésű (a marmagasság megegyezik a törzshosszúsággal), szikár, izmos fajta. Mély mellkas, rövid ágyéki rész jellemzi. Az alsó vonal kifejezetten előre mélyülő. Feje megnyúlt, viszonylag keskeny. Szemei mandulavágásúak, sötét színűek. A fülek felállóak, utolsó egy harmadában előre és kissé oldalra bicsaklanak. Az orrtükör minden esetben fekete. Farka határozottan felfelé induló, a far fölött karikát képez. Szőre tincsekbe rendeződő, göndör, vagy hullámos. Bozontos és sűrű. Szálkás fedőszőrökből és puha aljszőrzetből áll. Színei: fekete, fehér, szürke és fakó. (Fontos, hogy a szőrzet mindig egyöntetű legyen! Minden elkülönülő színrajzolat, tarkázottság kizáró hiba.) Mozgása élénk, temperamentumos. Lépése rövid, mozgása „pattogó”. Hetykén, büszkén jár. Ügetése harmonikus, vágtája böködő szökdécselés, gyors, fordulatos.

Nagy előnye, hogy szőre nem hullik. Az elhalt szőröket viszont havonta egy alapos átkeféléssel el kell távolítani. Elengedhetetlen az ollóval történő igazítás. Ezt a gazda is elsajátíthatja, nem feltétlenül igényel kutya-kozmetikusi szaktudást. Megfelelő mozgatás mellett a körmök megfelelően kopnak. A füleket, mancsokat célszerű séta után átvizsgálni, nehogy toklász kerüljön beléjük. A legjobb, ha puminknak természetes vízben (folyó, tó, patak…) van lehetősége fürödni. Ez a szőr állagának is rendkívül jót tesz.

Nevelése következetességet igényel. Egyrészt érzékeny lelkületű juhászkutya, másrészt rettenthetetlen terrier. A kettő között kell megtalálni a nevelésben is a helyes egyensúlyt. Mindenképp játékosan, a pozitív megerősítés (jutalmazás) elvén keresztül neveljük. Nagyon aktív, nagy mozgásigényű fajta. Bármilyen kutyasportra kiválóan alkalmas. Imád kirándulni! Kertben és lakásban egyaránt tartható. Egygazdás fajta, legszívesebben mindig a gazdájával lenne. Ezért a boldogság netovábbja, ha a lakásba is követheti a gazdáját. Ilyenkor egy pillanat alatt képes házőrzőből illedelmes szobakutyává válni. A fajta esetében nagyon fontos a korai szocializáció! Ez már a tenyésztőnél meg kell kezdődjön. Ezért fontos, hogy olyan helyről válasszunk kiskutyát, ahol családtagként nevelkedik, nem pedig egy kennelben elzárva!

Szerencsére nagyon egészséges fajta. Nincs kimondottan a fajtára jellemző betegség. Amire a tenyésztés során szűrünk az a csípőízületi diszplázia. Ennek kialakulása jelenlegi tudásunk szerint részben genetikai, részben a környezeti tényezőktől függ. Ezért fontos, hogy egy éves kor előtt ne terheljük túl a kutyát, erőltetett mozgatással, ugráltatással illetve, hogy megfelelő táplálékkal etessük. Problémát jelenthet még a toklász, ezért séta után vizsgáljuk át kutyánk füleit és mancsait. És mindenképp védekezzünk a kullancsok ellen, mert egyre több betegséget terjesztenek, ami veszélyes lehet kutyánk egészségére nézve (Lyme-kór, Babézia…).

Mivel nagyon aktív fajta, ezért csak olyan embernek ajánlott, aki megfelelő időt tud rászánni! Sportos embereknek, családoknak kitűnő választás. Kertben és lakásban egyaránt tartható, de a legnagyobb boldogság számára, ha mindenhova követheti imádott gazdáját. Első kutyának nem ajánlom. Aki nem elég határozott és következetes a nevelés során, annak könnyen a „fejére nő”.