Amerikában egy időben nagy divat volt kutya-farkas hibrideket tenyészteni. Kereslet volt is rá elvégre, ki ne szeretne egy farkast otthonra?

Nos, mint utólag kiderült az újdonsült gazda jelöltek nagy többsége. Ugyanis ezek a hibridek egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint a kutyák.

Elvégre nem is azok. Az ötlet az volt a hibridek mesterségesen történő létrehozásával, hogy az emberek egy nagyon menő farkaskülsejű, kutyát kapjanak. De a genetika nem éppen így működik.

Nyilván rengeteg különbség van a farkasok és a kutyák között. Tekintve, hogy két különböző fajról beszélünk.

De nézzük meg pár olyan tulajdonságukat, ami befolyásolja mennyire kompatibilisek az emberi családdal.

Az egyik fontos különbség a két faj között, hogy a kutyák keresik az emberrel való szemkontaktust. Mind a szemkontaktus, mind az emberi arc látványa jutalomválaszt vált ki a kutyák agyában. A farkaséban azonban nem. A természetben nem praktikus egy másik faj egy egyedével felvenni a szemkontaktust, ugyanis ez egy kihívó viselkedés. És, mint ilyen ijesztő és ösztön ellenes egy farkas számára.

A másik jelentős különbség, hogy a kutya több ezer éve koevolválódik az emberrel. Több ezer évünk volt tökélyre fejleszteni az egymás közti kommunikációt. A farkasra ez nem mondható el. Míg kutyád már a szemed állásából vagy éppen fél szavakból tudja mire gondolsz a farkas nem.

Ezenkívül meg kell említsük az oxitocin-kört is. A kutya és az ember közötti interakciók, legyen az simogatás, összebújás, beszéd vagy akárcsak egymás társasága, mind két fajban oxitocin termelődést vált ki. A farkasra nyilván ez sem igaz.

Az, hogy a kutya keresi az emberi társaságot és kommunikál velünk, ösztönös gondoskodási kényszert vált ki belőlünk emberekből.

Gondoljunk csak bele mi lenne, ha kutyánk egyáltalán nem akarná felvenni velünk a szemkontaktust? Nem igényelné a simogatást, se az együtt töltött időt. Sőt adott esetben onnantól, hogy ivaréretté vált vagy agresszívvé válik, vagy éppen menekül előlünk? És ennek tetejében még sokkal nagyobb is, mint egy normál kutya. Séta közben vagy vadászik a kutyákra, vagy csak nem érdeklődik irántuk. Ja és szökik. A legmagasabb kerítésen is átjut és el akar menni tőlünk. És nem örül mikor megtaláljuk és haza visszük. Nos sok esetben ez mind, mind megtörtént a kutya-farkas hibridek gazdáival.

Persze voltak szerencsés gazdik, akik kihúzták a lottó ötöst a hibrid genetikában, de a többségnek a fent említett problémák mindegyikével szembesülnie kellett. De az ő kedvenceik legalább képesek voltak kötődést kialakítani az emberek felé.

A farkasoknak nem állt több ezer év a rendelkezésére, hogy kutyaszerű kötődési mechanizmusokat alakítsanak ki a gazdáikkal szemben.

Fontos megemlíteni, hogy az egyre népszerűbb cseh farkaskutyák génjeiben már sokkal több a kutya, mint a farkas. Ezek az újonnan kialakított hibridek sokszor tényleg  közvetlen leszármazottai egy kutya és egy farkas keresztezésének.

Nos a kutyaszerűbb viselkedést mutató egyedek közül voltak, amik beilleszkedtek az emberi családjukba. Persze általában ezek is több gonddal jártak, mint egy kutya. Többet rongáltak, ástak, szöktek, viselkedési problémákat mutattak. Sokukat nem értették a kutyák, akkor sem, ha nem prédaként tekintettek azokra.

Sokukat elaltatták. Nem is csoda. Főleg azoknál az állatoknál, amik agressziót mutattak. Egy-egy ilyen hibrid kan akár 70kg-ot is nyomhat.

Egy kan általában 40-70kg, a szukák sem sokkal kisebbek 40-60kg-osak. Egy ekkora állatot etetni, gyógyszerezi, még ha nem is agresszív, akkor is sokba kerül.

A legszerencsésebb hibridek rezervátumokba kerültek, amiket direkt a számukra alapítottak, ugyanis sokszor a farkasok közé sem képesek beilleszkedni, tekintve, hogy se nem kutyák, se nem farkasok.

Nem meglepő tehát, hogy hamar kimentek a divatból.