Saluki

dr Mészáros Eszter vagyok és egy állatorvos családként alapítottuk meg kennelünket 2020-ban. Családunk első agara Ziggy, a whippet 2014 óta van velünk és tőle ered a „nagy agárszerelem”. Ezután a falkánk évente bővült egy agárral. Elsőként saluki szukánkkal, Zahrával, majd egy orosz agárral, Csinivel. Engem a saluki természete és az arisztokratikussága fogott meg. Igazán más világ az agarasság, jómagam se gondoltam volna mennyi mindent tartogatnak számomra ezek a fajták. A Balaton Treasures Kennel első almából megtartottunk szívünk csücskét, Pillét -Balaton Treasures Nahidot-, akivel majd saluki tenyésztésünket szeretnénk folytatni a jövőben. Első almunkból három kutya az országon belül maradt, ami nagy boldogsággal tölt el. Jelenleg is aktívan részt veszünk kiállításokon és coursingeken.

A saluki vagy perzsa agár a legrégebbi kutyafajták közé tartozik, eredetük feltehetőleg i.e. 7000-ig nyúlik vissza. Egyiptom királyi kutyájaként tartják számon. A fáraók gazellákra és nyulakra vadásztak salukikkal, melyek gyakran együtt működtek sólymokkal. A kutyákat gyakran mumifikálással tisztelték meg haláluk után. Egyes történészek már egy elkülönült fajtának tekintik egészen i.e 329-től, amikor Nagy Sándor elfoglalta Indiát. A nomád muszlimok, akik amúgy megvetették a kutyákat, mint tisztátalan állatokat, a salukikat mégis Allah ajándékának tekintették. „El Hor”-ként emlegették őket, melynek fordítása „a Nemes”. A perzsa agarak voltak az egyetlen kutyák, amelyeknek megengedték, hogy a sátraikban aludjanak. Őket nem lehetett eladni, vagy megvenni, csakis ajándékként kerülhetett máshova, ami a fajta iránti tiszteletük jele volt. A saluki a jemeni Saluk, vagy a szíriai Seleukia városról kapta a nevét, de egyes források szerint lehetséges, hogy az arab vadászkutya szó fordításából ered. A perzsa agarak széles körben elterjedtek a Közel-Keleten, valamint megtalálhatóak voltak Perzsiában (a mai Iránban), Szíriában, Egyiptomban, Palesztinában, Anatóliában, Mezopotámiában és Arábiában. Az első dokumentált egyed 1840-ben érkezett meg Nagy-Britanniába.  Az első világháború után sok katona hozott magával perzsa agarat, amikor a Közel-Keletről hazaérkeztek. Az első standardot 1923-ban írták meg Nagy-Britanniában.

 Források: https://www.akc.org/dog-breeds/saluki/, https://dogtime.com/dog-breeds/saluki#/slide/9

Kép: Bácskai Fanni munkája, forrás: Bacskai Fine Art

A fajta összképének sugároznia kell a kecsességet, az eleganciát, a szimmetriát és a gyorsaságot. Két fajta-változat van a feathered-hosszú szőrű- és a smooth -sima, rövid szőrű. A feathered változatban a füleken, a lábak hátsó élén, a farok alsó részén, valamint esetleg az áll alatt és a mellkasnál hosszabb, selymes szőrök találhatóak. Míg a smooth-oknak nincs ilyen hosszú szőr a testükön. Szinte az összes színváltozat elfogadott, ez alól kivétel a csíkos megjelenés. A test hossza (a válltól a fenékbúbig) megközelítőleg megegyezik a marmagassággal, bár a kutya gyakran hosszabbnak tűnik, mint amilyen valójában. Fejük hosszú és keskeny, az egész nemességről árulkodik. Orruk lehet fekete vagy májbarna. Szemeik a feketétől a mogyoróbarnáig terjedő színűek lehetnek. Arckifejezéseik méltóságteljesek és szelídek, hűséges és messzire tekintő szemekkel. Füleik hosszúak és hosszú, selymes szőrrel borítottak, magasan tűzöttek, mozgékonyak, közel a koponyához lógnak. A lábaik közepesen hosszúak, a lábujjak hosszúak és jól íveltek, nem szétterpesztettek, az egész láb erős és rugalmas; a lábujjak között hosszabb szőrökkel. Ezek a szőrök a sivatagi homokon való közlekedést segítették. Farkuk hosszú, alacsonyan tűzött, természetes ívben hordott, alul hosszabb szőrökkel, amelyek selymesek és nem bozontosak. Felnőttek nem hordják magasan a farkukat, egyedül játék közben emelhetik fel. A farok hegye legalább a csánkig ér. Mozgásuk légies és erőlködés nélküli. Járásmódjuk könnyed és lendületes, folyamatosságában nem tördelt.

Távolságtartó kutya, de a családjához rettentően ragaszkodik. Intelligens és független, arisztokrata természetűként szoktam emlegetni őket. Szükséges számára a saját tere, de szeret a középpontba lenni és hízelegni a családtagoknak. Gyerekekkel jól kijönnek, igazán gyengédek velük, viszont kell biztosítani nekik saját helyet, ahova nyugalomba el tudnak vonulni. Idegenekkel szemben tartózkodóak és félénkek is lehetnek, ha nem szocializálják megfelelően őket fiatal korukban. A szocializációt egész életük során folytatni kell. Általában jól kijönnek más kutyákkal, de leginkább más agarakat kedvelnek, mivel velük sokkal jobban lehet futkosni. Szeretik a kényelmet, és szeretik, ha pihepuha fekhellyel, kanapéval és párnákkal kényeztetik őket. Igényesek a személyes tisztaságukra, de természetesen a játékban nincs megállás, legyen szó sárról vagy vízről, nem fogják félteni magukat. Macskákkal és kisállatokkal könnyen összeszoktathatóak. Ellenben figyelemmel kell kísérni az összeszoktatást, nehogy prédaállatnak tekintse a futó kisebb állatot. Az agaraknak a futás a lételemük és minden nap lehetőséget kell nekik adni ennek kiélésére. Nagyon bolondosak, szeretnek játszani más kutyákkal és némely perzsa agár igazán kedveli a labdázást. Mivel sivatagi kutyák szeretnek a homokon hemperegni és futkosni.

A szőrét érdemes hetente egyszer átfésülni, valamint -mint minden kutya esetében- ők is a vedlési időszakban gyakoribb fésülést igényelnek. Nem szükséges gyakran fürdetni, de minden séta után érdemes átnézni, hogy a hosszabb szőreibe nem gabalyodott bele semmilyen növényi rész. Nagyon tiszta állatok és vizesen sincs „ázott kutyaszaguk”. A feathered változatnak a fülön lévő hosszú szőreit érdemes naponta átkefélni egy puha kefével, hogy a csomósodást elkerüljük. Hosszúszőrű egyedeknél gyakran használnak snoodot, ami meggátolja, hogy a fülszőr belelógjon az etetőtálba. A snood egy puha anyagból készült „szőrelfogó sál”, amit az állat fejére kell húzni.

A köztudatban gyakori felfogás, hogy egy agár csak pörög, folyamatosan fut és esélytelen lemozgatni. Mint minden kutyának nekik is meg kell adni a mindennapos mozgási lehetőséget, lehetőleg egy zárt területen, ami lehet egy kert, vagy akár egy nagyobb kutyafuttató is. Nagyon intelligens és kíváncsi fajta, nem csak a futás érdekli. Egy jó lemozgatás után a nap nagy részében alszik a fekhelyében. Jól képezhető kutyák, viszont elengedhetetlen a megfelelő technika használata. Mivel jellemükben gyakran tartózkodóak, ezért negatív hatásokra csak rosszabbodhat egy kellemetlen szituáció. A pozitív megerősítésre óriási hangsúlyt kell fektetni. A behívás megtanítása eleinte kihívás, de megfelelő motivációval egy nagyon finom jutalomfalattal, vagy játékkal és sok-sok dicsérettel tökéletesíteni lehet. Erdőben a vadak miatt pórázon kell sétáltatni őket, mivel vadászösztönük hatalmas és lehívni futó vadállatról rettentően nehéz. Nagyon fontos a kölykök szocializációja, aminek már a tenyésztőnél el kell kezdődnie. Ha saluki kölykünkkel képzési problémánk akadna, mindig érdemes felkeresni egy agarakhoz értő, a fajtát ismerő trénert. Nem lehet őket erővel nevelni, meg kell találni az arany középutat a képzésben, mivel egy nagyon értelmes és érzékeny fajtával van dolgunk. Felnőtt korukban javasolt kipróbálni velük az agársportokat, mint a coursinget és a pályaversenyt, ott mehetnek az ösztönük után és futhatnak önfeledten és boldogan. Néhányan az agilityt is kedvelik. Kizárólag benti tartásra ajánlottak, de nagy előnyt jelenthet egy kert, ahol biztonságosan lefuthatják magukat. Nagyon fontos a magas kerítés, mivel több méter magasra is képesek felugrani. Lakásban is jól érzik magukat, de feltétlenül szükséges számukra biztosítani a megfelelő napi mozgásmennyiséget. A mínusz fokokban érdemes rájuk kabátot adni, mivel nem fognak télre bundát növeszteni. 

A salukik az agarak hosszútávfutói, a világ leggyorsabb kutyafajtái között tartják számon. Képesek akár 60-70 km/órás sebességet fenntartani 3-4 kilométeren keresztül. Egy 495 méteres pályát körülbelül 35 másodperc alatt futnak le. Nem tipikus sprinter agarak, mint mondjuk egy angol agár, sokkal jobban szeretik a hosszabb pályákat. Testfelépítése tükrözi, hogy vadászatra tenyésztették, teste áramvonalas, egész lénye aerodinamikailag tökéletes. Kissé ellentmondásosnak tűnhet, hogy egy ilyen gyengéd, bájos fajta, hogyan lehet mégis ennyire masszív és kitartó.

A perzsa agár egy nagyon egészséges fajta. A betegségeik általában szerzettek és megfelelő tartás mellett 12-16 évig is elélhetnek. Az általános szűrési vizsgálatok természetesen javallottak, főleg a szív egészségének védelmét emelném ki. Az agaraknál fontos figyelembe venni, hogy kölyökkorukban nem szabad őket túlterhelni. A csontozatuk kifejlődése későn fejeződik be a többi fajtához viszonyítva. Életük első évében csak visszafogottan szabad sportolni, futni velük, mivel a túlzott terhelés miatt gyakoriak a stressztörések és az egyéb sérülések. Felnőtt korukban is fontos a fokozatos terhelés, bemelegítést követően. Egy hirtelen extrém megterhelés hatására -ami lehet egy coursing edzés, vagy egy nagyon kiadós futás- az állat hirtelen levert, gyenge lehet, bemerevedhet, esetleg görcsölhet is. Ez a paralytikus myglobinuria, köznapi nevén ünnepi betegség, ami azonnali állatorvosi ellátást igényel. A salukik a mély mellkasú kutyák közé tartoznak, ezért nem szabad futtatni őket étkezés után, mivel gyomorcsavaruk alakulhat ki. Lehetőleg séta után etessük meg őket, hogy utána tudjanak pihenni és elkerüljük ezt a kórképet.

Nagyon független teremtmények. Nem szabad tökéletes engedelmességet várni tőlük, mint mondjuk egy retrievertől vagy collietól. Önállóan gondolkodnak és akár figyelmen kívül is hagyhatják kérésünket. Akinek megtetszett a fajta, azoknak mindenképpen ajánlanám, hogy személyesen is találkozzanak a fajta képviselőivel és gazdáikkal. Rendkívül fontos a perzsa agaraknak biztosítani a megfelelő mozgási lehetőséget és az otthoni nyugalmat. Ne tévesszen meg senkit, hogy ez a csendes, szelíd lény ártatlan szemeivel, igenis egy komoly vadászkutya. Vadászösztönük nagyon erőteljes, ezért minden futó vadra, akár macskára is mozdulhatnak, a préda űzéséről lehívni őket pedig szinte lehetetlen. Kezdő kutyásnak nem ajánlanám, mivel nehéz lehet megérteni a fajtát. Ha emellett a különleges kutyafajta mellett döntenek, mindenképpen ajánlott egy “agaras” kutyakiképző segítségét kérni. A tenyésztő és a tréner tanácsait megfogadva egy csodálatos, ragaszkodó családtaggal gazdagodhatnak.