A modern társadalomban élő emberek a számukra nélkülözhetetlen társaságot nagyon gyakran háziállatok tartásával biztosítják. Ezek a kedvencek, legyenek kutyák, macskák vagy egyéb kisállatok szoros napi kapcsolatban élnek gazdáikkal, általában egy légtérben tartózkodnak valamint gyakori fizikai kontaktust tartanak fenn velük. Eközben az állatokkal és emberekkel együtt élő paraziták és egyéb kórokozók szabadon átjuthatnak egyik gazdaszervezetből a másikba. A házi macskák még különlegesebb helyzetben vannak, hiszen a lakásba bejáró kedvencek sokszor egy ágyban alszanak gazdáikkal illetve kedvükre felfedezhetik a konyhát. Emellett viszont jórészük párhuzamosan kijáró életmódot is folytat, ezáltal számos parazitával fertőződhet, melyeket hazahozva a szoros kontaktus miatt könnyen közvetíthet a gyanútlan macskatartónak. A fentiek alapján megérthető, hogy milyen fontos a házikedvencek, köztük a macskák élősködő ellenes rendszeres kezelése. Ahhoz, hogy megvédhessük mind magunkat, mind a cicákat, ismernünk kell az őket megbetegítő féregélősködőket. A házi macska életmódja, vagyis, hogy kijáró vagy csupán lakásban élő egyedről beszélünk, meghatározza, hogy milyen parazitákkal van esélye fertőződni. Életmódja és a szóba jöhető férgek jellemzőinek ismeretében már tudjuk, hogy milyen gyakran és milyen gyógyszerkészítménnyel védhetjük meg kedvencünket. A féregélősködők egy része közvetlenül fertőzheti a macskákat (például orsóférgek), míg másoknak valamilyen hordozó közti gazdára van hozzá szüksége, például a galandférgek általában nyers zsákmányállat fogyasztásával, vagy a szívférgek szúnyogok közvetítésével jutnak be a gazdaállatba.

Röviden nézzük meg, hogy milyen féregélősködők jelentenek veszélyt a velünk élő macskákra. Kedvenceinket megfertőzhetik fonálférgek (orsóféreg, kampósféreg) és galandférgek, melyek kifejlett formájukban a bélrendszerben élősködnek, ezeket nevezzük bélféregnek. Ezen kívül sajnos a bélen kívül élősködő fonálférgek is károsíthatják cicáink szervezetét, ilyen például a szívféreg, a bőrféreg, a különböző tüdőférgek vagy a szemféreg is. A bélférgek fiatal kölyök cicánál akár súlyos állapotot is okozhatnak kártételükkel, ilyenkor hasmenés, hányás, gyengeség, vérszegénység és visszamaradott fejlődés is jelentkezhet. Felnőtt korban a bélférgesség mértéke általában csökken az immunrendszer megerősödésével párhuzamosan. Mégis idősebb korban is gondot okozhatnak ezek a paraziták, a legyengült szervezetet ismét súlyosan megbetegíthetik, valamint a férgek tünetmentes hordozása a környezet folyamatos pete terhelését növeli, ami tovább fertőződésre ad lehetőséget. A leggyakoribb kórokozó itt az orsóféreg (Toxocara mystax), ami kismacskák legelterjedtebb féregélősködője és gyakran jelenik meg a bélsárban vagy a hányadékban egy csavarodott spagetti tésztára emlékeztető képletként. Az orsóféreg egy kifejezetten nagy méretű fonálféreg, ami nagy mennyiségben akár bélelzáródást is okozhat féreg ellenes kezelésben nem részesülő kismacskákban. A komoly állategészségügyi jelentősége mellett figyelmet érdemel embereket megfertőző képessége is. Ez a zoonotikus potenciál nem bélférgesség formájában nyilvánul meg, hanem annál súlyosabb szisztémás vándorlási formákban. Így az orsóféreg lárvája emberbe jutva hosszas vándorlásba kezd, aminek során sok különböző szervbe eljutva (például agy, szem, tüdő), komoly gyulladásos folyamatokat indít el, aminek változatos megbetegedések lehetnek a következményei. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy az orsóféreg lárvával fertőzött gyermekeknél tanulási nehézségek diagnosztizálhatók, és ez az állapot általában addig fennáll, amíg élő lárva található a központi idegrendszerben. Ezen kívül a Toxocara-szeropozitív emberek körében az asztma 1,9-szer, míg az epilepszia 1,4-szer gyakrabban kerül megállapításra. Érthető tehát, hogy a kedvenceink fertőzöttségét igyekeznünk kell megakadályozni, ezzel elkerülve az orsóféreg petéinek környezetbe jutását, amik sajnos rendkívül ellenállóak, hosszú éveken át fertőzési veszélyt jelentenek, mind embernek, mind állatnak egyaránt.

A bélférgességet okozó galandférgek közül több képes embert is megbetegíteni, de kiemelten veszélyes a róka öttagú galandférge (Echinococcus multilocularis), amely a macskákban is képes élősködni. Ennek a parazitának a róka mellett általában a macska leggyakrabban a végleges gazdája, bennük a bélrendszerben élősködik, általában teljesen tünetmentesen. A macskák fertőzött (közti gazda) kisrágcsálók fogyasztásával fertőződnek. Az ember sajnos közti gazdaként vesz részt a féreg életciklusában, és így sokkal súlyosabb elváltozások jönnek létre a szervezetünkben. Míg a macska belében élő kifejlett férgek kártétele elhanyagolható, addig az emberben előforduló galandféreg lárva zselatin szerű anyaggal kitöltött hólyagokat hoz létre különböző szervekben, de leggyakrabban a májban, aminek olyan súlyos károsodás lehet a következménye, ami az életet veszélyezteti. A halálozási arány ebben a betegségben ijesztően magas még a modern orvostudomány mellett is, mivel ez a betegség emberben sokáig tünetmentes marad, és mire kiderül, addigra a kezelési lehetőségek korlátozottak. Az ember a macska (vagy a róka) bélsarával a külvilágra kerülő, majd éretté váló petékkel fertőződik szájon át, általában mosatlan zöldségek és gyümölcsök fogyasztása útján. Gondoljunk csak a konyhakertbe piszkító macskákra vagy az erdőben a bogyós gyümölcsökre ürítő vadállatokra. A parazitás bántalmak megelőzésének első legfontosabb lépése mindig a higiéniás szabályok szigorú betartása (kézmosás, fogyasztandó ételek mosása, hőkezelése), a második pedig a környezet peteszennyezettségének csökkentése a házi kedvencek megfelelő féregellenes kezelésével.

A bélen kívül élősködő fonálférgek közül a szívférgességet okozó Dirofilaria immitis mindenképp külön említést igényel, mivel amellett, hogy súlyos légzőszervi vagy érrendszeri bántalmakat okoz macskákban, embert is megfertőzhet. A szívféregnek a közti gazda vektorai különböző csípőszúnyog fajok, a fertőző lárvák a szúnyogcsípés során jutnak be a végleges gazda szervezetébe, így kutyába, macskába, de akár az emberébe is. A csípést követően a lárvák a bőr alatti kötőszövetből féléves vándorlást követően a szívhez térő nagy erekbe vándorolnak, ahol kifejlett formában a 20-30 cm-es hosszúságot is elérik. Ilyen esetben beszélünk valódi szívférgességről, mely macskákban viszonylag ritka, mivel ennek a parazitának a kutyafélék a valódi gazdái. A macskák immunrendszere általában megakadályozza a parazita teljes kifejlődését, így leggyakrabban a vándorló lárvák elpusztulnak a tüdőben, ezáltal kialakítva egy akár igen súlyos légzőszervi megbetegedést. Ez a kórforma, bár nehezen diagnosztizálható, komoly állategészségügyi kockázatot jelent kedvenceink számára. Bár a macskákban a valódi forma esetében is jóval ritkábban jelennek meg a véráramban a parazita embrionális lárvái, az úgynevezett mikrofiláriák, így a szúnyogok tovább fertőződése belőlük ritkább, mégis fontos megemlíteni a zoonotikus kockázatot. Az ember szúnyogcsípés útján szintén megfertőződhet a szívféreggel, mely emberben jellemzően tüdőben kimutatható gócos elváltozással jár.

Létezik egy európai szervezet, amely azzal foglalkozik, hogy irányelvek formájában utat mutasson az állattartóknak és a kedvenceket ellátó állatorvosoknak. Ez az Európai Társállatok Parazitáival foglalkozó Tudományos Egyesület (ESCCAP – TPTTE) a macskákat veszélyeztető férgekről és a férgek elpusztításához szükséges kezelésekről is adott ki irányelvet. Ebben az irányelvben a macskákat A és B csoportra osztják, aszerint, hogy a kérdéses egyed milyen életmódot folytat. A kijáró, zsákmányállathoz szabadon hozzáférő vagy nyers hússal etetett cicák B csoportba tartoznak, ezek az állatok azok, amelyek nagy eséllyel gyakran fertőződnek különböző férgekkel. Míg a lakásból ki nem járó illetve nyers hússal nem kínált macskák (A csoport) sokkal kisebb eséllyel vagy egyáltalán nem fertőződhetnek féregélősködőkkel. Természetesen léteznek egyéb módosító tényezők, ilyen például a társállat jelenléte, hiszen ha egy lakásban élő macska társa rendszeresen kijár, akkor esetenként megfertőzheti a másik állatot is. Emellett fontos figyelembe venni azt a lehetőséget is, hogy a cica környezetében él-e olyan ember, akinek az immunrendszere nem megfelelően működik. Ilyen immunkompromittált személy nem csak a súlyos beteg ember, hanem az öt éve alatti kisgyermek és az idős is. Továbbá jó tudni, hogy a külföldi utazás, macskakiállításon való részvétel gyakoribb féregellenes kezelést igényel.

Az előbb említett ESCCAP irányelv alapján készítettek Európa több országában egy felmérést, amely azt vizsgálta kérdőív formájában, hogy milyen gyakran részesülnek a kutyák és macskák féreghajtó kezelésben, és ezt a gyakoriságot összehasonlították azzal az értékkel, amilyen kezelési sűrűségre szükség lenne. Macskák esetében azt találták, hogy a kérdőív szerinti adatok a kutatásban résztvevő macskák 54%-ánál havonkénti féregellenes kezelést tesznek szükségessé, ennek ellenére ezek a macskák átlagosan csupán évi háromszor részesültek gyógyszerezésben. Macskatartóként tehát mit tehetünk, hogy védelmet biztosítsunk házi kedvencünknek és családtagjainknak az élősködőkkel szemben? Tegyük fel magunknak azokat a kérdéseket, amelyek alapján a megfelelő csoportba sorolhatjuk cicánkat. Kölyök vagy felnőtt állatról van-e szó, csak lakásban tartjuk, vagy szabadon kijárhat, etetjük-e nyers hússal, van-e a családban kisgyermek vagy más gyengébb védekezőrendszerű személy, magunkkal visszük-e külföldi utazásainkra vagy hordjuk-e macskakiállításra. Ha kijáró és így potenciálisan zsákmányállatot fogyasztó, vagy nyers hússal etetett macskánk van, akkor mindenképpen havonta kell mind fonál- mind galandféreg ellenes kezelésben részesítenünk, ez az úgynevezett szélesspektrumú féreg ellenes kezelés. Ha viszont csak lakásban tartott a cicánk, amely nem juthat nyers húshoz, akkor elegendő évente kétszer szélesspektrumú féreg ellenes kezelést végrehajtanunk. Ezt a helyzetet módosítja valamennyi további kérdésre adott igen felelet, vagyis immungyenge családtag jelenléte, külföldi utaztatás, macskakiállításra hordás esetén szintén havonkénti fonál- és galandféreg ellenes kezelést kell biztosítanunk. A galandféreg ellenes gyógyszeres kezelés legfontosabb célja a korábban említett echinococcosis terjedésének megakadályozása. Az emberi egészséget súlyosan veszélyeztető szerepe miatt csak a száz százalékos hatékonyságot fogadjuk el a macskák kezelése során. Ilyen hatékonysági szintet csupán a prazikvantelnek nevezett hatóanyag képes elérni kedvenceink szervezetében, ezért galandférgek elpusztítására csak ezt a hatóanyagot (is) tartalmazó készítményeket javasolt használni. Ahhoz, hogy a fonálférgek kártételét is megakadályozzuk, kombinált termékeket szoktunk alkalmazni, amik így egyszerre kezelik a fonál- és galandférgességet is. Ahhoz, hogy kedvenceinkben a szívférgesség ne tudjon kialakulni, minden hónapban olyan fonálféreg ellenes hatónyagot kell választanunk, ami hatékony a bélen kívüli lárvák elpusztítására. A megfelelő gyógyszerkészítmény kiválasztásához mindenképp kérjünk tanácsot állatorvosunktól, a helyesen alkalmazott parazita ellenes stratégiai kezeléssel az egész családunk számára egészséges és biztonságos életteret biztosíthatunk.