Sokan beszélnek úgy a kutyájukról, mintha a gyerekük lenne – nevezik őket „szőrös gyereknek”, „kutyagyereknek”, vagy egyszerűen csak „a gyereknek”. Elsőre talán túlzásnak tűnhet, de a tudomány szerint ez nem csak, hogy normális, de evolúciós és biológiai okai vannak.

A kutatások azt mutatják, hogy az agyunk hasonlóan reagál a kutyánkra, mint a saját gyerekünkre. Azért is érzünk erős késztetést arra, hogy megvédjük, ha bajba kerülne, vagy hogy minden pénzünket rá költsük, csak hogy boldognak és egészségesnek lássuk – mert az agyunk valójában családtagnak, gyereknek érzékeli őt.

Kutyából lett „gyerek”

Ez nem mindig volt így. Az evolúció során, ahogy háziasítottuk a kutyákat, ők is alkalmazkodtak hozzánk. Megtanultak az emberekhez hasonló módon kommunikálni, szociális és kognitív képességeik fejlődtek, viselkedésük pedig egyre „gyerekibbé” vált. Vannak fajták – például a csivava –, amelyek már megjelenésükben is emlékeztetnek egy csecsemőre: nagy szemek, kerek fej, apró test. Az agyunk erre automatikusan reagál – pont úgy, mint amikor egy kisbaba néz vissza ránk.

Zachary Silver, a Canine Cognition Lab kutatója szerint ez az érzelmi kötődés nem véletlen: tízezer év együttélés után teljesen természetes, hogy ilyen mély érzelmi kapcsolat alakul ki az ember és kutyája között.

Agyad úgy érzékeli a kutyádat, mint a gyerekedet

Egy 2014-es kutatás során a Harvard Egyetem tudósai MRI-vel vizsgálták olyan anyák agyműködését, akiknek volt gyerekük és kutyájuk is. A résztvevők saját gyermekeikről, kutyáikról, valamint idegen gyerekekről és kutyákról készült képeket néztek.

Az eredmények meglepőek voltak: az agy érzelmekért és kötődésért felelős területei – például az amigdala, a hippocampus és a fusiform gyrus – hasonló aktivitást mutattak, amikor az anyák saját gyerekeikre és kutyáikra néztek. A vizsgálat tehát megerősítette: az érzelmi reakciók a kutyák irányába hasonlóak, mint amiket a saját gyerekek váltanak ki.

Bár az agy továbbra is megkülönbözteti a fajt (például az emberi gyerekek képei erősebb reakciókat váltanak ki bizonyos agyterületeken), a különbségek kisebbek, mint azt gondolnánk.

Ugyanúgy akarunk gondoskodni róluk

Azok a gazdik, akik gyerekükként szeretik a kutyájukat, ugyanolyan mély törődést éreznek irántuk, mint egy szülő a gyermeke iránt. Hajlandók áldozatot hozni értük, gondoskodni róluk, és minden tőlük telhetőt megtenni a jóllétükért.

„A kutyák szinte minden szinten ugyanazokat a neurológiai válaszokat váltják ki, mint az emberi gyerekek” – mondja Silver. Ez arra utal, hogy a kutyáinkkal való kapcsolat mélyebb, mint puszta társállati viszony – sokszor egy biológiai kötődéshez hasonló erővel bír.

Mi történik a szervezetedben mikor ránézel négylábú gyerekedre?

Az oxitocin – az úgynevezett „szeretethormon” – kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi kapcsolatokban. Akkor termelődik, amikor megöleljük a szeretteinket, szemkontaktust tartunk velük vagy együtt vagyunk velük. Ez a hormon segít a szülő-gyermek kötődés kialakításában is.

Ugyanez történik akkor is, amikor a kutyánkkal vagyunk. Több kutatás is kimutatta, hogy amikor az ember és a kutya egymás szemébe néz, játszanak vagy összebújnak, mindkettejük szervezetében megemelkedik az oxitocinszint. Ez az úgynevezett „oxitocin-kör” erősíti a kapcsolatot, és ösztönzi a gondoskodó viselkedést – éppúgy, ahogy egy újszülött esetében.

„Amikor a kutyád felnéz rád a nagy szemeivel, beindítja benned ugyanazt a biológiai választ, ami miatt törődni kezdesz vele – ez az ösztön biztosítja, hogy megvédjük őket, akárcsak a saját gyermekeinket” – magyarázza Ogata, a Purdue Egyetem állatviselkedési szakértője.

Az evolúció segített nekik, hogy a gyerekeinkké váljanak

A kutyák megjelenése sem véletlenül hat ránk ennyire. Az ember évszázadokon át olyan tulajdonságokat részesített előnyben a kutyáknál, amelyek hasonlítottak a gyerekekéhez – kerek fej, nagy szem, finom vonások. Emellett olyan arckifejezéseket is képesek mutatni, amelyek az emberi szomorúságra, örömre vagy kíváncsiságra emlékeztetnek. És ezeket aktívan használják is a kommunikáció során. Olyannyira, hogy képesek tudatosan manipulálni is minket embereket, erről bővebben az alábbi videóban hallhatsz.

„Az emberek vizuális lények – az arckifejezések erős érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk” – mondja Ogata. Nem véletlen, hogy az agyunk hasonló módon reagál a kutyák és a kisgyerekek arcára.

Nem vagy „őrült”, ha úgy szereted a kutyádat, mint a gyerekedet

A tudomány egyre több bizonyítékkal szolgál arra, hogy az agyunk valóban hasonlóan érzékel egy kutyát, mint egy kisgyereket. A hormonok, az agyi aktivitás, az evolúciós múlt – mind arra mutatnak, hogy nem véletlen a „kutyagyerek” érzés. A kutyák tudatosan (és genetikailag is) úgy fejlődtek, hogy megérintsék szívünket.

Szóval ha legközelebb valaki furcsán néz rád, amiért gyerekként bánsz a kutyáddal, csak mosolyogj: a tudomány szerint ez a világ legtermészetesebb dolga.