Felépítése: a dobermann feje hombár. Főleg a kanoké. Nagy fejükkel hatalmasat tudnak ütni, ezért nem nőtt szarvuk. Szeme sötétbarna és sumák csillogású. Állkapcsuk erős, fogazatukat, ha látod baj lesz. Nyakuk vastag, izmos, pont arra jó, hogy leszarják a szögest. Izmos, domborodó előmell jellemzi, ami a bunkó fejjel párosítva megnehezíti a szoros behívás utáni ültetést. Lábuk hosszú és izmos, a kutyavezető gyomrában sokszor megtalálni. Karmuk sötét, vastag és erős, amivel a legjobb minőségű, drága ruhákat is cafatokra szabdalják. Fülük, farkuk vágott, most már nem lehet, mert vannak s****hülyék a világban, akik nem tudják értékelni a csodaszép felmeredő egészséges füleket és a pici vágott farkat, ami főleg keresés közben csóválódik. A hosszú farkú dobermannokat odaadnám az állatvédőknek, nyugodtan verje szét az ő combjukat. Jó súlyú állatok, a gazdit nyikhaj előszeretettel borítják fel, rántják el, tapossák le, majd röhögnek a markukban.
Temperamentum: a dobermann egy megbízható k***g állat. Ilyen bunkó fajta nincs még egy. Csupa szív, érzékeny, mégis egy nagy tahó. Gazdáját védelmezi, ha kell, ha nem. A jó dobermann imád dolgozni. Ezt kitágult pupillákkal, szorosan összezárt szájjal, helyben pattogással és hasba vagy karon harapással jelzi. Gyönyörűen dolgozik, ha van kedve. Ha nincs, akkor azt megszívtad. Olyankor rá lehet kényszeríteni megfelelő fellépéssel, amitől nagyon gyors lesz, de szanaszét dobálja a testrészeit. Ilyenkor összekeveri a vezényszavakat, pattog és kölyökkutya fejet vág. Két lehetőség van. Vagy rájössz, hogy csináld, vagy otthagy a p***ba, szenvedj egyedül. A dobermann őrző-védő-támadó kutya. Ez az ágazat a kedvence. Jól kijön a kutyákkal, kivéve amikor megöli őket. A gazdája az Isten, de attól még tahózgat vele. 180 éves korában érné el a felnőtt kort, agyilag addig felváltva ütődött gyerek vagy komoly felnőtt. Hangulata változékony, mint a menstruáló nőknek. Ezt a fajtát nem ajánlom senkinek. Kivéve, ha az illető hasonlóan gyöpös agyú, talpraesett, nyugodt, erős kezű és szereti a kihívásokat, amit sosem old meg. A dobermann életcélja a segéd és a labda. Minden más mellékes. Kezdő szerencsétlenek kezében általában agresszív lesz és levadássza a nagyit vagy elmenekül a saját árnyékától is. Esetleg lehet mindenki kutyája, Cézár, de az már hibás széria. Egy ilyen kutyával élvezet együtt élni, élvezet a munka is, ha éppen nem husánggal kergeted a pályán. A tenyered vízhólyagos lesz és megtanulsz élni és örülni a legkisebb dolgoknak is. Pl.: hogy csak sáros és nyálas a ruhád nem szakadt ki. Amikor kirúgja a lábad nem törik el, csak kicsit üvöltesz. Megszokod a kutyaharapást és rájössz nem is vészes. Ha nem fáj semmid eszedbe jut, azért, mert ma még nem vitted el ledolgozni. Nagyon lelkis kutya. Amikor a gazdájának rossz a hangulata, akkor odamegy és letapossa a fejét, amitől a gazdája síkideg lesz és el is tűnik a szomorúság. Mindenkinek ajánlom ezt a fajtát, aki nem normális, sőt klinikai eset!”
Hosszú Renáta
