Rodéziai Ridgeback

Deák Andrea vagyok, a Kishima Rodéziai Ridgeback kennel alapítója. A fajtáról már gyermekkoromban is láttam képeket a Veress-Szinák által jegyzett Kutyakalauzban, csodálva néztem a „tarajos” kutyát és olvastam jellemzését. Az, hogy Afrikában él és oroszlánra vadászik, rabul ejtett. Először a 2000-es évek elején találkoztam a rodéziai ridgebackkel külföldön. Különleges karizmája, arisztokratikus és elegáns megjelenése mély nyomot hagyott bennem. 2012-ben vásároltam meg első oroszlánvadászomat egy hazai tenyészetből. Nemcsak egy küllemre és temperamentumra is nagyszerű kutya tulajdonosa lettem, hanem a tenyésztők személyében is kiváló emberekre, (mentorokra) találtam, akikkel a mai napig jó kapcsolatot ápolok.

2015-ben egy szukával bővült a családunk, őt szintén egy hazai kennelből választottam. Rendkívüli kutya, kívül-belül egyéniség, tökéletesen megtestesíti a fajta mibenlétét. Tenyésztőjével szintén jó az együttműködésünk, nyomon követjük egymás kutyáinak fejlődését, mindennapi életét. 2016-ban megalapítottam a saját kennelemet Kishima néven. Tenyésztési célom, hogy stabil, kiegyensúlyozott idegrendszerű, egészséges egyedek, a fajta funkcionális tulajdonságait magában hordozó kölykök kerüljenek ki kennelünkből, akik a megfelelő gazda megtalálása után kiváló társállatként tudnak együtt élni új családjukkal. Ahhoz, hogy fenti célomnak eleget tudjak tenni, szakmailag folyamatosan képzem magam, emellett néhány hazai és külföldi tenyésztővel tapasztalatcserék, ismeretek átadása útján segítjük egymás munkáját. Célpárosításokat tervezek, a mennyiséggel szemben a minőségi munkára törekszem. Kutyáim kiváló kiállítási eredményekkel rendelkeznek, emellett azonban sokkal fontosabbnak tartom, hogy mind fizikailag mind mentálisan egészségesek legyenek, a kötelező genetikai és egészségügyi szűrésekkel rendelkezzenek. Aktív tagja vagyok a hazai fajtaklubnak.  Jelenleg 4 ridgebackkel élek, Sophie a rangidős, a kennel alapító szukája, Thora, Moon és Diva pedig első és második generációs saját tenyésztésű szukáim.

A Ridgeback őse az Afrika déli részein élő őslakosokat kísérő félig háziasított kutyára, a Khoi Sanra vezethető vissza. Az első feljegyzések szerint a hollandok Fokföld gyarmatosítása után tenyésztették a kutyákat arra, hogy a korai telepesek, úttörők vadász és őrkutyái legyenek. A 19. században a holland telepesek újabb területeket fedeztek fel a kontinensen, egészen Rodéziáig jutottak.

A fajta standard leírására először 1922-ben került sor Francis Richard Barnes által, melyet a Dél-Afrikai Kennel Szövetség 1926-ban el is fogadott. Ezt követően regisztrálták az első két rodéziai ridgebacket az anyaországban, 1928 végére már 13 regisztrált tenyésztő létezett kennelnévvel. a II. világháború alatta a fajta népszerűsége és példányszáma csökkent és szinte teljesen el is tűnt. Manapság a világ számos országában megtalálható ez a szemmel és orral is vadászó kutya, mely alapvető funkciója mellett kiváló családi kedvencként is megállja helyét. 

Forrás: Kennel Union of South Africa 

A rodéziai ridgeback erős mégis előkelő

Harmonikus megjelenésű kutya. Fejlett izomzatának köszönhetően nagy állóképességgel rendelkezik és akár 40 km/h sebességgel is képes futni. Fontos kiemelni, hogy tekintélyt parancsoló erőteljes alkata ellenére könnyed, elegáns mozgás jellemzi. A fajta különlegessége egyben a „címere” is: a ridge, mely a kutya gerincvonalán található. Ezen a területen a szőr a többihez képest ellenkező irányban nő. A ridge a kutya válla mögül indul a tompor irányába és egészen a csípőcsontig tart. A szabályos ridge 2 egymással szimmetrikus szőrforgóval „koronával” rendelkezik. Ettől eltérő számú szőrforgók is léteznek, sőt van, amikor a ridge rövidebb vagy hosszabb a kívánatosnál, esetleg annak teljes hiányáról beszélünk. Ezeket az egyedeket nem lehet tenyésztésbe venni, viszont ugyanúgy tökéletes társkutya válhat belőlük. Színben a búzaszín árnyalatai az elfogadottak világostól az egészen sötét búzavörösig. Minden egyéb színváltozat (mahagóni, izabella, fekete, fekete-cser, kékes árnyalat) a standardban foglaltaktól eltérő, hibának minősül és tenyésztésből kizárást von maga után. A fajta képviselői között egyaránt fellelhetőek a fekete és barna (liver) orral rendelkező egyedek. A livernose egyedek ugyanúgy elfogadottak és tenyészthetőek, orruk pigmentációjáért az úgy nevezett B-locus felel. 

Egy külföldi cikkben úgy jellemezték, hogy a rodéziai ridgeback a kutyák Aston Martinja. Tény, hogy előkelő, méltóságteljes megjelenésével, tiszteletet parancsoló tekintetével egyből magára vonja a figyelmet. Idegenekkel tartózkodó, félelmet és agressziót azonban nem mutató kutya. Stabil, kiegyensúlyozott idegrendszere alkalmassá teszi őt a vadászat mellett sportolásra, kereső-kutató munkára is. Szinte minden közegbe beilleszthető, alkalmas kisgyerekes családok mellé, össze lehet szoktatni macskával, egyéb háziállatokkal, azonban vadászkutya révén ezek több odafigyelést igényelnek. Mindenképpen szánjuk rá a szükséges időt, a megfelelő szabályok felállításával együtt. Rendkívül intelligens és nagyon érzékeny kutya, ezért képzésében mindig a pozitív megerősítést, bizalmat és tiszteletet tartsuk szem előtt.  

Alapvetően nem igényel kozmetikai ellátást. A napi szennyeződés a mancsokon, esetlegesen szőrzeten könnyen letörölhető egy vizes törlőkendővel, alaposabb fürdetésre csak akkor van szükség, ha kedvencünk a tilosban járt és belehempergett valamibe. Érdemes időnként a füleit is ellenőrizni, előfordulhat, hogy ásások vagy nagyobb futások után por vagy egyéb szennyeződés kerül bele. Ez akár otthon vagy állatorvos segítségével könnyen kitisztítható. A karomvágáshoz már kölyökkorban javasolt hozzászoktatni, ezt ügyesebb gazdik otthon is megtehetik, ám ha nem boldogulnak, célszerű kutyakozmetikus vagy állatorvos segítségét igénybe venni. A túlzottan hosszúra nőtt karmok nemcsak a kutya járásképét változtatja meg, hanem hosszabb távon komoly ízületi károsodást is okozhatnak.

Rendkívüli intelligenciájához konokság, önfejűség is társul. Ezért a kezdetektől határozott, következetes nevelést igényel, melynek mindig pozitív megerősítésen kell alapulnia. Későn érő fajta, közel 3 éves koráig fejlődik testileg és szellemileg is, ezért szükséges, hogy elegendő kitartással rendelkezzen a vezetője. Makacssága mellett kellően érzékeny is, ezért a kölcsönös bizalom és tisztelet kulcsfontosságú a képzésben és a közös élet során is. A kölyökkori szocializációval a felnőttkori külvilághoz, kutyákhoz és emberekhez fűződő kapcsolatát tudjuk megalapozni, ezért érdemes hangsúlyt fektetni rá. Nagy mozgásigényű, aktív kutya, kiválóan alkalmas hosszabb kirándulásokra, különféle sportokra úgy, mint agility, coursing, bikejöring, canicross, emellett a mantrailingben (személykeresés) is elég sikeresen helyt állnak. Bár nem ez a fajta jellemzője, szép számmal akadnak vizet kedvelő egyedek is, így akár együtt is úszhatunk a kedvenceinkkel vagy az egyre népszerűbb SUP-hoz is hozzá lehet szoktatni. Napi szintű fizikai lemozgatásuk mellett ugyanilyen fontos a mentális fárasztás is, ellenkező esetben könnyen kezelhetetlenné válnak. A ridgebacket csak kinti (kert, kennel, garázs,) tartásra egyáltalán nem javasoljuk egyrészt, mert nagyon fontos számukra a gazda, a család közelsége, másrészt pedig rövid szőrzete nem ad kellő védelmet számára hideg időben. 

Errol Flynn, ausztrál származású színész importálta az első rodéziai ridgebacket az Amerikai Egyesült Államokba és ő volt az első amerikai tenyésztő 1930 környékén. Sajnos, az a vérvonal már nem létezik. Patrick Swayze és Nelson Mandela is rajongott a fajtáért, mindketten tulajdonosai is voltak egy-egy rodéziainak. Leland Melvin amerikai asztronauta két mentett ridgebackje igazi celebritás, a NASA hivatalos portréfotózásán is részt vettek, mint Melvin családtagjai. Igaz, elmondása szerint úgy kellett őket becsempészni az Űrközpontba, de a fotó azóta bejárta a világot. Néhány hónapja pedig Charlene monacoi hercegnő és családja gazdagodott egy rodéziai ridgeback kölyökkel, aki igazi királyi pompában fog élni.

Nagytestű kutyákra jellemzően itt is nagyon fontos a megfelelő táplálás és ízület-, porcvédő szerek alkalmazása már kölyök kortól. Néhány szó az alábbi betegségekről:

Diszplázia: a tenyésztésbe vett egyedek szűrve vannak a diszpláziára, ennek ellenére a hajlam ott lehet az utódokban. A megfelelő minőségű és mennyiségű táplálással, ízületvédő alkalmazásával és a fiatal kutya nem túlzott, erőltetett mozgásával nagy eséllyel elkerülhető, hogy a kutya felnőtt korára csípő-, könyök- vagy válldiszpláziában szenvedjen. 

Degeneratív Myelopatia (DM): számos nagytestű kutyafajta érintett, idősebb korban a hátsó végtagok lebénulnak. Genetikai szűrés elérhető már erre a betegségre, így kiszűrhető időben, hogy ne születhessen ezzel a súlyos betegséggel terhelt kölyök. 

Dermoid Sinus (DS): elsősorban ezt a fajtát érintő (bár más fajtánál is ritkán előforduló) fejlődési rendellenesség. Szoros összefüggésbe hozzák a ridge jelenlétével, jelenleg is folynak a kutatások, hogy genetikai vizsgálatokkal ennek öröklődése is kimutatható legyen. A DS egy függőleges tömlőszerű bőrnyúlvány, mely a bőr felszínétől tart gerincoszlop irányába. A DS előfordulása általában a nyak és farok részen van, a ridge vonalában. Tapintásra leginkább egy spagetti szálhoz hasonlítható, a bőr alatt egy függőlegesen futó, néha szabad szemmel is látható dudorról van szó. Mivel az első oltásokat 6 hetes kor környékén kapja a kiskutya, figyeljünk arra, hogy az állatorvos ne a nyaki részbe oltson, elkerülve a ciszta megsértését. Ez jóval megnehezíti a műtéti eljárást, a gyógyulás ideje is hosszabb lesz. A DS egyetlen gyógyítási lehetősége a műtéti úton történő eltávolítás, melyet minél előbb (legkorábban 8 hetes korban) el kell végezni. Ez a tenyésztők felelőssége, a kiskutya kizárólag gyógyult állapotban kerülhet új otthonába. Fontos tudni, hogy a DS sikeres eltávolítása esetén soha többé nem újul ki a kutyában, ezért az ilyen kölyök gazdájának nem kell aggódnia, hogy a jövőben ismét előfordulhat. A DS-sel született kutya teljesen egészséges életet élhet, ugyanúgy sportolhat, dolgozhat, mint bármely más társa, azonban az ilyen egyed tenyésztésbe nem vehető, ivartalanítása erősen javasolt. 

JME (Juvenile Myoclonic Epilepsy): kizárólag ezt a fajtát érintő fiatalkori epilepszia. Bizonyítottan recesszíven öröklődő betegségről van szó, ezért rendkívül fontos a tenyésztésbe szánt egyedek genetikai szűrése, hogy ezáltal ne születhessen terhelt kölyök.

A rodéziai ridgeback nem egy „megúszós” fajta. Kölyökkorától kezdve folyamatosan foglalkozni kell vele, ezért kutyák terén már tapasztalattal rendelkező gazdáknak ajánljuk. Kiváló családi kutya, kisgyerekek mellé nyugodtan választható, viszont minden esetben felhívom a figyelmet a szülői felelősségre is. Ha biztosítva van számára a napi mozgás, lakásban, kertes házban egyaránt tartható. Mivel nagy állóképességgel és kiváló fizikummal rendelkezik, tökéletes társa lehet az aktív családoknak. Aki szeretne ezzel a csodálatos kutyával együtt élni, mindenképpen regisztrált, felelős tenyésztőtől vásároljon, vagy vegye fel a hazai fajtaklubbal a kapcsolatot további információért.