Afgán agár

Kozák Zsolt vagyok. Kutyás pályám 2000 körül indult a Royal Friend angol cocker spániel kennelben kezdtem megismerkedni a kutyás világgal, eleinte fiatal felvezetőként, majd handlerként lehetőségem volt sok fajtát megismerni. Nem volt ez másként az afgán agarakkal sem, Lehetőségem volt megismerkedni Kiszudszki Hajnalkával és csodálatos kutyáival, így kezdődött a szerelem a fajta iránt.

Kennelünk, a Zelakozia afgán agár kennel 2014-ben alakult, Kálazi Katalin tulajdonában. Ebben ez évben született meg a kennel berkein belül életem nagy szerelme Zulu az arany maszkos afgán agár kan. Zulu volt a kapocs ami végül ahhoz vezetett, hogy 2018-ban csatlakoztam a kennelhez társtulajdonosként. Azóta ketten együtt, a saját gondolatainkat és nézeteinket egyeztetve haladunk előre a közös célért, hogy szép és egészséges afgánokat tenyészünk. Úgy gondolom jó az irány amelyen haladunk, ugyanis 2019-ben egy saját tenyésztésű és tulajdonú szuka kutyánk, Roose Fiatal Európa Győztes címet nyert Welsben az Európa Kutyakiállításon, 2021-ben Bömbi nevű kanunk Best In Show címet nyert Nyíregyházán, 2022-ben pedig Jeff nevű afgán kanunk pedig Veterán Világ Győztes címet nyert Madridban a Világ Kutyakiállításon. 

Zelakozia Afgán agár kennel – Tenyésztők: Kálazi Katalin és Kozák Zsolt

A mai afgán agarak ősei a közel-kelet, azon belül főként Afganisztán területein éltek, és elsősorban vadászkutyaként használták őket, valamint a karavánok és a táborok őrzésében vettek részt. A zord, kopár északi hegyes vidékeken is éppúgy éltek afgán agarak, mint a sztyeppés, sivatagos területeken, de a két terület adta különbségek miatt ezek az afgán agarak is különböztek egymástól. Az afgán agárnak kiváló a látása, hiszen elsősorban szemével követi a zsákmányt, nem szag alapján. (innen az angol "sighthound", azaz "látóagár" kifejezés). Gyakorlatilag mindenre vadásztak vele, ami csak előfordult a környéken: szárnyas vadra, mormotára, antilopra, gazellára, szarvasra, nyúlra, de farkasra, vadkutyára és sakálra is. 

A vadászkutyákat megbecsülés övezte, hiszen a kopár hegyekben és sivatagokban való túlélés záloga volt. A vadászok lóháton kísérték a kutyákat, de az afgán agarak az ember irányítása nélkül, a saját akaratuk szerint vadásztak. Ez a független gondolkodás a mai napig meghatározó fajtajellegzetesség. Ezek a kutyák csak megfogják a zsákmányt, a vad leölését az ember végezte, mivel az iszlám vallás csak a mészárolt hús fogyasztását engedi.

Az afgán agarak ősének hosszú bundája a zord körülményekhez való alkalmazkodásnak köszönhetően jött létre. A közel-kelet hegyi tájain ma is él az eredeti funkciónak és az ősi megjelenésnek megfelelő kutyafajta, mely a mai modern afgán agarak őse, a tazi.

A fajta történetét Krisztus előtti 2000-re vezetik vissza, ugyanis Afganisztán észak-keleti részén talált barlangrajzok melyek ebből az időből származnak már afgán agárra hasonlító kutyák láthatóak. 1895-ben kerültek a fajta első egyedei az Egyesült Királyságba McKenzie őrnagy és Cary Barnard kapitány segítségével és innen indult a fajta végül világhódító útjára.

Az 1920-as években két kennel volt, mely a fajta történetében kulcs szerepet játszottak a Ghazni kennel a hegyi típust képviselte és a Bell-Murray kennel, ami viszont a sivatagi típust tenyésztett. Azonban a két kennel között eleinte komoly nézeteltérések voltak, köszönhetően, hogy két teljesen különböző típust tenyésztettek, míg a tenyésztők elkezdték keverni a típusokat, hogy azok legjobb tulajdonságaikat gyúrják egybe. Az első a fajta képviselői közül egy Zardin nevű kan volt, akit 1906-ban indult Anglia felé, John Bariff kapitány vásárolta meg Indiában, és feltehetően Iránban született, egy róla készült részletes beszámoló az alapja a mai standard-nak.

A nagyméretű agarak közé tartozik, azonban megjelenése arisztokratikus és méltóság teljes, egész megjelenéséből sugárzik a könnyed elegancia. Mozgása könnyed és légies, szó szerint mintha lebegne és ez a bizonyos lebegő mozgás fontos komponense az ”air under the dog”, tehát a levegő a kutya alatt, ugyanis mozgás közben nem csak előre halad, hanem van egy pillanat amikor mind a 4 lába a levegőben van. Koponyája az agarakra jellemző hosszú és keskeny forma, hosszú arcorri résszel. Rendszerint orra fekete, szeme pedig sötét és rendkívül kifejező. Az afgán agárnak kiváló a látása, hiszen eredetileg a szemével követte zsákmányát és nem szag alapján. (innen származik az angol "sighthound", azaz "látóagár" kifejezés). Állkapcsa és fogazata erőteljes. Füle mélyen tűzött. Feje tetejét, füleit és testét hosszú, selymes szőr fedi, kivételt képez ez alól a gerincvonal, ugyanis itt egy természetes rövidebb és valamivel keményebb szőrű ”nyereg” található. Nyaka hosszú és erős. Háta egyenes, enyhe lejtéssel. Mellkasa az agaraknak megfelelően mély. Rendszerint lapockái, csigolyáinak tövisnyúlványai és csípő csontjai jól láthatóak. Az afgán agár farka relatív magasan tűzött, és erős gyűrűben végződik, kevésbé szőrös. Az FCI minden színváltozatot elfogadott (kivéve az albínót) azonban a fehér foltos egyedek nem kívánatosak.

Veleszületett vadászösztöne miatt a kisállatokat és a kisebb kutyákat is prédának tekintheti, azonban erről tulajdonságáról fiatal korában történő hozzászoktatással jól elfedhető, de véglegesen nem törölhető. Emiatt az erős vadász ösztön és önálló gondolkodás miatt majdhogy nem lehetetlen szabadon engedni, mert ha meglát egy potenciális zsákmányt szinte behívhatatlanná válik. Meg kell tanulni együtt élni vele és alkalmazkodni kell hozzá. Igényli a mozgást, melyet sokféleképpen kielégíthetünk, jókora sétával, túrákkal, coursinggel, ennek ellenére a köztes időkben viszont igazi kanapékutya. Rendkívül érzékeny, a legkisebb fájdalomra is mondhatni drámaian reagál, így elég nehéz eldönteni, hogy valóban komoly-e a probléma. Nem hajlamos az ugatásra, azonban nagyon éber és azonnal jelez ha területét kell védeni.

Feje tetejét, füleit és testét hosszú, selymes szőr fedi, kivételt képez ez alól a gerincvonal, ugyanis itt egy természetes rövidebb és valamivel keményebb szőrű ”nyereg” található. Az afgán agarak hosszú és selymes bundája majdnem mindennapi ápolást igényel. Ez a folyamat rendkívül időigényes, hiszen több rétegben, teljesen a szőrtövektől kezdve végezzük a fésülést, ehhez a folyamathoz már kölyök korban hozzá kell szoktatnunk. Egy nem rutinos gazda is hamar belejön a mindennapi szőrápolásban, azonban időnként érdemes kutyakozmetikusra bízni, hiszen vannak olyan helyek, amik nehezen hozzáférhetőek azonban csomósodásra rendkívül hajlamosak, mint például a hajaltok, a fül tövek és az ágyék. A kiállítási kutyákat rendszerint hetente fürdetik, hogy szőrzetük tiszta és jól hidratált legyen, azonban hobbi kutyák esetén is érdemes maximum 3-4 hetente megfürdetnünk.

Minden séta után el kell távolítani a szőrbe ragadt növény darabokat, ágakat. Séta és evés közben érdemes fülvédőt adni kedvencünkre, mely komoly segítséget nyújt a fülek tisztán tartásában, illetve gyakran a kerül kutya szájába a fülszőre, ami kellemetlen a kutyának. Érdemes rendszeresen ellenőrizni a kutya füleit, hiszen a lógó fül és a hosszú fülszőr nedves- meleg közege melegágya lehet a kórokozóknak és könnyen begyulladhatnak. A külső élősködők felfedezése a hosszú szőrben igazi kihívás, emiatt rettentő fontos a megelőzés. Lehetőleg Élősködők ellen ne bolhanyakörvet használjunk, mert megtöri és összegubancolja a szőrt, részesítsük előnyben inkább a pipettás cseppeket (azonban a gyakori fürdetés miatt komoly odafigyelést igényel), de talán a legjobb megoldást a tabletták jelentik. 

Az afgán agarak esetében a fejtetőn és a testen (kivéve a gerincvonalban) az egybefüggő szőrtakaró a kívánatos, azonban vannak olyan vérvonalak akik erősen hordozzák az ősibb, futó jelleget képviselő szőrfelkopásokat az elülső láb éleknél, ágyéktájon és a mellkas oldalán, ez nem hiba, hanem típusbeli sajátosság. A kanok egyik jellegzetessége az áll alatt növesztett bajusz, mely erősíti a fej maszkulin jellegét, szukák esetében rendszerint a bajusz leszedik, hogy finomítsák a fej vonalait. Szukák esetében számolni kell azzal, hogy a tüzelési időszakokat követően gyönyörű bundájukat a tüzeléssel együtt járó hormon változások miatt ledobhatják. 

2005.-ben egy koreai kutatócsoport létrehozta az első klónozott kutyát, aki egy afgán agár, Snuppy. Snuppy egy felnőtt afgán agár füléből származó sejtből hoztak létre. A kísérletben 123 béranya kutya vett rész, azonban Snuppy volt az első és sokáig egyetlen életben maradt kutya klón. 2008-ban a klónozott Snuppy spermáit mesterséges megtermékenyítés során 2 klónozott szuka kutyába ültették be, ebből összesen 10 kölyökkutya született, melyből 9 kölyök maradt életben. Majd 2017-ben Snuppyból 4 újabb klónt hoztak létre, hogy a klónozás lehetséges egészségügyi hatásait vizsgálják. Így nem csak az első kutya klón volt egy afgán agár, hanem az első klón is, akit klónból hoztak létre. Snuppyt 2005-ben a Time Magazine az év "legcsodálatosabb találmányának" választotta.

Egy afganisztáni legenda szerint afgán agarak voltak, akik képviselték a kutyákat Noé bárkáján az özönvíz idején, ennek a történetnek a része az is, hogy közel az ajtóhoz kaptak helyet így víz fröccsnet az orrukra, innen származtatják, hogy minden kutyának nedves az orra.  A fajta népszerűségről mi sem árul el többet, hogy számos híres ember gazda is rajongott a fajtáért és erősítette is az afgán gazdák táborát, mint például Pablo Picasso, Salvador Dali vagy Zalatnay Sarolta.

A külső szemlélők számára, akik átlag kutyafajtákhoz szoktak, az agarak vékony, sportos testalkata megtévesztő látványt nyújthat, emiatt sokan tesznek megjegyzést az agár gazdinak, hogy nem kellene éheztetni szegény kutyát. Sajátos testalkatukat azonban nem szabad összekeverni az alultápláltsággal, ugyanakkor egy agár elhízása pedig növeli a különböző betegségek kialakulásának kockázatát, ezért érdemes odafigyelni a megfelelő takarmányokra és az ideális testsúly és táplálék mennyiség megválasztására. 

Evés közben érdemes fülvédőt adni kedvencünkre, mely komoly segítséget nyújt a fülek tisztán tartásában. Az agarak nagy mérete, hosszú nyaka és lábai miatt kényelmetlen egy alacsony tálból enniük, így etetés során érdemes az etető tálat megemelni, hogy kutyánk kényelmesebben tudjon enni és ezzel elkerüljük például a reflux kialakulását. 

Alapvetően egészséges fajta és csak ritkán beteg, de fontos, hogy csak megbízható tenyésztőtől vásárolunk. A nagytestű kutyákra jellemző csípőízületi diszplázia ritkán náluk is előfordulhat. Legsérülékenyebb pontjaik, agarakról lévén szó az ízületeik. Betegségeik többsége agár jellegükből adódik sajátos testfelépítésük miatt, ilyen például a dilatatív cardiomyopathia, illetve a degeneratív myelopathia. Emellett szintén ritkán előfordul a szürkehályog.

Nehéz eset a megfelelő állatorvos választása, van ugyanis egy mondás, hogy az agarak nem kutyák, hanem agarak. Az átlag állatorvosok nem sűrűn találkoznak agarakkal emiatt nem ismerik sem testi, sem szükséglet béli sajátosságaikat sem. Sok esetben megijednek szívméreteiktől, ugyanis az agarak, főleg a nagyobb testű agarak szíve valamivel nagyobb, mint az átlag kutyáké.

Kezdő, nem sok rutinnal rendelkező gazdiknak kevésbé ajánlott, hiszen erős személyisége igényli a határozott, de még is következetes nevelést, melyet egy rutintalan gazdi nem biztos hogy sikeresen kivitelez és végül az afgánja a fejére nő. Mindenképpen egy sportosabb személy mellé ajánlott, hiszen bár képes akár egész nap a kanapén feküdni, de ha beindul akkor jókora mozgásigénnyel rendelkezik, melyet érdemes kielégíteni. Mindenképpen számolnunk kell az időigényes azonban kulcsfontosságú szőrápolással, vagy magunk vagy kutyakozmetikus által, illetve kalkulálni kell ennek költségeivel is. Gyerekekkel jól kijön azonban véleményem szerint, inkább egy olyan családba illik ahol már nem olyan kicsik a gyerekek, akik megértik, hogy vannak határok amiket nem lépünk át. A tartás helyének tekintetében kinti tartása nem ajánlott, társaságkedvelő volta illetve a szőrápolás miatt is inkább a lakásban való tartást igényli.