Komondor

Kennelünket 2012-ben alapítottuk, azóta foglalkozunk komondorok tenyésztésével. Több Európa győztes és Világgyőztes Andaházi Tanyák Őre kutya került ki tenyészetünkből, akikre nagyon büszkék vagyunk. De nem ez a legfontosabb. Amikor az ember komondor tulajdonosa lesz, kinyílik egy kapu, amin belépve egy másik kutyás világot pillant meg. Nagyon örülök, amikor egy gazdi felhív, hogy beszámoljon az udvarában élő csodáról, hogy elmesélje milyen új kalandokat élnek meg. Sokszor mondjuk más a komondor, nem kutya vagy nem úgy kutya, mint a többi. Rendkívül intelligens, önálló gondolatokkal, méltósággal, és alkalmazkodó képességgel van megáldva, aki ha kell, megvédi a házunkat és az értékeinket. Én minden komondort imádok, kit az egyéniségéért, kit a szépségéért, ennek ellenére, - vagy, mert a fajta jövőjéért is felelősnek érzem magam, - igyekszem a legjobb tulajdonságok összességével rendelkező ebekkel tenyészteni. Remélem kutyáim a jövőben is megállják a helyüket a családban vagy a tanyán, és teszik a dolgukat boldogan gazdáik megelégedésére és örömére. Kívánom, varázsoljanak sok fényt és szeretetet minden komondoros életébe!

A fajta eredetét illetően több megközelítés is létezik. A legvalószínűbb, hogy honfoglaló magyarok minden bizonnyal lompos szőrű, nagytestű őrző kutyákat is hoztak a történelmi Magyarország területére. Az sem kizárt, hogy már ekkor éltek a Kárpát-medencében ilyen fajták, de egyes vélemények szerint a honfoglalást követően – később bevándorolt népcsoportok nagytestű pásztorkutyáinak hatására – konszolidálódott a fajta. A tatárjárást követően betelepített kun törzsek viszont szintén tartottak ilyen jellegű pásztorkutyákat, ők ugyanis ázsiai őshazájuk szélsőséges időjárási viszonyait elviselő kutyákat tenyésztettek. A nyáj, a gulya és a ménes mellett őrzőszolgálatot teljesítő, gyakorta 70-80 cm marmagasságú, robusztus megjelenésű, dús szőrzetű fajtát gubancos magyar juhászkutyaként, selyemszőrű farkasebként, pusztai komondorként, lompos szőrű komondorként vagy röviden csak komondorként írták le. A név eredetét többféleképpen magyarázzák, a fajta ősi mivoltát azonban valamennyi kinológus elfogadja.

Őseink állatainak őrzésében vezérszerep jutott ezeknek a kutyáknak. Hatalmas termete, tekintélyt parancsoló megjelenése, rendkívüli gyorsasága, erős szőrzete, fáradhatatlan küzdőkészsége a legkeményebb ellenség számára is veszélyt jelentett. A nomád pásztorkodó közösségek legféltettebb vagyona az állatállomány volt, ezt az értéket kellett a kutyáknak megvédenie.
A fajta kialakításához az ázsiai és európai füves puszták szélsőséges éghajlata mellett a pásztorok kemény és kíméletlen szelekciója is hozzájárult. Csak a legbátrabb, legszilárdabb egyedeket tenyésztették. A komondort a zord időjárás ellen legtöbbször csak saját szőrköntöse óvta. A kutyát, mint hűséges társat, a pásztorok nagy becsben tartották, igyekeztek megőrizni a fajta értékeit. Tavasszal, hasonlóan a juhokhoz, a komondort is megnyírták, így az hasonlíthatott a kuvaszhoz, ami némi elnevezésbeli keveredéshez is vezetett, tény azonban, hogy a két nagytestű magyar pásztorkutya fajtát a pásztorember sohasem keresztezte egymással. A komondor kifejezés írott nyelvi emlékként 1549-ben, Kákonyi Péter hercegszőlői református lelkész, énekszerző Astiages király történetét feldolgozó művében jelenik meg elsőként. „Pásztor nézi vele, gyermekét szoptatja egy fias komondor, és körül forogja.” – írja a szerző.
Treitschke 1840-ben megalkotta az első részletes komondor-fajtaleírást. Ezt Lónyai, Buzzi, Monostori majd Raitsits leírásai követik. Akkor ritka fajtának számított; a magyar fajták első országos kiállítását 1899-ben Szegeden rendezték, s ezen csupán egyetlen komondort mutattak be. A kiállított példány az akkori legjobb tenyészetből származott, Kovásznay Zsigmond üllői gazdaságában nevelték. Ebből a tenyészetből kerültek a Hortobágyra és a Kiskunságra azok az egyedek, amelyeknek utódai alapjaiban meghatározták a fajta jellegének későbbi alakulását. Lónyai Géza 1901-ben a következőképpen jellemzi a fajtát: „Egész testét hosszú, lompos, göndör szőr borítja, mely hosszú koloncokban csüng alá. Fejét és arcát is hosszú bozontos szőr fedi, orra mindig fekete. Az állat mogorva, büntetni nem lehet.”Ez a rövid, de klasszikus leírás akár a mai komondorról is szólhatna, s fényesen bizonyítja a fajta „rögszilárdságát”. Buzzi Géza 1909-ben kihalófélben lévő, veszélyeztetett fajtának mondja a komondort. Az általa szemlézett 200 egyed közül csupán 17 volt tenyésztésre alkalmas.
1924-ben a komondorral foglalkozók – a magyar fajták tartói közül elsőként – önálló tenyésztőszervezetet alakítottak. 1935-ben, nagyrészt a tudatos munka eredményeképp, már 972 egyedet jegyeztek a fajta törzskönyvében. A komondor törzskönyvi rendszerének kialakításában Raitsits Emil elévülhetetlen érdemeket szerzett. A világháborúk a komondorpopulációt alaposan megtizedelték. A pusztítás évei után aztán a fajtával kapcsolatban egyéb, szemlélet béli változások is bekövetkeztek. Míg a század elején elsősorban az ősiség formai és funkcionális megőrzése vezérelte a tenyésztési irányt, a második világháborút követően a sporttenyésztés élénkült meg. Ez utóbbi a fajta esztétikai megjelenését is fontosnak tartotta. A nemezes, gubancos szőrzet ápolása korábban rendkívül munkaigényes művelet volt, a negyvenes évektől kezdve a szalagos, illetve még finomabb szerkezetű, zsinóros szőrzet kialakítására irányuló tenyésztői törekvés vált irányadóvá. Nőtt a marmagasság, a rámás, nagytestű egyedeket részesítették előnyben. Jellegzetesebbé vált a szőrzet fehér színe, a korábban gyakori krémszínű árnyalat visszaszorult, a bőrfelületek pigmentáltsága is javult. A tenyésztők természetesen a sporttenyésztés során is a fajta rendkívüli értékeinek megőrzésére törekedtek, és ez a cél máig változatlan.
A mezőgazdaság reformja során a komondor jelentősége, a többi magyar pásztorkutya fajtáéhoz hasonlóan, visszaszorult. A hatvanas évek végén államilag is próbálták segíteni a fajta tenyésztését, kevés sikerrel. Az utóbbi évtizedekben átlagosan 6-800 komondor kölyök törzskönyvezésére kerül sor. A kiállításokon a komondort ma már kulturált körülmények között mutatják be, ami kedvez a népszerűsítésének. Gyakran a nagy kiállításokon is elnyeri a legszebb kutya címet. Hatalmas termete, harmonikus megjelenése, egyedisége sokakat lenyűgöz. Birtokőrzői feladatköre a magántulajdoni viszonyok újraéledésével napjainkban ismét előtérbe kerül. Ma ősi pásztorkutyánk fajtagondozó szervezete a Hungária Komondor Klub és a Magyar Komondor és Kuvasz Egylet, mely klubok egymást munkáját segítik, célul tűzve ki a komondor fajta életben tartását is. 

Amikor az ember ránéz tiszteletet parancsol nemcsak nagyságával, hanem nyugodt méltóságteljes megjelenésével is. Hordoz magában valami ősiséget, valami olyan tisztaságot és erőt, mely magával ragadja az embert. Szőrköntöse meghatározza az egész fajtát. Nemezes, szalagos vagy zsinóros bundája megvédi az időjárás szélsőségeitől. A szőr típusát az aljszőr minősége és mennyisége határozza meg.  Mivel szeme nem látszik, csak a nagy fekete,- adott esetben barna orrtükre, nehéz megmondani mit gondol és mi lesz a következő lépése. A barna orrtükör elfogadott a fajtánál, váltóorrnak is nevezik, mely nyáron egész sötét színű, télen viszont kivilágosodhat.) A farok szép hosszú, a csánk ízületén túl kell érjen és nyugalmi helyzetben a komondor nem emeli azt meg. Termete ellenére rendkívül gyors tud lenni, ha oka van rá.  A szőrköntös alatt kifejezetten „agaras”, áramvonalas a testfelépítése, ezért nem okoz neki gondot fekvő helyzetből sem egy sprint indítása. Fontos, hogy erős csontozatú legyen, hiszen ehhez a nagy termethez elengedhetetlen a korrekt felépítés és megfelelő erő is.

Végtelenül tiszteli az embert, közel fél évezrede él együtt velünk és segíti munkánkat. Minden, ami az emberé,- legyen az élő vagy élettelen dolog, - az a komondornak szent és sérthetetlen. Vigyáz mindenre, ami a miénk, legyen az a gyerekünk, cicánk, madarunk lovunk. Régen a tanyákon, amikor kimentek a gazdák a földekre dolgozni, a komondorra bízták a jószágot és a gyerekeiket is. Pontosan tudta a kutya mi az ő feladata. Manapság is bizonyítja, rajta aludhat a család cicája, de ha kell, elűzi a betolakodó szomszéd macskát.   Biztonságban van mellette mindenki, anélkül hogy ő az erejét fitogtatná. Sose él vissza azzal, mennyire erős nagy kutya. Nem kenyere a játék, ne várjuk tőle, hogy labdát hozzon vissza. Kölyökként és felnőttként is mindig ott áll mellettünk, hogy simogassuk, szeressük, de ha épp erre nincs időnk, odébb áll és messziről figyel. A hiedelmekkel ellentétben nem igénye a komondornak ki tudja mennyi hektáron szaladgálni. Legyen egy nagy kertünk, ahol futhat kedvére, de javarészt a teraszon és a közelünkben szeret lenni, ahol jól rálát a kapura is.

Egyáltalán nem hullajtja a szőrét. Így munkánk csak akkor adódik vele, amikor egyéves kora körül az úgynevezett „babaszőrét” felnőtt szőrre váltja. A nemezesedésre hajlamos összeálló szőrből alakítjuk ki a későbbi tincseket, mely a komondor jellegzetességét adja. ( Fontos, hogy „feltépjük” a bundát tincsire, mivel így szellőzik a bőre.) Későbbiekben, ha úgy ítéljük meg, hogy a tincsek már túl hosszúak és terhesek lehetnek a komondor számára, akkor ollóval rövidíthetjük a bundát. Tenyésztőként nem javaslom a bunda teljesen rövidre nyírását, mert a komondor bőrét a szőre védi minden parazitától és támadástól is. Amire nem árt odafigyelni, hogy félévente a fülben lévő, szintén nemezesedésre hajlamos szőrt ki kell húzni, nehogy a kutyát a hallásában akadályozza, vagy fülgyulladást okozzon. Kérjük ehhez a tenyésztő segítségét, mivel neki ez egy rutinmozdulat és gyorsan túlesik a kutya rajta. Évente a mancs alsó talppárnái közül is érdemes a szőrt kivágni, mert oda is be tud gubancolódni a szőr és zavarhatja a kutyát a mozgásban.

A legfontosabb, amit a komondornál tudni kell, hogy nem fogadja el az erőszakot és hangos szóra sem hallgat. Ha szeretjük, és kérünk tőle valamit, a kedvünkért bármikor megteszi.  Nem „egygazdás” kutya, szót fogad a családtagoknak. Egy akár 70 kg-os komondor is, egy szóra hallgat ránk, ha szeretjük és tiszteljük. Különösebb nevelést nem kíván, kölyökként néhányszor érdemes pórázra venni és virslivel csalni magunk után. Gyorsan tanul és pár alkalom után nagyszerűen követ bennünket már a jutalom falatka nélkül is.  A legfontosabb, mint minden kutyánál, megdicsérni, ha valamit a kérésünknek megfelelően csinál, hiszen neki is öröm, ha a gazdák örülnek. Egyéves koruk után már nem érdekli őket a finom, falat, nem lehet őket megvesztegetni, de a dicséretet továbbra is szívesen veszik. Kutyaiskolába járni vele nem szükséges. A területét őrzi magától, hiszen a génjeiben van.  Ha rendelkezünk egy nagy kerttel, nem kell lelkifurdalásunk legyen, ha épp nem tudunk vele sétálni menni. A hosszú sétákat főleg meleg időben végképp nem szereti. Ne lepődjünk meg, ha egyszer csak úgy dönt, visszafordul és haza akar menni. Nem kifejezetten túrakutya, de nagyon szeret ott lenni, ahol mi vagyunk. Így ha kellően szocializált, a városban is nyugodtan mehetünk vele egy kört. A közönségsiker garantált. Az embereket kedveli, bár idegenekkel szemben visszahúzódó lehet.  Kölyökként szívesen barátkozik más kutyákkal, de ahogy idősödik, inkább kerüli az idegen kutyákat. Ne erőltessük a barátkozást, neki mi vagyunk fontosak, nem a többi kutya. Hároméves korára tekintjük fizikailag és szellemileg is felnőttnek.

Különleges kutya. Tiszta szívű és a végtelenségig lojális. Néha már azon gondolkodom őket nézve, hogy nem is igazán kutyák. Sokszor úgy viselkednek és gondolkodnak, mint az ember és korábban cselekszik meg azt, amit épp csak kigondoltam, mint ahogy kimondtam volna. Számomra a legkülönlegesebb Pasa kutyám volt.  Amellett, hogy rengeteg hazai és nemzetközi kiállítás győztese, sőt díszkör győztese is volt ő és utódai is, nekem a legjobb barátom volt. Egész kicsi korától Aida németjuhász kutyám védelmezője lett és minden helyzetben ott állt mellettem is. Pasa körül mindig béke volt. Hatalmas termete tekintélyt parancsoló megjelenése mindenkit lenyűgözött és szeretett velem jönni egész kicsik korától bárhová. Nagyon élvezte az emberek társaságát és mindig tudta milyen helyzetben mit várok tőle. Így adódott, hogy több száz gyerek közé óvodákba, iskolába, városnapokra, fővárosi rendezvényekre, sőt még szentmisére is meghívást kaptunk. Rendkívül nyugodt kutya volt. Ennek ellenére, ha itthon védeni kellett a portát igen komolyan vette. Csakúgy repült a kapuhoz, mély öblös ugatással jelezve annak, aki odajött, menj innen, itt komondor őrzi a házat. Ez a kettősség csodálatos a fajtában. Ha a területén kívül van, akkor tudja lazíthat, nem okoskodik, kerüli a konfliktust. Ilyenkor is figyel, de csak akkor lép közbe, ha komoly veszélyt érez. Egy ilyen kutya mellett az ember mindig biztonságban érzi magát bárhol is legyen. Mindig tudom, milyen emberrel állok szemben, amikor belép a portára, mert kutyáim azonnal némán is jelzik, néha csak azzal, hogy elém ülnek az idegennel szemben. Rendkívül intelligens és szenzitív fajta. Ha valaki egy kicsit is megismeri őket, szerelmese lesz a fajtának. Ősi magyar pásztorkutyánkra nem véletlenül bízta rá minden vagyonát a tanyasi gazda.

Egészséges fajta, nincs úgynevezett „fajtabetegsége”. Nem divatkutya, ami egy oldalról szerencse, mert nem került abba a helyzetbe, amibe több kutyafajta a túltenyésztés és szaporítás miatt. Állatorvost szinte csak a kötelező oltások alkalmával lát.  A táplálásánál figyelembe kell venni, hogy közel három évig fejlődik. Táplálékának fontos része a hús, de emellett a kedvező tápok hozzáadása is fontos, így én tenyésztőként a vegyes hús+ táp etetését ajánlom. 
A gyönyörű szőrköntöse védi az az időjárás viszontagságaitól. Nagy hidegben meleget biztosít és nem okoz gondot, ha elalszik a kutya az udvaron egy havazás alkalmával. Ilyenkor a bunda nedves felső rétegét felhajtva meglepődve tapasztaljuk, hogy meleg és száraz a kutya bőre. Nevezhetjük cseppállónak a szőrt, mert nehezen ázik át sűrűsége és a faggyús réteg miatt, ami önmagától képződik és nem engedi a vizet egykönnyen a bundáig eljutni. Ezért is nem javasolt nyáron sem a komondor vízbe küldése. A felnőtt komondor nem szereti a vizet, mert ha tincsei mégis átáznak, akkor igen nehezen tud kiszáradni, és a nedves bunda kényelmetlen a kutya számára, annak plusz súlyáról nem is beszélve.

Nagyon türelmes fajta, könnyen alkalmazkodik a család ritmusához. Boldog, ha a közelünkben lehet és foglalkozunk vele, de elfogadja azt is, ha kevesebb idő jut rá. Nagyszerű családi kutya. Nem igényli a mindennapi sétát, szeret otthon az udvaron heverészni. Nappal is figyel de amikor eljön a szürkület kezd igazán őrködni. Gyerekekkel remekül kijön, ha igénylik velük játszik, de ha épp nincs rá szükség elfekszik mellettük. A saját cicánk nyugodtan aludhat a hátán hűvös éjjeleken.  Rengeteg szeretet ad, barátként is ott áll az ember mellett.  Idősebb családtagunk is biztonságban lehet mellette, mivel már kölyökként is jóval nyugodtabb, mint más kutyafajták.
Remek munkaerő a farmokon és tanyákon is, hiszen ez volt a komondor eredeti foglalkozása annak idején. Jól megfér a haszonállatokkal, nagy segítség lehet, ha a környéken vadállatok járnak és szemet vetnek a lábasjószágra. A jó komondor sosem bántja a jószágot. Nem ugatós fajta, akkor jelez, amikor valaki a kapu vagy kerítés közelébe kerül. A betolakodót mindig elűzi a területének közeléből. 
Lakásban tartása nem ajánlott, különösen télen nem kedvez neki a fűtött helység. Nem sportkutya és nem is kedveli, ha olyan feladatokat adunk neki, mint az akadálykerülgetés, vagy ugrálás egy kutyaiskolában.  Viszont kis türelemmel szépen megtanítható a pórázon való sétára.