Csau Csau

A fajta iránti szeretet 2011-ig nyúlik vissza, amikor megpillantottam az interneten egy fotót és azonnal beleszerettem. Hosszas keresgélés és a fajta tanulmányozása után még ebben az évben megérkezett hozzánk kennelünk alapító kutyája, Szerdahelyi Bich – hívónevén Szőke. Mivel ő volt az első chow chow-nk, egyértelmű volt a kennelnév választásunk, pici angollal fűszerezve, ezáltal örök emléket állítva neki. Így került kennelünk 2012-ben bejegyzésre Blonde Beauty néven a FCI-nél. 

2019-ben kennelünk elnyerte az Ezüstkoszorús Mestertenyésztői címet. 2021-ben egy régi álmom vált valóra, kennelünkbe megérkezett az első rövidszőrű kék kiskutya, akikkel nagy terveink vannak a jövőben. Tenyésztőként célunk az, hogy a kennelünkből kikerült kiskutyák egészséges, boldog, hosszú életet töltsenek el az új családjukban szeretett gazdáikkal. 

A csau csau legrégebbi kutyafajtáink közé tartozik, az eredetkutatók szerint 2000-3000 éves múlttal rendelkező ősi fajta.
Bár kínai kutyaként ismerjük, származása, őshazája tisztázatlan. Egyes források szerint Kínában is idegenként tartották számon és oda valószínűleg északról került be. Az tény, hogy valamennyi Ázsia északi részén, de különösen Szibériában élő nép tartott és tenyésztett sarki, spicc típusú kutyákat, mint például szamojédot vagy szibériai huskyt. Ezek a fajták küllemükben, koponyaformájukban erősen emlékeztetnek minket az Európába érkezett első Chow Chow-ukra. Azonban a fajta egyedi jellegzetességei, mint a kékes-fekete nyelv, a kifejezetten meredek hátsólábak és az egyöntetű szőrzetszín, teljesen ismeretlenek voltak ezeknél a fajtáknál.

Ami bizonyos, hogy a mai Európában tenyésztett egyedek ősei Kína Kanton tartományából származnak (korábban “Kanton kutyaként” is jelölték). A múltba veszett évszázadok miatt az eredet és származás pontos kiderítése már valószínűleg lehetetlen, de a fajta nyugati-világbeli története, az utolsó 100-120 év történése már eléggé ismert és dokumentált is. Az első példányok az 1800-as évek közepén érkeztek Angliába (szórványosan valószínűleg már előbb is, sőt az első leírás, mely kétségtelenül egy Chow-Chow-ról készült 1793-ra datálja a szakirodalom. Ebben az időszakban még csak a gazdag arisztokrata családok tagjainak kiváltsága volt hogy egy-egy ilyen “idegen kutya” tulajdonosa lehessen. 

• Test: A csau-csau zömök, rövid testű, arányos felépítésű, oroszlánszerű megjelenésű kutya. Vízszintes háta rövid és erős, lágyéka izmos. Mellső lábai egyenesek, mérsékelten hosszak, erős csontúak. A fajta sajátos járása a csánk minimális hajlásának a következménye.
• Mellkas: Mellkasa széles és mély, a bordák szépen íveltek.
• Feje: A koponya lapos és széles. Az arcorri rész széles, közepes hosszúságú, és nem hegyesedik ki. 
• Szemek: Sötét ovális formájú mandulavágású, közepesen nagy és arányos. A kék és fahéj színű kutyáknál a szőrzet színével egyező szemszín megengedett. A szemek nem lehetnek entropiumosak (vagyis a szemhéj nem fordulhat befelé).

• Orr:  Nagy és széles minden esetben, fekete színű (kivéve: a krém kutyánál, ahol a világosabb színezetű orr megengedett, valamint a kék és fahéj színeknél a szőr színével azonos lehet) de a fekete a kívánatos minden esetben.
• Nyak: Erős, telt nyaka nem lehet túl rövid; ferdén ül a vállon, és enyhén ívelt.
• Szőrzete: A fajtának két szőrzetváltozata van. A hosszú szőrű szőrzete dús, egyenes szálú és eláll a testétől. A fedőszőrzet meglehetősen érdes tapintású, míg az aljszőrzet puha és gyapjas. Az átlagosnál hosszabb szőr nő a nyakon (gallér) és a deréktájon. A rövid szőrű szőrzete rövid, egyenes szálú, sűrű, dús és elálló. A szőrzetnek bársonyos benyomást kell keltenie, és nem simulhat rá a testre.
• Színei: Fekete, vörös, kék, fahéj és krémszínű lehet. Nyelve és szájpadlása: mindig kékesfekete; ínyének lehetőleg feketének kell lennie. 
• Farok: Magasan tűzött, hátára simuló.
• Mancsok: A mancsa kicsi, kör alakú, szorosan záródó lábujjakkal (macskamancs).

Jelleme kicsit szokatlan de épp ezért szerethető annyira. Nem nyomulós, higgadt, magabiztos és önálló kutya. Kimért személyisége mellett igen ragaszkodó gazdájához. Sokszor mondják rá épp ezért, hogy egygazdás. Nehezen viseli a gazda váltásokat, amiatt felnőttként nehezen fogadható örökbe. Idegenekkel, gyerekekkel szemben inkább távolságtartó. Sokak szerint a többi kutya azért nem kedveli, mert nincsen kutyaszaga. Nem vágyik különösebb kényeztetésre, szereti, ha nyugton hagyják.

A hosszú szőrű csau-csau rendszeres és alapos kefélést igényel, szőrének ápolása időigényes, különösen a gubancolódásra hajlamos területeken. A fülek mögött és a nyak tájékán könnyen csomósodik a szőr, erre kiemelt figyelmet kell fordítani. A kutyát már egészen fiatalon hozzá kell szoktatni ehhez a folyamathoz, hogy a kefélés később, felnőttkorában ne váljon komoly erőpróbává. Nagymértékben vedlik, folyamatosan kell fésülni bundáját. A rövid szőrű változat ápolása jóval egyszerűbb, bár az időnkénti alapos kefélés nála is nélkülözhetetlen, főként a vedlés alatt. A karmait röviden kell tartani.

A csau-csau igen nyugodt kutya, amely viszonylag kevés mozgással is beéri. Szeret a szabadban lenni, a kertben, ahol kiszemel magának egy nyugodt helyet, és onnan jelez, ha valami szokatlant észlel. Ez a kutya nem fog nyugtalanul fel-alá járkálni. Nyugodtan el lehet vinni hosszabb sétákra, csak arra kell figyelni, hogy meleg időben ne erőltesse túl magát, ne melegedjen túl. Nyáron általában az árnyékba húzódik. Sokan tartják lakásban is.

Ez a kutyafajta hajlamos az ekcémára, a szemhéj befelé- vagy kifelé fordulására, a könyök- és a  csípő diszpláziára. Olykor gyomorcsavarodás is előfordulhat. A genetikai hajlamok miatt különösen fontos, hogy a kölyökkutya vásárlásnál ügyeljünk arra, hogy a szülőállatok tesztelve legyenek: a komoly tenyésztők csak egészséges állatokat használnak tenyésztésre.

Csau csau nélkül lehet élni, de nem érdemes

tartja a mondás így ennek fényében ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy különleges társat. A határozottság és a következetes nevelés viszont elengedhetetlen ennél a fajtánál.