Argentin dog

Virágné Szikszai Katalin és Virág Gergely vagyunk, kutyáinkkal együtt Pest megyében élünk. Jelenleg 7 dogonk van, kutyáink családtagok, elsősorban kedvencek, másodsorban "tenyészkutyák".

Kati: „A fajtával 1999-ben ismerkedtem meg, ebben az évben kaptam az első, majd a második argentin dogomat. Jó kapcsolatba kerültünk kutyáim tenyésztőjével, Andó Gertrúddal és általa megismerkedtem a kiállítások világával. A második kutyát a családban a harmadik dogo követte és így tovább...

Az önálló, tudatos keresést és tenyésztést 2007-ben kezdtem el. Másfél év várakozás után meg is született kennelünk alapító szukája, Cazador Criollo Bonita, és azon a napon közös tulajdonba megérkezett alapító kanunk, Mapuche del Entrevero (társtulajdonos: Eduard Jorritsma) is Argentínából, és ezzel az Antu Makto kennel története is elkezdődött.”

Kiskutyáink évi 1-2 alkalommal születnek, csak akkor hozunk létre párosítást, ha annak minőségében hiszünk, és van tenyész célunk az alommal. Fontosnak tartjuk az egészségügyi szűréseket, a fajtára jellemző "betegségek" kiszűrését (süketség kiszűrése BAER teszttel, csípőizületi diszplázia szűrése (HD), könyök diszplázia (ED), genetikai szűrések), tenyésztésbe csak szűrt, egészséges, jó idegrendszerű kutyákat vonunk, és a kölyköket is hallás vizsgáltatjuk. 

Hiszünk abban, hogy csak egy egészséges, jó idegrendszerű kutyával igazán öröm az együttélés, és egy tenyésztőnek kutya kötelessége erre maximálisan törekedni. 

Természetesen kutyáink fajtára jellemző temperamentumára, valamint típusos, szép küllemére is odafigyelünk, rendszeresen veszünk részt kiállításokon, kutyáinkat nemzetközi, népes mezőnyben, fajtaspecialista bírók által bírált kiállításokon is megmérettetjük. A tőlünk származó kutyák sok országban sikerrel szerepelnek kiállításokon, számos európai tenyészetben meghatározóak, többük a fajta eredeti funkciójában is eredményesen bizonyít és sokan családokban okoznak boldog éveket.

Kennelünkből származó büszkeségeink közé tartozik többek közt Európa Győztes Moanánk, Fiatal Európagyőztes Pequawket, Ch. Arion, kennelünk örök királynője, a többszörös klubgyőztes Aymore, Fiatal Mundial győztes Babarka...szerencsére még sokáig lehetne sorolni a neveket, de nem szeretnénk senkit sem kihagyni.

Az argentin dog fajta története az 1900-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor is a kutyaviadalok nagyon népszerűek voltak Argentínában. A viadalok sikeres szereplője volt a cordobai harci kutya – valószínűleg a spanyol hódítók alano típusú kutyáinak leszármazottja lehetett - aki nem csak a ringekben teljesített jól, hanem a pampákon is dolgozott a marhák mellett.

A fajta megalkotása során a Martinez testvérek a cordobai harci kutyát vették kiindulási alapként, keresztezve azt több, egyéb fajtával a kívánatos tulajdonságokkal való gazdagítás végett.

• pointerrel a kellő vadászösztön, vadászathoz szükséges éles szaglás és a konvex-konkáv fejforma eléréséhez,
• bullterrierrel a temperamentuma, fehér alapszíne miatt,  
• pireneusi masztiffal a fehér alapszín miatt, 
• boxerrel az intelligencia és képezhetőség, emberközpontúság végett,
• ír farkaskutyával a vadászösztön erősítésére,
• bulldoggal a kellő szívósság eléréséhez,
• harlekin német doggal a kívánatos magasság elérése és a bulldogos fejforma javítása, atletikus alkat kialakítására,
• bordeauxi doggal az erős állkapocs, csontozat stabilizálásához, 
• pireneusi masztiffal a megfelelő erősség eléréséhez.

A sok éves munka után az első argentin dog standardet Antonio 1928-ban írta meg, azonban sajnos a fajta hivatalos elfogadását és ezáltal álmának megvalósulását sosem élte meg, 1956-ban egy vaddisznó vadászaton életét vesztette. 1947-ben a Diana című vadászlapban publikáltak először a fajtáról. Az ezt követő években vaddisznó és pumavadászatokon sikeresen használták Argentínában és a környező országokban egyaránt, a dogo argentino teljesítményével gyorsan élő legendává vált. 1964-ben ismerte el a fajtát az FCA (Argentin Kennel Klub), az első hivatalos Argentin Dog Klubot pedig Córdobában alapították 1971-ben. A fajta hivatalos FCI elismerése pedig ezek után 1973. július 31-én történt meg. 

Közepes szubsztanciájú, atletikus, harmonikus anatómiával rendelkező, közepes elülső és hátulsó végtag szögelésű, energetikai szempontból gazdaságos mozgású kutyafajta. Ezen belül rendkívül fontos, hogy az argentin dog a fajtacsoport besorolástól függetlenül az atletikus, mezomorfikus, erőteljes izomzatú fajták közé tartozik, semmiképpen sem kelti egy molosszer benyomását.

Az elfogadott marmagasság 60-68 cm, azonban a fajta megalkotói és a néhai José Luis Forlla véleménye szerint is a közepes méretű, és közepes erősségű, harmonikus megjelenésű kutyák a preferálandóak, mind a 68 cm feletti, a túl nehézkes és mind a 60 cm alatti, emellett túl könnyed felépítésű és csontozatú kutyák tenyésztésből kizárandóak – a közepes méret és közepes erősség az, ami a fajta eredeti funkcióját a leginkább elősegíti, a szélsőségek semmiképpen sem díjazandóak. 

Az ideális testhossz a marmagasság 110 százaléka.

Mint minden fajtánál, a megfelelő fejtípus meghatározó. A fej erős, a koponya és az arcorri rész 1:1 arányú, közepesen erős stoppal, erős rágóizomzattal, rágó típusú koponyával és szaglásra alkalmas, enyhén konkáv arcorri résszel, amely egyaránt mély és széles, semmiképpen sem boxerre hajazó, se nem hosszú és beszűkülő, mint a kopóké.

A szemek sötétetek és háromszög alakúak, egymástól távol elhelyezkedőek, a szem-és szájszélek preferáltan feketén pigmentáltak. 

A fülek magasan tűzöttek, közepes méretűek, vastagok, lelógóak, természetes állapotban végük lekerekített. A standard megengedi a fülvágást, azonban sok ország tenyésztési szabályzata és állatvédelmi törvényei tiltják azt.

A szőr színe fehér, egyedül a fejen megengedett egy sötét színű folt. Télen, hidegebb éghajlaton az aljszőrzetben megjelenhetnek apró foltok, azonban azok a fedőszőrre nem üthetnek át.

A dogo fantasztikus családi kutya, emberekkel nagyon barátságos, de más kutyákkal domináns. Makacs és erős, nagy mozgásigényű fajta. Vadászkutya, felkeresi és elfogja a vadat - amit sosem szabad elfelejteni - és ennek megfelelően is viselkedik, orra, vére hajtja a mezőkön, erdőben, amit a gazdának megfelelően kell tudnia kontrollálni. Igényli a mozgást, ha nem kapja meg a kellő aktivitást, agyi fárasztást, valamint a kellő nevelést, akkor rémálommá tud válni. Nem is mindenkinek való a fajta pont ezek miatt, nem minden családban jó kutya, nem minden gazdinak álom kutya - ezzel nincs is baj, csak nem is szabad elfelejteni.

Szereti a kényelmet, egész nap tud feküdni a puha fekhelyén, ám ha bármi történik egy pillanat alatt bekapcsol és százon pörög. Nagyon intelligens fajta, ami azt is jelenti, hogy könnyen a gazda fejére tudnak nőni, és simán "túl akar járni az ember eszén", meg tudja találni a kerítés gyenge pontját, ha kellő motivációja van, sőt, a szekrény fiókját is ki tudják nyitni amikor épp nincs ott az ember és ha ottfelejtünk egy darab rendkívül ízletes falatot.

Nagyon figyelmesek, szeretik az ember napját lekövetni és mindenben is segíteni. Nagyon jó családi kutyák, gyerekekkel végtelenül türelmesek, tényleg imádják őket. Más háziállatokkal kijönnek, amennyiben kölyökkortól össze vannak szoktatva, ellenkező esetben a siker nem garantált. 
Emberekkel alapvetően barátságosak (ez standard szerinti elvárás is, mivel a vadászkutyákról beszélünk), a családot azonban a végsőkig védelmezik. Emellett fajtársaikkal dominánsak – a dogok nem igazán tűrik, ha egy másik kutya nem ismeri el őket főnökként és ha összeveszésre kerül a sor, akkor általában nem csak odaszól a másik kutyának, hanem végsőkig le akarja játszani a meccset, amihez az erejük is megvan. Azonos nemű kutyák együtt tartását nem is szoktam javasolni - persze van, akiknél ez kellő neveléssel és szocializációval működik, de garancia nincs rá, hogy sikerül.
Hatalmas lelkük van, igénylik az ember társaságát, imádnak hízelegni, bújni, vagy csak a gazdi mellett feküdni. Massimo Inzoli olasz tenyésztő kennelneve az "Angel o Demonio" azaz az Ördög vagy Angyal (egy személyben) két szóban is tökéletesen jellemzi őket.

Mivel a rövid szőrű fajtáról beszélünk, így napi szintű kozmetikát nem igényelnek. A közepesen durva, erős, aljszőrzettel rendelkező rövid szűrük egész jól kipergeti magából a szennyeződéseket is, fürdetni benti kutyákat sem célszerű havonta 1-nél többször.
Vedlési szezonban kifejezetten sok szőrt hullajtanak, ami fehér színéből adódóan minden nem fehér felületen meglátszik és kitűnően bele tud állni a textíliákba – egy vedlésben lévő, benti dogo gazdinak hamar barátja lesz a robotporszívó és a szárítógép a napi fésülés mellett is.
A dogok körmei közepesen hosszúak, célszerű azokat megfelelően koptatni vagy kölyök kortól vágni, ellenkező esetben felnőtt korban hosszúra nőve törésre hajlamosak lehetnek.

Egy argentin dog kicsi kölyökkortól következetes nevelést igényel, célszerű a felnőttkorban is betartandó szabályokat korán lefektetni velük szemben és azokat pici kortól következetesen alkalmazni. Tanulékony és intelligens fajta, jutalomfalattal könnyen ösztönözhetőek, tanulási kedvüket időnként és váratlanul is fellángoló vadászösztönük és saját elképzeléseik zavarhatják meg. Nevelés során már kölyökkortól ajánlott a kutyaiskola, és ezzel párhuzamosan a domináns viselkedése miatt a más kutyákkal való megfelelő szocializáció.
Mozgásigénye közepesen nagy, egész nap képesek lustálkodni, de ha a nap végére nem kapják meg a kellő törődést, mozgást és fárasztást, az kiegyensúlyozatlan kutyához vezethet. Nagytestű és erős kutya révén, ha nekiállnak unalomból rombolni, az könnyen nagy károkat tud okozni az ember otthonában. Sétákhoz a kutyák ereje miatt a nyakörv használata preferált a hámmal szemben, hiszen a hámban sokkal erősebben tudnak húzni és nehezebb őket kontrollálni. A fajta lakásban és kint egyaránt tartható, azonban a kinti-benti tartást élvezi a legjobban. Kinti tartás esetén télen megfelelő, szigetelt kutyaház használata javasolt, amit szalmával ajánlott bélelni.

Sokszor emlegetik az argentinok mindenes munkakutyájaként: Argentínában a vadászatokon túl a rendőrség és a katonaság is alkalmazza őket. Sok országban, ahol az eredeti elfogó vadászat nem lehetséges velük, egyéb kutyás sportokra használják őket, mint például az agility, nyomkövetés, mantrailing, vércsapamunka stb.

Alapvetően az egészségesebb kutyafajták közé tartozik, tradicionális szóval jellemezve „rusztikus”, azaz igénytelen fajta, azonban pár dologra náluk is célszerű odafigyelni. A fajta egyik betegsége a fehér alapszíne miatt a veleszületett süketség, ami lehet egyoldali és mindkét fülre kiterjedő is. Szerencsére ma már a süketség számítógépes hallásvizsgálattal (ún. BAER teszttel) egészen 6 hetes kortól megállapítható. Fontos tudni, hogy a halló kutyák esetében csak a hallásvizsgálat képes megállapítani, hogy egy kutya egy, vagy mindkét fülére tökéletesen halló-e, azt észrevételezni nem igazán lehetséges vizsgálat nélkül, szimpla megfigyeléssel. 

A süket kutyák aránya tudatos tenyésztéssel, pár generáció szűrésével már nagyban csökkenthető, ezért is fontos, hogy tenyésztésbe csak hallás vizsgált és mindkét fülre halló példányok kerüljenek be.

Kölyökkortól kezdődően kiemelt fontosságú a megfelelő egészség megőrzése érdekében a visszafogott energiatartalmú, fehérjékben változatos táplálás, valamint a megfelelő ízületvédelem.

Véleménye szerint sok gazda és sajnos sok tenyésztő is nagy hibát követ el akkor, amikor kölyökkortól hipoallergén tápon neveli a fehér színű, ezáltal allergiára hajlamosnak mondott kutyákat. Mint a kisgyerekeknél is, a kölyköknél is fontos a sokféle állati fehérjével és egyéb táplálékokkal való megismertetés a kiegyensúlyozott táplálás keretein belül (ne minden nap mást kapjon enni, főétele egy minőségi táp vagy egy jól összeállított nyerses tál legyen, azonban ne kezeljük a fehér kutyát „allergiásként” tünetek megjelenése és megfelelő orvosi kivizsgálás nélkül.) Érdekesség az allergiákkal kapcsolatosan, hogy tapasztalatom szerint szinte csak lakásban vagy inkább lakásban tartott kutyáknál alakul ki, illetve sajnos sok állatorvos egy enyhe bőrpír megjelenésekor (ami sötétebb színű kutyán fel sem tűnne senkinek) egyből „allergiára” kezeli az argentin dogokat teljesen tévesen, feltáró vizsgálatok nélkül. 

Kölyökkortól kezdődően fontos, hogy nagytestű kutya lévén egy dogo kölyök kapjon ízületvédő készítményt egészen 1-1,5 éves koráig, amíg az intenzív növekedési szakasz be nem fejeződik. Eddig az életkorig az erőltetett mozgatás, futtatás, ugráltatás szintén nem javasolt, emellett a kutya elhízlalása is kiemelten kerülendő az ízületek egészséges fejlődése érdekében.

Mint minden nagytestű fajtánál, előfordulhat csípőízületi diszplázia, azonban feszes, izmos felépítésük és magas fájdalomküszöbük miatt azt jól tolerálják, azért egy kutya „mentessége” csakis kizárólag szakszerűen elvégzett és kiértékelt röntgennel bizonyítható. A könyök- és vállízület diszpláziája nem kifejezetten jellemző a fajtára.

A mai modern egészségügyi szűrések között pedig már az argentin dog fajtánál is lehetőség van ritkán előforduló genetikai eredetű betegségek szűrésére, mint például a törpeség.

Az argentin dog következetes, határozott, aktívabb életet élő emberek, családok ideális kutyája lehet, aki következetes neveléssel és megfelelő szocializációval nevelve igazi társsá tud válni a mindennapokban, hűségesen élete végéig.
Válaszd a dogot, ha egy jófej, alapvetően nyugodt, de ugyanakkor pörgős, mozgást igénylő kutyát szeretnél, akivel lehet nagyokat kirándulni, nagyokat aludni, erős, tekintélyt parancsoló megjelenésű, igényli a szeretetet és a szoros kontaktot a gazdával, családdal, de bele is tudsz törődni, ha esetleg nem a Te kutyád lesz a Városliget legbandázósabb kutyája, sőt azt is el tudod fogadni, ha esetleg nem fog kijönni azonos nemű kutyákkal.
Ne válassz dogot, ha olyan kutyát szeretnél, aki véletlenül sem szed szét semmit soha (persze, egy dogo akivel van foglalkozva nem jellemző, hogy rombol, bár azért minden növendék életébe be szokott csúszni valami baki, egy véletlenül felrobbant párna vagy valami más), 
vagy aki a környék összes kutyájával barátkozik és sosem akar összeveszni egy kutyával sem, 
vagy aki el van hetekig otthon foglalkozás, testi, agyi fárasztás nélkül békésen. Általánosságba véve „első kutyásnak” sem kifejezetten ajánlott a fajta, mivel mindenképpen határozott gazdát igényel.