29 989 Ft
35 999 Ft
Egyesületünk története 2014. április 8-án kezdődött, amikor egy álom életre kelt: hogy minden kutyának joga van a második esélyre. Otthonunk Pest megyében, Tárnokon található, ahol védenceink egy meleg kutyapanzióban kapnak új lehetőséget az életre. Minden egyes nap gondozóink és önkénteseink szívvel-lélekkel törődnek velük, hiszen számunkra ők nem csak "menhelyi kutyák" – hanem családtagok, akik gazdára várnak.
2017 óta büszkén gyűjthetjük az 1%-okat, 2018-ban pedig közhasznú besorolást kaptunk. 2021-ben FELIR azonosítónkat is megkaptuk (AB2520505) – ezek mind fontos lépések voltak afelé, hogy még több négylábú barátnak segíthessünk.
Tíz gyepmesteri teleppel és nehéz sorsú menhelyekkel tartjuk a kapcsolatot országszerte. Azokat a kutyusokat mentjük meg, akiknek már szinte semmi esélyük nem volt – akik az altatás szélén álltak, akiket senki sem akart. Várólistánk van, mert bármennyire is szeretnénk, véges a helyünk. Minden egyes sikeres örökbeadás újabb életet menthet meg, ezért olyan boldogok vagyunk, amikor újabb üres kennel várja a következő megmentett lelket.
Sajnos néha visszakerülnek hozzánk volt védenceink – ilyenkor természetesen soron kívül befogadjuk őket, mert számukra mi vagyunk az egyetlen biztos hely a világon. A tárgyadományokat, amiket kapunk, megosztjuk más rászoruló menhelyekkel is, mert tudjuk: együtt sokkal többet érhetünk el.
Minden egyes kutyában egy csodát látunk. Azokat a kiskatonákat, akik nehéz menhelyekről, gyepmesteri telepekről érkeznek hozzánk, vagy akiket gazdáik adnak át, szakemberek segítségével újra egészségessé és boldoggá tesszük. Gyógyítjuk sebeiket – nemcsak a fizikaiakat, hanem a lelkieket is. Tanítjuk őket újra bízni az emberekben, szeretni és szeretve lenni.
De küldetésünk ennél is több: hisszük, hogy az oktatással és a média segítségével meg tudjuk változtatni az emberek hozzáállását. Azt szeretnénk, hogy minden kutya felelős gazdához kerüljön, akinek nem csak egy "tárgy", hanem igazi családtag.
Van egy álmunk, ami éjjel-nappal ott él a szívünkben: egy saját menhely, ahol még több kutyának adhatnánk otthont, még több életet menthetnénk meg. Ahol minden kutyus megkaphatná azt a szeretetet és gondoskodást, amire szüksége van.
2014 óta közel 1100 kutyust gazdásítottunk ki. De ez a szám csak a felszín – minden egyes szám mögött egy történet áll, egy megmentett élet, egy boldog család, aki megtalálta új négyláúu tagját.
Minden segítség számít, minden gesztus egy újabb remény:
Ez Herkules története – egy kutyusé, akinek mi adtuk ezt a nevet, mert valóban hősként küzdött az életéért.
2020 nyár elején érkezett hozzánk egy kis kölyök, aki akkor még csak hat hónapos lehetett. A "gazdája" bicikli vázán cipelte magával mindenhová, hogy a szomszédok ne mérgezzék meg szegényt. Egy ilyen út során baleset történt – egy autó miatt elesett a biciklivel, és szegény kis Herkules elé került egy kocsi.
De itt jön a legszörnyűbb rész: gazdája hazavitte, és két teljes napig hagyta szenvedni. Két nap múlva hozta be hozzánk, majd azonnal lemondott róla – neki már nem kellett, mi intézzük el a sorsát.
Amikor megláttuk Herkulest, a szívünk összetört. Súlyos koponyasérülés, agyvérzés – az állatorvos sem volt biztos benne, hogy túléli. De mi nem adtuk fel. Soha.
Hosszú, fájdalmas hónapok következtek. Minden reggel rettegéssel ébredtünk: túlélte-e Herkules az éjszakát? És minden este hálával zártuk a napot, ha még mindig velünk volt a kis harcos.
Antibiotikumok, szteroidok, infúziók – mindent megtettünk érte. Lassan apadni kezdett a fejéről a duzzanat, de újabb aggodalmaink támadtak. A feje aszimmetrikus lett, szemei folyamatosan gyulladtak, és az egyikkel kapcsolatban kétségeink voltak, hogy egyáltalán lát-e. Egyensúlya és koordinációja javult ugyan, de sosem lett tökéletes.
A specialistánál kiderült: a bal szeme körüli izmok és rágóizmai sorvadni kezdtek – az idegek sérülése lehetett az ok. A regenerálódás kérdéses volt, ahogy a látása is. A jobb szemén kis szaruhártya-sérülés, de itt legalább nem sérült a látás. A könnytermelése azonban elmaradt, így naponta háromszor kellett kimosni a szemét gyógynövényes vízzel, plusz szemcseppre és gélre is szüksége volt.
Három hónap küzdelem után végre fény derült az alagút végén. Herkules jobban érezte magát, elhagyhattuk a sok gyógyszert (bár a szemkezelés maradt). Hosszabb sétákra indulhattunk vele, és a legcsodálatosabb dolog történt: megtanult játszani.
És akkor, amikor már azt hittük, hogy Herkules örökre nálunk marad, jelentkezett egy család. Egy olyan család, aki elfogadta őt pontosan olyannak, amilyen volt – minden sérülésével, minden kezelésével együtt.
Ma Herkules boldog. Egy család teljes értékű tagja, aki bebizonyította: nincs olyan sebzett lélek, amit a szeretet ne tudna meggyógyítani.
Herkules története az oka annak, hogy csináljuk, amit csinálunk. Mert minden kutyus megérdemli a második esélyt.
