Nyugat-szibériai lajka

Jancsó Lászlóné vagyok, a Kara-Kitáj kennel tulajdonosa. Társtulajdonos a lányom, Jancsó Julianna. A fajta iránti szeretet régre nyúlik vissza. 1991.december 26-át írunk. Egy hüllő kiállításra mentünk, és mint egy lajka kiskutya boldog tulajdonosa tértünk haza. Ez csakis a sors keze lehet! Mert mi a valószínűsége, hogy egy hüllő kiállításon lajkát találsz? Vállalkozó Alma, mert így hívták ezt a kiskutyát, ő volt kennelünk alapítója. A kiállítás iránti szeretett, egy szépségversenytől indult el. Majd úgy gondoltuk, hogy a nagy kutyás életbe is megmérettetünk. Így találtunk rá a Karakán klubra, ahol alapító tagok lettünk. És innen már egyenes út vezetett a mába! A fajta vadászkutyává minősítése Magyarországon, egy rögös út volt, de megcsináltuk. Ebben nagyon nagy segítségünkre volt Pomázi Ágoston. Közben próbáltuk a kutyáink mozgásigényét kielégíteni, ami kemény kihívás elé állított minket.

Kapcsolatba kerültünk a szánhúzókkal. Télen szánt húztunk, nyáron a bikejöring sportnak ismertük meg a csínját. De Alma ezt nem szerette. Közben elérkezett az idő, és munkavizsgázhattunk, és munkaversenyekre mehettünk. Itt is megkaptuk a szakértő segítséget Rácz István személyébe. Ez volt, ami kielégítette az Almát, és ő lett az „után keresés professzor asszonya „. És jöttek az almok egymás után és mindig maradt meg nekünk is kiskutya, így a kennelünk létszáma növekedett. Az eredmények nem maradtak el. Már több „Hungária Junior Champion„; „Hungária Champion „ címmel is büszkélkedhettünk.

Sok embernek, arról a szóról, hogy lajka az 1957-ben a világűrbe fellőtt Lajka nevű kutya jut eszébe. Pedig neki csak a neve volt ez, fajtáját tekintve keverék volt, aki ott pusztult el az űrben. A lajka szó azt jelenti ugatós, ami nem azt jelenti, hogy ész nélkül állandóan ugat, hanem vadászati stílusára utal. A vadat csendben felkutatja majd ugatással jelez gazdájának.

 A fajta, mint neve is mutatja, Nyugat-Szibériából származik. Ott már évszázadok óta a vadászok nélkülözhetetlen társa. Az apróvadtól a medvééig mindenre használták hazájában. A fajta kialakulása során a természetes szelekció bírt nagy hangsúllyal. Ezen a zord vidéken kellett kiválóan dolgozzanak ezek az állatok. Érthető hát, hogy az erre alkalmatlan egyedekre nem volt szükség. Küllemükben is farkasszerűek. Oroszországon belül tájanként különböző típusú lajkák jöttek létre, de ekkor még nem beszélhettünk tudatos tenyésztésről.

A 20. század elején készült el az első fajta szabvány.

1947-ben Oroszország a különböző fajtákra, szabványokat állapított meg. Az FCI 1980-ban ismerte el a nyugat-szibériai-, orosz-európai- és a kelet-szibériai lajkát és az V. fajtacsoportba sorolta be, ahol a szánhúzók és az ősi típusú kutyák vannak. Magyarországon jelenleg körülbelül 1000 egyed van törzskönyvezve, de ennek csak kis hányada van még életben. Sajnos ennek az állománynak is csak egy nagyon kis hányada van vadászoknál, a többit házi kedvencként tartják. Ez nem is lenne probléma, ha tudnák a gazdák, hogyan kell foglalkozni ezzel a csodálatos fajtával.

Leginkább a farkasra emlékeztet. Izmosak és erősek, testük teljesen a vadászatnak megfelelő alakult. Szőrzetük kemény és víztaszító, nagyon sok aljszőrzettel. Ez a szőr típus a szibériai életre alakult ki. Gyönyörű gallérjuk van, ami egyes egyedeknél akár sörénnyé alakul. A fejük ék alakú, a szemeik kissé ferdék. A füleik magasan és hegyesen állnak. A harapásuk igen erős, szorításából vad nem menekül. Farkukat körkörösen a háton, vagy sarló alakúan az oldalukon hordják. Színük elég változatos fehér, szürke, ordas, bézs, fekete. Egyedül az egyöntetű fekete nem megengedett, ahol az aljszőrzet is fekete.

Most azoknak mondanék pár tanácsot, illetve jellemzőt erről a fajtáról, akik kedvet éreznek a tartásához. A lajka nagyon alkalmazkodó gyermekekhez, szeretetre méltó az emberekhez, mindemellett nagyon figyelmes és jó jelző kutya. Könnyen kijön más kutyákkal, nem keresi a konfliktust, de megállja a helyét, ha megtámadják. Mint természet közeli kutya, erős benne a falka szellem. Mindenképpen igényli, hogy foglalkozzanak vele, ha kellően kimozogja magát, akkor utána sokkal nyugodtabb. Nagyon fontos számára az ember és más kutyák társasága. Sokkal ember központúbb, mint más északi kutyák. Igaz, hogy egy kicsit önfejű, de különlegesen ragaszkodó és a gazdájának egy kellemes társa.

Az erős szőrzetét ajánlott hetente alaposan kifésülni. Természetesen szőrváltás idején gyakrabban. Egyébként a szőre öntisztuló. Mint minden kutyánál a karmokra oda kell figyelni. De egy kellően lemozgatott kutyánál ez soha nem probléma. Ezen kívül oda kell figyelni a mancsokra, a fülekre és a fogak állapotára.

Már kölyökként meg kell legyen a helye a falkában. Következetes kiképzést igényel, és akkor igazán jó kapcsolat alakul ki. A gyerekekkel nagyon türelmes, és különbséget tud tenni a gyerekek kora között. Nevelése igazi kihívást jelent a gazda számára. A kutyaiskola mindenképpen javasolt, sőt ha lehetséges, akkor a kutyaovi is. Ezek a kutyák igénylik a gazda közelségét. 

Ezeknél a kutyáknál nem jellemzőek a fajtabetegségek, még a fajtákban olyan gyakran jelenlévő diszplázia is nagyon ritka.

A nyugat-szibériai lajka szorosan kötődik a gazdához, ezért nem nagyon tűri a tulajdonos változást. Ezért mindig alaposan végig kell gondolni, hogy az illető képes-e arra hogy ennek a nem minden napi kutyának gazdája legyen. Vadászkutyaként nagyon sokoldalúan használható. Erre a kiváló szaglása, jó látása és hallása teszi alkalmassá. Az emberhez való szoros kötödése miatt, alkalmazható őrző-védőnek, munkakutyaként, valamint házőrzőként. De alkalmas különböző kutyasportokra is, mint az agility, bikejöring,  vagy bármilyen dologra, ahol fizikailag és fejből is ki tudja engedni a gőzt. Tehát összegezve, ajánlom ezt a fajtát mindenekelőtt vadászoknak, gyermekes családoknak vagy más kutyák mellé. Mivel sok mozgásra van szüksége, ezért sportos, természetbarát embereknek. Aki ha nem vadászik vele, akkor valamilyen más programot talál ki neki. Amit kiemelnék még, ha lehetséges éljünk vele együtt és ne zárjuk kennelbe!