Sheltie

A Sherborne kennel shelties története 2005-ig nyúlik vissza. Nem volt tervezett, hogy sheltie is kerül az életünkbe, de a sors máshogy gondolta. Édesanyámék akkoriban veszítették el a kutyájukat és szerettek volna egy kisebb testű, jól kezelhető kutyát. A Lucky-Luke kennelben pedig épp gazdát kerestek egy fiatal sheltienek, így Urfi (Int.Ch Lucky-Luke Benignant Expectation) a szüleimhez került. Egy kis időre... Én annyira beleszerettem Urfi kedvességébe, hogy végül hozzám költözött. Ő alapozta a meg a kennelünket és ehhez a fajtához való ragaszkodásomat. Jelenleg 3 sheltievel és 10 collieval osztjuk meg az otthonunkat. Legidősebb kutyánk Vicky (Ch. At New Moon Victory in Sherborne) a lánya Cessy (Ch. C’White Cessair in Sherborne) és a legfiatalabb “bajkeverőnk” Ellie ( Ch. Lucky-Luke Star Galaxyan Blue Empire). Hogy miért írtam, hogy bajkeverő? Akinek már volt ilyen kutyája az tudja, hogy igazi “minden lében kanál” bohócok tudnak lenni. De mindezt olyan szerethetően teszik, hogy az ember képtelen rájuk haragudni.

A sheltie történetét számos tekintetben fedi homály. A sziget a 700-as évek végétől, vagy a 800-as évek elejétől viking uralom alatt állt. A vikingeknek megvoltak a saját spicctípusú kutyáik, akik a hosszú tengeri utazásokra elkísérték őket. Ezek az alapítókutyák lehettek az ősszülei a mai Shetland Sheepdognak, természetesen a szigetek meglévő kutyáival keveredve, akik a leírások szerint meghatározhatatlan külsejűek voltak.

Eredeti származását tekintve valószínűleg a skandináv pásztorkutyákra vezethető vissza, ugyanabból a származásból, mint a Norvég Buhund vagy a Jégföldi kutya. A Shetland szigetek 1707-tõl tartozik hivatalosan Nagy Britanniához. Mikor birkákat kezdtek importálni a szigetre, feltételezhető, hogy őket kisérték munka colliek is (elődje a modern rough collienak, és a border collienak). A sheltie legfontosabb jegyeit ezeknek köszönheti. A másik meghatározó fajta a king charles spániel. Ebben az időben jelent meg és lett gyakori a fajtában a black and tan színváltozat és a vörös. A legrégebbi ismert fotók szerint nagyon könnyen felismerhető a spániel keresztezés az akkori kutyáknál. Széles agykoponyai rész, túl nehéz fülek és selymes szőrminőség, túl erős stop és ritka, spánielre jellemző szőrzet. Egyes leírások szerint még border colliet is bekereszteztek azokban az időkben, de a legtöbbet a hosszúszőrű collienak köszönheti, a szépséget, az eleganciát, ami napjainkban a fajta jellemzője.

A sheltie igazi szegény ember kutyája volt, a legtöbbjük írástudatlan volt, tehát inkább szóban és néha képekben, vagy ákom-bákomok-kal vezetett leírásokban őrizték kutyáik történetét. A fajtát nem tudatosan tenyésztették. Az első egyedet Badenrock Rose-t 1909 márciusában regisztrálták, őt még shetlandi collie néven vezették be. Apja Barny, anyja Rags. 1909-ben 28 egyedet regisztráltak. 1913-ban egy Zesta nevű, gold-sable szuka a Cruft’s Show sztárja lett. 1914-ben megalakult az English Shetland Sheepdog Club (ESSC), az Angol Kennel Klub még ugyanebben az évben önálló, fajtaként is elismerte. Napjaink kutyái az angol tenyésztők áldozatos munkájának köszönhetik fennmaradásukat. Nagyon nagy átalakuláson ment keresztül a kiskutya, akit az angol tengerészek kezdtek behozni az anyaországba. Sok elpusztult közülük, akkor még nem létezett parvo, szopornyica, és egyéb védőoltás sem. Az angol tenyésztők formálták ilyenné a fajtát ahogy ma, szeretjük őket. A sok tengerész nem gondolta volna, akik a rokonoknak vagy a barátoknak vásárolták a kiskutyákat, hogy ez a fajta majd ennyi rajongót szerez magának szerte a világban. Ha a fajta hazai történetéről szólunk semmiképpen sem lehet elmenni az eddigi legeredményesebb magyar tenyésztésű sheltie “Lucky-Luke Star Elenmiré Blue Elwing mellett (Tenyésztő és tulajdonos: Kakas Tímea) Elwing a kiállítási évei alatt gyakorlatilag mindent megnyert amit lehetett. Sok ország championja lett, és kiváló utódok kapcsolódnak a nevéhez. Mondhatni igazi legendává vált, akit itthon és Európa szerte minden shelties ismert.

Fedőszőre hosszú, durvább, míg aljszőre rövid, puhább tapintású. A gallér dús “oroszlánszerű”. 

• Cobolyszín: Tisztán, vagy árnyaltan bármely szín a halvány aranytól a mély mahagóniig, a maga árnyalatában élénk színekkel. A farkas-coboly és a szürke szín nem kívánatos.
• Tricolor: erősen fekete a testen, az élénk cser jegyek előnyösek.
• Blue-merle: Tiszta ezüstös kék, fekete foltokkal, vagy márványos fekete jegyekkel. Élénk cser jegyek kívánatosak, de ezek hiánya nem büntetendő. Nagyon nem kívánatosak a nagy fekete foltok, a palaszürke szín vagy a rozsdás árnyalat a fedőszőrben, vagy az aljszőrzetben, az általános hatás kékes színű.
• Fekete-fehér és fekete-cser: szintén elfogadott színek. A fekete-cser kivételével fehér jegyek lehetnek a fejen végigfutó csíkon, a galléron és a mellkason, a sörényen, a végtagokon és a farok végén. Valamennyi, vagy néhány fehér jegy előnyös (kivéve a fekete-cser színnél), de ezeknek a jegyeknek a hiánya nem büntetendő. Fehér foltok a törzsön erősen nem kívánatosak.

Alapvetően barátságos fajta. Nyitott és érdeklődő az idegen emberekkel, kutyákkal és más állatokkal szemben is. Nem agresszív, bár szereti hallatni a hangját, nem jellemző, hogy ezt támadás is követné. Játékossága még idősebb korban is megmarad, igazi kedves, szeretni való kis bohóc. Terelőkutya mivoltját nem tudja levetkőzni, így előszeretettel terel mindent, amit csak lehet. Legyen az kutya vagy akár embercsoport is. Ha azt szeretnénk, hogy igazán kiegyensúlyozott kutyánk legyen, akkor mindenképpen szükséges számára a megfelelő fizikális és mentális lefárasztás. A gazdával közös séta, játék, futás, labdázás mellett szüksége van arra is, hogy feladatokat kapjon és dolgozhasson is. Ez lehet bármilyen trükk vagy engedelmes feladat, agility vagy terelés a lényeg, hogy kicsit megdolgoztassa az agyát is.

A kozmetikája a közhiedelemmel ellentétben nem egy bonyolult feladat. A két kulcsszó a rendszeresség és a megfelelő eszközök! Ha a kiskutyát már a kezdetektől fogva hozzászoktatjuk a kefe és a fésű használatához a későbbiekben semmiféle problémánk nem lesz a szőre gondozásával. Érdemes már kölyökkorban asztalon végezni a kozmetikát, így a derekunk sem fogja bánni a műveletet, és a kutya sem fog otthagyni csak úgy bennünket, ha épp megunta a fésülést.

Milyen gyakran fésüljük át?

Szőrtípustól és időszaktól függően 1-2 hetente bőven elég, ha alaposan átkeféljük a bundáját. Különösen figyeljünk a kritikus részekre úgymint a fülek mögötti selymes szőrök, az első lábak zászlói és a hátsó lábak mögötti   úgynevezett “szoknya”. Ezek a területek azok, amik hajlamosabbak a csomósodásra.

Mit tegyünk, ha mégis megtörtént a baj, és összecsomósodott a kedvencünk bundája?

Ha egy mód van rá, kerüljük az ollót! Ma már számtalan kitűnő csomóbontó spray kapható, amelyek nagy segítséget jelenthetnek ilyen esetekben. Fújjuk rá, várjunk egy kicsit, majd kisebb tűkefével finoman fésüljük ki a csomókat a bundából. Vigyázzunk, hogy ne tépjük a szőrt! Ha szükséges essünk neki többször is, és próbáljuk meg finom mozdulatokkal teljesen kibontani. Ezután használhatunk fémfogú fésűt, hogy teljesen csomómentes legyen a szőr. 

Milyen eszközök szükségesek?

Finomabb és erősebb tükör(tű)kefe, fémfogú fésű, és finomabb pin kefe, a bunda teljes átkeféléséhez. Ahhoz, hogy a bunda valóban ápolt legyen néha szükséges a fürdetés is. Azonban tévedés azt hinni, hogy túl gyakran kell fürdetni. Kiállítási ebek esetében természetesen ez gyakrabban megtörténik, de alapvetően pár havonta tökéletesen elég. Mivel a sheltie szőre tömött, dús így, ha nem szakember végzi a fürdetést néhány dologra mindenképp oda kell figyelni. Válasszunk jó minőségű, a szőrtípusnak megfelelő sampont, illetve balzsamot. A sampont hígítva használjuk, és ügyeljünk arra, hogy alaposan kimossuk a szőrből, mert a legjobb minőségű szerek is okozhatnak bőrirritációt. Alaposan töröljük meg, és langyos szárítóval szárítsuk ki, jó alaposan. A szárítás akkor is szükséges, ha egyébként odakint vagy a lakásban meleg van! Ollót illetve ritkítóollót csak minimálisan használjunk a mancsszőrök kinyírásához (ehhez kiváló lehet a mancsszörnyíró gép is), a csánk és a mancsok megfelelő formázásához és a fülnél elálló “mókusszőrök” eltávolításához. A test, a gallér a szoknya és az alsó vonal maradjon természetes! 

Hasonlóan a többi juhászkutyához a sheltie is mozgásigényes fajta. Jól el van a lakásban a gazdival, azonban szüksége van a térre, a futásra és az aktív életre is. A fajta kitűnően alkalmas agility sportra mert gyors, fordulékony, könnyen és gyorsan tanul. Ha pedig a gazdának lehetősége van arra, hogy kipróbálja az ősi mesterséget: a terelést a kutyájával, ezek a kutyák szinte biztos, hogy kitűnően fognak teljesíteni. 

A korai szocializáció ennél a fajtánál is nagyon fontos, ha nem szeretnénk, hogy félénk, visszahúzódó kutyánk legyen. Lényeges, hogy a nevelésénél kerüljük az erőszakos “par force” módszereket, mert ez semmiképpen sem kívánatos ennél náluk. Pozitív megerősítéssel, türelmes, de következetes neveléssel azonban a sheltie számára nincs lehetetlen. Személyes tapasztalatom, hogy még akár 12 évesen is szeretik és igénylik a tanulást és a gyakorlást. Az agility mellett - mivel a sheltie nagyon érzékeny is - egyre több segítő és terápiás kutyát is képeznek.

A legtöbb érdekes vagy vicces történet, ami a sheltie gazdikkal megtörténik az kétségívül az, amikor a fajtát nem ismerők rendszeresen kölyökkutyának nézik a felnőtt kutyákat is. Sok történet szól arról, amikor “hozzáértők” próbálják meggyőzni a gazdikat, hogy ilyen fajta nincs is, és ők csak egy “kisnövésű skótjuhászt” vagy “skótjuhász keveréket”. Máskor pedig a még igazán fiatal kutyákat sajnálnak meg, hiszen “szegények milyen őszek már” (Ilyenkor természetesen a blue-merle és a bi-blue kutyákra gondolnak).

A sheltienél genetikai, illetve klinikai szemszűrés ajánlott. Ez utóbbit a kölyöknél 7 hetes korban végzik, előbbit később is megtehetjük. A leggyakrabban előforduló rendellenesség az úgynevezett CEA (Collie Eye Anomaly) amely egy veleszületett szembetegség, és nevével ellentétben nem csak a colliekat érinti. A szem fejlődésének egyfajta zavara ez, amely az ideghártya, látóideg, ínhártya és az érhártya károsodását okozza. Szerencsére a szűréseknek hála a CEA nagyon ritkán okoz komoly problémákat a fajtánál.

A másik rendellenesség, amelyre szinte minden tenyésztő odafigyel a pároztatások során az MDR1 szűrés. Az MDR (Multiple Drug Resistance). Amely többféle gyógyszerrel, illetve ezen szerek hatóanyagaival szembeni ellenálló képesség. Az MDR1 defekt pedig ennek az ellenálló képességnek a hiányát jelzi. Ismerhetjük ezt ivermectin érzékenységnek is, mivel korábban az ezzel kapcsolatos halálesetek leggyakoribb okozója az ivermectin nevű hatóanyag volt. Szerencsére manapság a gazdák és az állatorvosok is elég tájékozottak ezen a területen, így nagyon ritkán fordul elő ivermectin, illetve származékai által okozott probléma. (Az ivermectin megtalálható többek között néhány antibiotikumban, altatáshoz használt szerekben, parazita elleni készítményekben. Ez utóbbihoz kapcsolódóan, ha új szert szeretnénk használni minden esetben kérjük ki az állatorvos (és a tenyésztő) véleményét is!)

Nagyon sokoldalú fajta. Nagyon jól igazodik a gazda életviteléhez, és bár szeret futni, játszani, bolondozni, kitűnően el van órákig a lakásban a kanapén heverészve is. Választható első kutyának, azonban nem árt tisztában lenni azzal, hogy nagyon ügyesen tudja manipulálni a gazdit és így könnyen a család irányítójává válhat. Gyerekek mellé is ajánlható. Nem agresszív, nem harapós. Ha már esetleg elege van és elfáradt, akkor egyszerűen elvonul. Lakásban és kertben is megtalálja a helyét, de persze legjobban a gazda közelében érzi magát. Egy dologra viszont számítson az újdonsült gazdi: a sheltiek többsége szereti hallani a saját hangját. Erről még egészen kicsi korában érdemes leszoktatni, már csak a szomszédok miatt is. Összefoglalva tehát: a sheltie egy kitűnő családi és sportkutya, aki amellett, hogy feltűnően szép külleme és kedvessége elvarázsolja a gazdit, nagyszerű társ lehet a hosszú túrákon, az agility pályán, de a kanapén heverészve is.