Csehszlovák farkaskutya

Szalay Dóra vagyok, a Sounds Wild of Hungary kennel tulajdonosa, jelenleg 3 csehszlovák farkaskutyával élünk, ebből 2 saját tenyésztésű kutyám. Alapító szukám Assuti sajnos csak 7 évig volt velünk, két csodás alom anyukája volt, vele ismerhettem meg a kutyakiállítások világát, a kutyákkal való munkát, magát a tenyésztést is. A tenyésztésem során kiemelten ügyelek a stabil idegrendszerre, nyitott, barátságos kutyák tenyésztése a célom, mindamellett, hogy a fajta alapvető küllemi és karakterbeli tulajdonságait megőrzöm. Eddig 3 alom született kennelünkben, ebből legutóbbi társtulajdonban, így nem mondanám magunkat nagy tenyésztőnek. Minden alomnál körültekintően jártunk el az egészséget és karaktert illetően, tőlünk származó kiskutyák tökéletes családokba kerültek.

Az első párost egy Brita nevű nőstény farkas és egy németjuhász kan, Cézar z Březového háje alkotta. 1958-ban megszületett az első alom, 5 egészséges hibrid kiskutya, ebből 2 szukát használtak továbbtenyésztésre. Ezt az első keresztezést nevezzük F1 generációnak (első filiális generáció). Amikor ezeket az F1 utódokat tovább keresztezték, akkor következett az F2, F3 és F4. F4 felett a mai EU szabályozás szerint kutyának számít az adott állat. Összesen hat párosítás történt, ez hat alapító vonalat jelent a fajtában. Négy kárpáti farkas vett részt a programban, Brita, Argo, Šarik és Lejdy, két szuka és két kan, melléjük pedig összesen 6 németjuhászt választottak ki. A határőr munkára való szelektálás nem volt sikeres, a fajta hatalmas hátulütője az volt, hogy bizalmuk nem volt feltétel nélküli, nem viselték jól azt, hogy folyton más emberrel kelljen dolgozniuk, nem voltak kiszámítható munkakutyák

Az utolsó farkassal való keresztezés 1974-ben történt szlovák vonalon, Šarik nevű farkassal, később a csehek kérvényezték az utolsó farkas bevonását, ő volt a Lejdy nevű nőstény farkas, 1983-ban.

Mindeközben 1982-ben megalakult a szlovák fajtaklub (KCHČSV), František Rosík választott elnökkel, székhelyük ekkor Prágában volt, pozsonyi kirendeltséggel. A tenyésztés során törzskönyvet folyamatosan vezettek, a klub célja volt a fajta standardjának megteremtése, stabil alapokra helyezése.

A szuka és kan egyértelműen megkülönböztethető egymástól. Mozgásuk harmonikus, térölelő ügetéssel, fejüket, nyakukat ilyenkor vízszintes vonalhoz hozzák közelebb, szinte lebegnek. Lépés közben olykor poroszkálhatnak (azonos oldali lábakat mozdítják).
A mai tenyésztésben egyre gyakoribb probléma a nehéz vagy túl finom fej, robosztus, nehéz testfelépítés, lógó ajkak, nagy és hegyes fülek, sötét szem, németjuhászéhoz hasonló lejtés a hát vonalán (pontyhát). Ezek a teljesség igénye nélkül kerültek felsorolásra, több kisebb-nagyobb eltérést is lehet látni a standardhoz képest, ezek előfordulnak, a gyakoriságukat viszont lehet szabályozni megfelelő szelekcióval.

Aktív, kifejezetten életrevaló kutyák, sok-sok energiával. Állóképességük kimagasló. Kommunikációjuk, játékban való stílusuk olykor más kutyáknak furcsa és tolakodónak érzik, ebből születik sokszor félreértés a kutyák közt. Alapvetően domináns jelleműek más kutyákkal szemben, de a dominancia egyedek közt értelmezendő igazán, képesek közösségben kulturáltan viselkedni. Macskákkal, háziállatokkal szoktathatók, de nagy odafigyelést igényelnek, és valószínű sosem lehet felügyelet nélkül hagyni őket együtt, hamar megtörténik a baj. Vadászösztönük erős.

Idegenekkel alapvetően tartózkodóak, szeretik előbb megfigyelni az embereket, és esetleg kezdeményeznek maguk. Nem jó tolakodóan viselkedni velük ismerkedéskor, hagyni kell őket kicsit feltérképezni a helyzetet. Kényelmesebben érzik magukat egy erdei kiránduláson, mint a város közepén egy kávézóban. Persze vannak nagyon nyitott, nagyon barátságos egyedek is, akik örömmel ismernek meg új embereket és szeretik a társaságot. A túlzott félénkség viszont már hiba. Gyerekek, idősek közt körültekintően kell velük mozogni, nagyok és ezt nem feltétlenül tudják, szeretnek az egész testükkel ismerkedni (dörgölőznek, bújnak, mancsolnak, finoman harapdálnak).

Rendkívül intelligens kutyák, azonban ezt az intelligenciát szeretik a maguk javára használni. Képezhetőek, alapból kutyaként tudnak funkcionálni, de nincs meg az a feltétel nélküli alázat az emberük felé, ami a legtöbb fajtában genetikailag kódolt, hiszen az embernek ez kívánatos a közös együttélés során. Ez az öncélú intelligencia teszi tartásukat nehézkessé.

Általánosságban egészséges fajta, életük során sokszor tényleg csak oltásra járnak. 13-15 évig is élnek, jó kondival. Tenyésztés során megelőző szűrővizsgálatok közé tartozik a csípő-és könyökdiszplázia szűrése, a németjuhászból eredően sajnos nem olyan ritka az enyhe vagy súlyos csípődiszplázia, de itt hozzá is tenném, hogy a diszplázia egy olyan betegség, amit épp annyira befolyásol a táplálás és a tartásmód, mint a genetika. Természetesen a tenyésztő részéről az előzetes szűrés elengedhetetlen.
Emellett genetikai szűrést végzünk degeneratív myelopátiára, ami egy neurológiai betegség, a hátsó végtagok fokozatos, teljes bénulásával jár. Szintén genetikai szűrés során vizsgáljuk az agyalapi mirigy rendellenességéből fakadó törpeséget (pituitary dwarfism), ez a betegség már születéskor is kiszúrható, hosszú évekig sajnos nem volt rá elérhető a szűrés, és születtek ilyen betegséggel kutyák. Jellemzően nem élnek sokáig, teljesen amorf kutyák, arányaikban nem korrektek, szőrük rossz minőségű és több szervi problémájuk is van. Ma már mindkét betegség szűréssel megelőzhető.
Ezek mellett számos genetikailag szűrhető vizsgálatot is el lehet végezni, relevanciájuk a fajtában elhanyagolható, ilyen például az MDR1 (gyógyszerérzékenység) vagy MH (bizonyos altatószerekre adott magas hőmérséklettel járó immunválasz) tesztek elvégzése.
Klinikailag vizsgálhatók a szemek, szív működése, volt már példa beteg kutyára, illetve epilepsziás kutya is akadt már a fajtában, egyelőre ezek a betegségek nem mutatnak tendenciát, amikor kiderül egy kutyáról hogy beteg, igazolható a genetikai eredet, azt a vonalat felelősen nem tenyésztik tovább.
Táplálásuk elsősorban BARF vagy PREY modell szerint, tehát nyers hússal történik, ezt tolerálják a legjobban. Lehet őket táppal is etetni, olykor macerás megtalálni azt, ami hosszútávon működik. A vegyes etetéssel (táp + hús) is jobban működnek, mint csak a táppal.

Nincs kifejezett kozmetikai igénye, sok kutya önállóan is le tud vedleni, nyilván a gazdik ezt nem szokták megvárni, ajánlott vedlési időszakban a gyakori fésülés, személy szerint egy fürdést is szoktam javasolni évente legalább egyszer, amikor a vedlésük úgy igazán megindul. Rengeteg szőrt lazít fel egy alapos fürdés, ezzel gyorsítva a vedlési folyamatot, és évente egyszer higiéniailag sem árt egy fürdés. Természetesen ehhez a procedúrához érdemes kölyökkorban szoktatni őket.

Nevelésük kimagasló következetességet kíván, ezért sem ideálisak kezdő kutyásnak. Némi kutyás tapasztalattal már sok-sok problémát el lehet kerülni, egy elrontott kutya trenírozása sokkal nehezebb, mint alapból jól képezni. Könnyen túljárnak egy kezdő kutyás eszén, de sokszor a tapasztaltaknak is elakad a szava.
A csehszlovák farkaskutya boldogsága abban rejlik, ha a falkájával lehet, ami jelenti az embereit és a falkába tartozó kutyákat, akár egyéb állatokat. Kifejezetten ragaszkodóak, a szukák “család centrikusak”, mindenkivel hasonló kapcsolatot ápolnak, a kanoknál gyakori hogy egygazdásak. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg sem hallja ha más szól neki, de különbséget tesz az embere és a többiek közt. Elsősorban kerti kutyák, a hideget jól bírják, sokszor a szigetelt kutyaházat sem használják, melegben vermet ásnak maguknak, vagy valami hűvös zugot keresnek. Lakásban is tarthatók, hiszen a házban van mindenki más, és ők ott szeretnének lenni, ahol mindenki más is van. A lakásban tartás során figyelembe kell venni, hogy nagyon kártékonyak tudnak lenni, tönkreteszik a berendezéseket, akár átrágják az ajtót is, leszedik a redőnyt stb. Hosszútávon pedig nem megoldás, hogy szobakennelben legyenek amíg senki nincs otthon. Mellesleg azt is szétszedik, ha akarják. Ha valaki lakásba szeretné vinni, ideálisan otthonról dolgozik, vagy tudja vinni magával a munkahelyére, emellett érdemes egy napközis rutint kialakítani választott kutyaiskolánál/ kutyapanziónál, ahol szívesen látják és ismerik, ha nélküle kellene töltenünk a napot. A legideálisabb a kinti-benti tartási mód, amikor van lehetősége a kutyának a szabadban tartózkodni, tágas kennel áll rendelkezésre ha egyedül maradna otthon, viszont amikor mindenki otthon van, bent tartózkodhat ő is. Emellett javasolt, hogy ne egyedüli kutyának érkezzen a családba, ideális esetben egy már jól képzett, idősebb, hasonló méretű kutya van a családban, akitől a kölyök majd igyekszik tanulni és hozzá alkalmazkodni, szeparációs szorongás kisebb eséllyel alakul ki.
Kertes ház esetén körbekerített udvar, magas, alapozott kerítéssel jó eséllyel az udvarban is tartja a kutyát, de nem ritka hogy valamiért nagyon szeretnének meglógni (elmenni a gazdi után, tüzeléskor csavarogni/szukát keresni) és a két méteres kerítés semmit sem ér. A szökősebb kutyáknál segíteni szokott a villanypásztor telepítése a kerítés mentén belül, alul és felül is.
Kölyökként jellemzően nagyon nyitottak mindenre, félelmet nem ismerve mennek mindenhová és ismerkednek. Növendék korban, körülbelül 6 hónapos kortól 1,5-2 éves korig kifejezetten öntörvényűvé válnak, “elfelejtik” az eddig tanultakat, próbára teszik gazdájuk karakterét. Nem véletlen a legtöbb második gazdit kereső kutya a fajtában ebben a korosztályban van, sajnos sokszor ez egy megoldhatatlan kihívás a gazdinak. Ebben a korban félénkebbé is válhatnak olyan szituációkban, amikben korábban jól érezték magukat. Ebben a korban válnak ivaréretté is, a szukák jellemzően egyszer tüzelnek évente, a nagy többség az őszi időszakban, így aki kiskutyát keres, legtöbbször télen születő almokban tud gondolkozni, tavaszi elvitellel.
Három éves koruk körül tekintjük őket felnőtt kutyáknak, addigra kicsit komolyodnak, de amúgy kifejezetten bohóc jelleműek.

A kanok sokszor jól tolerálják egymást megfelelő szoktatás után, a fajtában a szukák kapcsolata kérdéses, sokszor nem viselnek el másik ivaros szukát maguk mellett, így annak aki több szukát tartana egymás mellett, kifejezetten ugyanezt a fajtát, vagy más erőteljes karakterű fajtából, számolnia kell azzal, hogy esetleg időven nem viselik el egymást, és a biztonságuk érdekében külön kell őket tartani.
Képzésük minél hamarabb kezdődjön el, tapasztalatom szerint lassan tanulnak, érdemes a háztartás alapjait megtanítani neki első körben, néhány alap engedelmes feladattal, mire ezeket megtanulja, éppen növendék lesz, és örülünk, ha ezeket továbbra is megcsinálja. Elsődleges jutalom számukra az étel, kifejezetten javasolt kölyökkorban kézből etetni őket, feladatra, nagyon jól építi a kutya-gazdi kapcsolatot. De lehet használni kedvenc játékot is, illetve a szociális jutalmazásra is többen jól reagálnak. Számukra kifejezetten erős korrekció, ha kizárásra kerülnek a falkából, tehát ha butaságot csinál, külön tesszük mindenkitől. A fokozatosság nagyon fontos, egy bizonyos viselkedésforma eléréséhez mindig csak egy kicsit több ingernek tegyük ki a kutyát, amikor még befolyásolható a reakciója. Ne tegyük meg azt, hogy bedobjuk őket a mély vízbe, és megvárjuk hogy reagál, majd ha nem tetszik jól elordítjuk magunkat. Ezek a kutyák (de a többire is vonatkozik) nem az erőszakra reagálnak, hanem a tekintélyre. Nem falkavezérnek kell lenni, hanem kompetens vezetőnek. Makacsak, önfejűek, sokszor nincs a földön az a jutifalat amiért dolgoznának, így az oktatók többsége a kutyaiskolákban nem sokat tud segíteni a képzésük során. Szerencsére már akad pár kiképző az országban, akinek volt lehetősége dolgozni csehszlovákkal és szerette is, vagy éppen maga is csehszlovák tulajdonos, így lehet találni érdemi segítséget.
A gazdi céljai a csehszlovák farkaskutyával legtöbbször az aktív családi kutyára korlátozódnak, igazán szerencsés kombináció az, amikor egy tehetséges gazdi találkozik egy jól motiválható csehszlovák farkaskutyával, és még egy jó trénert is találnak maguk mellé, ezek a kutya-gazdi párosok tudnak sikereket elérni sportokban is. Persze nem rúghatnak labdába a sportkutyákkal szemben, de a fajta jelen van agilityben, IGP-ben, húzósportokban, szimatmunkában. Utóbbi kifejezett erősségük, jó tehetséggel művelik, a nehézség az, hogy a gazdi kérése szerint dolgozzanak. A fajtában néhány kiemelkedő egyed van, akik mentőkutyaként, terápiás kutyaként szolgálnak, legtöbben inkább hobbikutyák, hobbi szintű sportolással.
Akinek nem világgyőztes céljai vannak, csak szeretné aktívan tölteni az idejét a kutyájával, és erre a fajtára esne a választása, bátran próbáljanak ki kutyás sportokat, gazdi és kutya is jól érezheti magát, függetlenül az eredménytől.

Sokan hibridként emlegetik őket, azt mondják félig farkasok, bennük van a vad vér. Ezt szeretném kiemelni, hogy butaság, és negatív megbélyegzése a fajtának, semmilyen értelemben nem pozitív rájuk nézve. A viselkedésük ösztönösebb, primitívebb, a szó nem negatív értelmében, de a mai csehszlovák farkaskutya legtöbb karakterisztikája már szelektív tenyésztés eredménye, a tenyésztők határozták meg, milyen tulajdonságokat erősítenek vagy próbálnak meg elhagyni az állományból. Nem hibridek, hiszen már generációs szempontból nagyon messze volt az, amikor farkas került ebbe a fajtába. Ebből következően nem félig farkasok, nem is részben farkasok.
Figyelmébe ajánlom minden érdeklődőnek az alábbi tanulmányt, BMC Genomics által publikálva, ahol részletesen leírják a fajta farkashoz és németjuhászhoz való viszonyát:

https://bmcgenomics.biomedcentral.com/articles/10.1186/s12864-018-4916-2

A lényeg, genetikailag kellően messze áll már mindkét alapító állattól ahhoz, hogy teljesen önálló fajtaként kezeljük, mint kutya.

Sokszor az emberek úgy jelentkeznek be csehszlovák farkaskutyára, hogy életük álma egy farkas, hosszasan ecsetelik a spirituális vonzalmukat a farkasokhoz, és hogy ebben a fajtában szeretnék megtalálni a köteléküket a természethez. Egyrészt ugye nem farkasok. Másrészt nagyon veszélyes dolog egy ilyen hollywoodi álomképet ringatni magunk előtt, hogy majd hatalmas harmónia lesz farkas(kutya) és gazdája közt, méltóságteljesen tölti majd napjait a kertvárosi házban, mélységes megértéssel gazdája 10-12 órás munkaidejére.
Lehetőség szerint biztosítunk alkalmat arra, hogy minél többen megismerkedhessenek a fajtával, mindenféle kötelezettség nélkül is. Persze mikor kiskutyáink vannak akik gazdát keresnek, szeretjük inkább korlátozni az ismerkedést azokra, akik potenciálisan megfelelő gazdái lehetnének egy kiskutyának. A nem kiskutyás időszakban viszont el lehet hozzánk látogatni egyeztetés után, elmehetünk sétálni, találkozhatunk rendezvényeken, ahol van lehetőség testközelből megismerni őket, beszélni róluk. Legjobban persze akkor látni milyenek, amikor az otthoni környezetükbe érkezik egy idegen.

Komoly érdeklődőktől mindig kérünk egy bemutatkozást írásban vagy telefonon, minél részletesebb annál jobban be tudjuk határolni passzol-e a családhoz egy ilyen kutya. Persze tolakodóak sem akarunk lenni… de mindenkinek rossz élmény az, ha hazaviszik lelkesen a kiskutyát, majd hónapokkal később visszakerül hozzánk, mert rájöttek ez nem olyan varázslatos, mint gondolták. Körülírva a legtökéletesebb gazdijelöltet: saját kertes ház, magas, stabil kerítéssel, legalább 1 idősebb, hasonló kaliberű, jól képzett kutya, legjobb ha ellentétes nemű, mint amilyen farkaskutyát keres, nincsenek gyerekek illetve idősek a háztartásban, vagy nagyobb gyerekek vannak már (10+ évesek), akár rendelkeznek már biztonságos kennellel, stabil kutyás tapasztalata van ( kutyájával sportol, akár csak hobbi szinten tréningezik eredményesen, jó kutyatartási kultúrával rendelkezik), munkája mellett rendszeres foglalkozást tud nyújtani a kutyának (napi szinten 1-2 óra minimum, kis séta, játék, tréning), szívesen jár túrázni (ez meg lehet a hétvégi, szabadnapos program), fizikailag képes egy ilyen kutyát kezelni. Nincsenek haszonállatai, vagy jól elkülönítve tartja őket.
Ettől persze indokoltan el lehet térni, a nem nagykönyv szerinti családok is megtalálhatják a tökéletes négylábú társat maguk mellé egy csehszlovák farkaskutya személyében. A szülőktől függ például, hogy kisebb gyerekkel hogyan jönnek majd ki. Megfelelő infrastruktúrával és rendszerrel más állatok mellett is tartható. A személyes találkozás(ok) során ismerjük meg a potenciális gazdikat annyira, hogy eldöntsük képesek-e megoldani a nem ideális helyzeteket is.
Az országban jelenleg 5 tenyésztő működik, ezek közt vannak frissen alakult kennelek, és több tíz éves múlttal rendelkező is, arra biztatunk mindenkit, lehetőség szerint látogasson meg több tenyészőt, ismerje meg a kutyáikat, döntse el honnan szeretnének kiskutyát választani, melyik tenyésztővel volt meg a szimpátia, hiszen az elkövetkező 13-15 évben valószínű tartani fogják a kapcsolatot. Fontos, hogy mindenképpen tenyésztőtől vásároljanak, a kiskutya velejárója a törzskönyv, emellett jó ha van szerződés és számla is a kiskutyához.