Angol szetter

Az angol szetter iránti lelkesedésem gyerekkoromra nyúlik vissza és alapvetően a szakirodalmon alapult. Sajnos ekkoriban a környezetemben nem találkoztam a fajtával. Pollácskát, az első angol szetter kutyámat 1999. januárjában, 8 hetesen hoztam haza, tudatos választás eredményeként. Ebben tapasztalt szakember (elismert munka-, küllembíró és tenyésztő) segítségét kértem, hiszen akkor még nem rendelkeztem a fajtával kapcsolatos gyakorlati tapasztalattal. Mindenkinek tudom javasolni, hogy amikor új fajtát vagy kiskutyát választ, kérje ki minél több szakember véleményét. Pollácska hűséges társam volt majdnem 16 éven keresztül. A tenyésztés gondolata akkor fogalmazódott meg bennem, amikor szembesültem a fajta rengeteg betegségével, genetikai problémájával Rusty kutyusom érkezését követően. Ekkor elkezdtem felkutatni, angliai, német és amerikai tapasztalt tenyésztők támogatásával, elismert tenyészeteikben tett látogatásaim során azokat az egyedeket, vonalakat, akik megfelelnek a tenyésztési célomnak, amelyben első helyen az egészség szerepel. Ezt követően érkeztek otthonomba elismert angliai és amerikai tenyészetekből kennel alapító kutyáim: Hibernica, Marli, Alex, Style és Joseph. 
Tenyésztési munkám során fontosnak tartom az utódkövetést, nálunk nem fejeződik be a feladat azzal, hogy a kiskutya elköltözik új otthonába, valamint nagyon nagy hangsúlyt helyezünk a leendő gazdik kiválasztására. Tenyésztési célom egészséges, kiegyensúlyozott idegrendszerű, megfelelő ösztönökkel rendelkező és küllemben típusos angol szetterek tenyésztése, akik ideális családi kutyák.
Szeretném hangsúlyozni, mi nem kereskedelmi célú kennel vagyunk, a minőségre törekszünk, a fajtáért szeretnénk tenni. A tenyésztéshez szükséges anyagi forrást nem a kutyusaink biztosítják.

A fajta Angliából származik, eredete a 14. századra vezethető vissza. A szetterek akkori elnevezése, a „setting spaniel” egyrészt a vadászatokon látott munkamódszerére másrészt a Spanyolországból származó kutyára utal, nem a manapság ismert spániel fajtákra. Egy későbbi írás a szettereket a spanyol pointer, a nagy vízi spániel és a springer spániel keresztezéséből származtatja. A SETTER elnevezés, a lőfegyverek elterjedése előtti időszakban jellemző vadászati stílusból (háló alkalmazása) eredeztethető. A 18. században a lőfegyverek elterjedését követően alakult ki a szetterekre ma is jellemző vadjelzés azaz vadmegállás (orral a vad irányába mutat, testsúlyát előre helyezve, egyik mellső lábát felemelve).

A szetterfajtàk nem különültek el egészen a 19.századig. A ma ismert megjelenését az angol a 19. században nyerte el Laverack és Llewellin tenyésztői munkásságának köszönhetően. Az első kiállítást a fajta részére 1859-ben rendezték Newcastle upon Tyne-ben. Ezt követően vált egyre elterjedtebbé és ismertebbé az angol szetter fajta országon belül és kívül is. Ekkor jelentek meg az első egyedek Észak-Amerikában is.
Forrás: ESAA English Setter Association Of America, ESA The English Setter Association UK

Az angol szetter megjelenése és mozgása elegáns, kitartást, dinamizmust sugároz

 Szőre hosszú, enyhén hullámos (nem egyenes és nem göndör). Szeme jellemzően sötétbarna (színváltozatonként eltérő lehet), a szemhéjak nem lógnak, arckifejezése kedves, barátságos. A fülek alultűzöttek. Nyaka elegáns és száraz. Hátvonala egyenes, farok tartása a test vonalában. Megfelelő első és hátsó szögelésekkel rendelkezik, de nem túlszögelt. Mély mellkassal, megfelelően ívelt bordákkal rendelkezik. Elvárás a komplett fogazat és az ollós harapás. Leggyakoribb színváltozatai: blue-belton, orange-belton, blue-belton&tan (tricolour). Sajnálatos módon egyre gyakrabban találkozunk kisméretű, „kétdimenziós” , túlszögelt, magasan tűzött és tartott farokkal rendelkező, hosszú, egyenes szőrű angol szetterekkel, melyek a típust nem reprezentálják.

Az angol szetterek imádják a gyerekeket, nagyon jó társuknak bizonyulnak -  tapasztalataink alapján. Intelligens, alkalmazkodó természete révén nagyon jól kijön más kutyafajtákkal, könnyen összeszoktathatók más háziállatokkal például cicákkal. Főleg kölyökkorban lételemük a játék, a csínytevés, hatalmas mozgásigénnyel és energiákkal rendelkeznek. Ez sokszor még idős korban is megmarad. Mindemellett igazi kanapékutyák, előszeretettel alszanak a gazdi ágyában is, ha erre lehetőségük adódik. Szóval, ha nem figyelünk, gyorsan az angol szetter lesz a főnök a házban. Idegenekkel szemben barátságos, házőrzésre nem alkalmas. A számára izgalmas vagy zavaró jelenségeket (szomszéd cica vagy pórázon sétáltatott idegen kutya) hangos, kitartó ugatással jelzi. Mentális és fizikai állapotának szinten tartása érdekében fontos a rendszeres, napi szintű foglalkozás, testmozgás, a gazdival töltött idő.

Rendkívül fontos, hogy minél kisebb korban már elkezdjük az angol szetter kis kutya következetes tanítását (alapengedelmesség, behívhatóság).
Alapengedelmesség elsajátításához javasolt szakértő, a fajtát ismerő kiképző / kutyaiskola segítségét igénybe venni. Ne bíráljuk felül a tapasztalt kiképző által adott instrukciókat. A behívhatóságra a kutyus biztonsága érdekében nagy hangsúlyt helyezzünk a képzésük során. Szeretnek önállósodni, messzire elcsatangolni, ha inger gazdag környezetbe kerülnek. Ne legyenek illúzióink: hiába állunk jutifalattal a kezünkben a mező szélén, bármennyire is szeretik a hasukat, ha madarak (főleg fácán), vadak szagát megérzik, előjönnek az ösztönök és hajlamosak teljesen megfeledkezni az aggódó gazdiról. Alapengedelmesség megszerzését követően az angol szetterek és a gazdik egyaránt örömüket lelik és sikeresek tudnak lenni többféle kutyás sportban. Ilyen az agility, kereső- és mentőkutya képzés, terápiáskutya képzés, vadászat, stb. Tapasztalataink alapján kitűnően motiválhatóak jutifalattal, a pozitív megerősítéses módszerrel gyorsan eredményeket tudunk elérni náluk.

Trojepolszkij Feketefülű fehér Bim című regényének 1977-ben megjelent filmváltozata az egyik legszomorúbb és legmeghatóbb kutyás film, amit valaha láttam. A film főszereplője természetesen angol szetter. Kevés mozifilmben találkozunk angol szetter szereplővel, azonban több híres színész is a fajta rajongói közé tartozott/tartozik: Brigitte Bardot, Clarke Gable, David Cassidy, Loretta Young, Jackie Cooper, Bette Davis.

A fajtára sajnos számos örökletes betegség jellemző:
- Veleszületett egyoldali vagy kétoldali süketség
- Progresszív retina atrófia (mely a látás elvesztéséhez vezet)
- Csípőízületi diszplázia
- Könyökízületi diszplázia 
Ezen kívül hajlamosak:
- allergiára,
- fülgyulladásra,
- bűzmirigy problémára,
- fogproblémákra (fogkövesség, hiányzó vagy könnyen kihulló fogak).

Az örökletes betegségek kiszűrése a tenyésztő feladata és felelőssége. Kiskutya vásárlásakor követelje meg a tenyésztőtől az alábbi dokumentumok átadását:
- 7 hetes kortól elvégeztethető hallásteszt eredményét igazoló dokumentumot (BAER teszt), 
- Örökletes, vaksághoz vezető, retina sorvadás (progresszív retina atrófia) genetikai vizsgálati eredményét (PRArcd4 teszt),
- Szülők és felmenők csípő- és könyökdiszplázia eredménye (HD, ED),
- EU útlevél vagy egészségügyi könyv,
- FCI törzskönyv.

Megfelelő tartási körülmények biztosításával, megfelelő gondoskodással, rendszeres állatorvosi felügyelettel az egyéb, nem örökletes betegségek megjelenése minimalizálható – ez a gazdi felelőssége.

Az angol szetter rendkívül könnyen és gyorsan alkalmazkodik új helyzetekhez, új körülményekhez, azonban leginkább a gazdi mellett, a gazdi közelében szeret lenni. Kezdő kutyásoknak nem ajánljuk a fajtát, következetes nevelés hiányában gyorsan a gazdi fejére nőnek, megkeserítve a mindennapokat, számos kellemetlen helyzetet teremtve. Szeretik ugyanis feszegetni a határokat, tudják, kinél mit tudnak elérni és nagyon makacsok. Még tapasztalt kutyásnak is feladják időnként a leckét. Olyan családoknak ajánljuk a fajtát, akik elegendő szabadidővel, energiával és megfelelő anyagi háttérrel rendelkeznek ahhoz, hogy ennek a csodálatos fajtának megfelelő otthont nyújtsanak akár 16 éven keresztül. 
Rendkívül fontos, hogy már minél kisebb korban elkezdjük a kis szetter következetes tanítását (alapengedelmesség, behívhatóság), a szetter igazi családtag, kisgyerekek mellé maximálisan ajánlott, amennyiben a családnak a kisbaba érkezése mellett marad ideje a kutyusra is (több példát láttunk, amikor a baba érkezése miatt kellett új otthont keresni az elhanyagolt szetternek).