Airedale terrier

Dalmai Krisztina vagyok a Primaserenissima FCI Airedale Kennel tulajdonosa. Nyugat-Magyarországon élünk kutyáinkkal, akik a család teljes jogú tagjai. Bár komoly kiállítási eredményeik vannak, -az alapító szuka, Zafira vom Dippold és tenyésztésben lévő, amerikai vonalból származó utódai, Aisha Primaserenissima és a tenyészkan, Anthonio Primaserenissima egyaránt számos nemzeti és nemzetközi champion cím tulajdonosai, illetve mindannyian az Interchampion címet is megszerezték-, a legfontosabb, hogy „kutya” életük legyen. Így a sárban dagonyázás, bogáncsgyűjtés, Balaton parti naplemente szerves részei az életüknek. Azt valljuk, hogy csak a kiegyensúlyozott, boldog kutyától várható el, hogy a kiállításokon is jól szerepeljen. A leendő gazdik pedig elsősorban jól szocializált, egészséges társra vágynak, akivel öröm együtt élni. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a fajtajelleg megőrzésével folytassuk a tenyésztést, minden szempontból a minőségre helyezve a hangsúlyt. A kölykök velünk élnek, a lakásban születnek és folyamatos közelségben nevelkednek. Az ideális család megtalálása során a legfontosabb, hogy gazdi és kutyája kölcsönösen azt kapják, amire vágynak, illetve amire szükségük van. Ezért a kicsik csak alapos ismerkedés után, szerződéssel, számlával, élethosszi kapcsolattartással, a hobbi célú kutyusok ivartalanítási kötelezettséggel költözhetnek új otthonukba. Mindig öröm számunkra, mikor sorra kapjuk a lelkes beszámolókat a gazdiktól, Magyarországról, Kanadából, Luxemburgból, az USA-ból, vagy más országokból.

Angliában, Yorkshire-ben, az Aire folyó völgyében kell a fajta bölcsőjét keresni. Az itteni vadászok, bányászok olyan sokoldalú, ügyes kutyát igényeltek, amely segítségükre volt a vadászatban, de akár a ház körüli rágcsáló irtásban és a haszonállatok terelésében is. A fajta kialakulásában így jelentős szerepet játszott az otterhound, a bullterrier, az old english terrier, és feltehetően a gordon szetter egyaránt. Egy jó darabig working, vagy waterside, illetve Bingley terriernek hívták.

Az Aire völgyének első kutyakiállításán 1864-ben külön osztályban szerepeltek a „broken-haired” terrierek, köztük az airedale is, akkor még waterside terrier néven. 1878-ban nevezte dr. Gordon Stadles elsőként airedale terriernek. 1886-ban a Kennel Club már airedaleként törzskönyvezte őket. A fajta legelső őseként ismert Rattler, illetve fia, Airedale Jerry. Ez utóbbi volt a híres Ch. Cholmondeley Brair, az első CC-t nyerő egyed apja.

Az airedale terrier elegáns megjelenésű, izmos, kvadratikus testfelépítésű, kompakt kutya. Nyílt tekintetű, sötét szemű, barátságos, intelligens és elegáns küllemű. Hosszú, lapos koponyája, izmos állkapcsa van, V alakú, oldalt hordott füleinek törésvonala szorosan a koponyavonal fölött található. Erőteljes fogai és ollós harapása van. Háta rövid, egyenes, nyaka izmos, válla hosszú, dőlt, lapockája lapos. Végtagjai párhuzamosak, erőteljesek, szabadon mozgó könyökkel és erőteljes combbal, hátulról induló, kifejezett tolóerővel. Mancsa kerek, kicsi. Farka magasan tűzött és élénk tartású. Szőrzete kemény, drótos, testre simuló, göndör vagy puha szőrzet nem kívánatos. A „nyereg”, a tarkó és a farok felső része fekete vagy szürke (grizzle), a test többi része cser színű. Minimális fehér szín a mellső lábak között megengedett. Élénk, temperamentumos, mindig tettre kész, bátor, barátságos, de nem agresszív, igazi terrier. Méretei: kan: 58-61 cm 25-28 kg, szuka: 56-59 cm 23-26 kg.

Egy élénk, mindig tettre kész, öntörvényű bohóc, akinek saját elképzelése van a világról, de gazdájához és annak családjához nagyon ragaszkodik. Megfelelőnevelés mellett ideális társ családok részére, gyerekek mellé, illetve más háziállatokkal is problémamentesen összeszoktatható. Robbanékony, lobbanékony, mint minden terrier, de játékos és nagyon intelligens kutya. Vokális, játék közben, de egyéb vélemény nyilvánításkor is hajlamos az ugatásra, de ok nélkül nem ugat. Aktív családba való, akik ki tudják elégíteni mozgásigényét. Ettől függetlenül hajlamos az ásásra, illetve előszeretettel kóstolja meg az egyéb növényzetet is a kertben.

Az airedale terrier drótszőrű kutya lévén a rendszeres szőrápolóst igényel. Mivel ez a szőrzet gyakorlatilag nem hullik, az elhalt szőrszálakat trimmeléssel kell eltávolítani a nyírás kifejezetten tilos. Nyírás esetén a nem kívánatos szőrszálak töve bent marad a szőrtüszőben, ami a kutyának állandó diszkomfort érzetet, egészségügyi problémákat, bőrgyulladást okozhat. Minimum negyedévente egyszer kell kozmetikushoz vinni, de szükséges az ennél gyakoribb, folyamatos ápolás. Ez jelentős költséget jelent, amit szintén figyelembe kell venni a fajta választásakor. A megfelelő kozmetikus megtalálása néha nem egyszerű feladat, pozitívum, ha a gazdi saját maga akarja kézbe venni a dolgokat, ami a rendszeres ápolás mellett a kettejük közötti kapcsolatot is erősítheti. A kutya számára sem akkora megterhelés, ha otthoni környezetben, rendszeresen trimmelik, ami a szőr minőségének is jót tesz, a hosszú szőrök pedig rendszeres fésülést igényelnek és az aljszőr eltávolítása is fontos. Bundája öntisztuló, gyakori fürdetést nem igényel. Megfelelő rendszeres ápolás mellett elegáns kinézetű, egészséges kutyának örülhetünk. Ha kellően kemény talajon van mozgatva, felnőtt korában már nem feltétlenül kell vágni a körmét, hiszen lekoptatja, de mindenképpen ellenőrizni kell.

Az airedale terrier nevelésénél nagyon fontos a következetesség, a türelem és a humor. Akiben ez nincs meg, annak nem való ez a fajta. Vasszigorral nem nevelhető, a fenyítést nagyon rosszul tűri. Eredetileg főként vadászatra tenyésztették ki, ebből adódóan önálló, jó problémamegoldó készséggel rendelkezik, aki partneri viszonyban érzi igazán jól magát, így tudja kibontakoztatni képességeit. Gazdáját próbára teszi, a szeme sarkából figyeli a reakciót és bizony bolonddá teszi azt, aki bedől az ártatlan tekintetének vagy a szemtelen vigyorának. Az nyer, aki tovább kitart az álláspontja mellett. Későn érő, talán két éves kora körül mondhatni, hogy benő a feje lágya. Örök gyerek, játékosságát idős korára is megőrzi. Nemhiába hívják a kutyák bohócának. Éber, örökmozgó, minden érdekli, és mindenben részt akar venni. Nem való kinti tartásra, akkor érzi jól magát, ha a gazdájával lehet, mindegy, hogy kanapén fekvés, erdei kirándulás, városi séta, házfelújítás vagy kutyaiskola a program, minden érdekli. Rendkívül sokoldalú, hiszen amellett, hogy ideális társ a hétköznapokban, remek agility kutya, de engedelmes-, és örző-védő vonalon is helyt áll, illetve mentő-, kereső kutyaként éppúgy beválik, mint terápiás kutyaként.

A fajta sokoldalúságát és népszerűségét mutatja, hogy mindkét világháborúban több fronton szolgált, főként az angol hadsereg és az angol vöröskereszt állományában, de más országokban is. Érdekesség, hogy az USA három egymást követő elnökének is volt ilyen kutyája, Woodrow Wilson, a 28. elnök és Davie, Warren G. Harding, a 29. elnök és Laddie Boy, illetve a 30. elnök, Calvin Coolidge és Paul Pry neve összefonódik.

John Wayne, a híres színész becenevét gyerekkori kutyájáról, Duke-ról kapta.

Aspenben, Coloradoban most is dolgozik egy lavina mentő airedale terrier, Zaugg.

De vajon hányan tudják, hogy Magyarország is büszkélkedhet híres airedale terrierrel? Mindenki ismeri Mancs, a világhírű miskolci mentőkutya nevét, hiszen számtalan bravúros mentés fűződik a nevéhez. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy volt egy társa, Viking, akivel kiválóan dolgoztak párban, ő is személy kereső kutya volt.

Az airedale terrier karakteréből adódóan szerencsére elkerülte a divatkutyává válást, hiszen korántsem való mindenkinek, bár néhány évtizeddel ezelőtt, például a 80-as években jóval népszerűbb volt, mint manapság. Feltehetően ennek is köszönhetően viszont meglehetősen egészséges, különösebb jellemző terheltség, pl. csípőizületi diszplázia nélkül. Nyilván a tenyésztésbe vont kutyáknak fokozottabb egészségügyi szűrési feltételeknek kell megfelelniük, náluk a csípő, könyök, váll, térd röntgen, a PRA szűrés, a DNS kártya megléte magától értetődő kellene, hogy legyen. Mivel nagytestű kutyának számít, kölyökkorától fontos a megfelelő táplálás és a fokozott terhelés betartása, ami kulcsfontosságú a későbbi problémák elkerülése végett. Fontos, hogy a kutya lassan, egyenletesen nőjön, fejlődjön. Ezért alacsony fehérje tartalmú táp javasolt, fokozatos mozgatás mellett. Körülbelül másfél éves koráig nagyon komolyan kell venni, hogy nem szabad túlzott terhelésnek kitenni a fejlődő izom és vázrendszert. Ez néha kihívást jelenthet, mivel nagyon élénk kutyáról van szó, akit fejben is le kell fárasztani. Ehhez magas fájdalomküszöb társul, így nagyon fontos a tudatosság, mert mire fájdalmat jelez, már valószínűleg nagyon előrehaladott a gond. Szőrének ápolása szintén nagyon fontos, amivel megelőzhetőek a bőrbetegségek, illetve a benne megbújni tudó élősködők, kullancsok is csak következetes ápolás mellett fedezhetőek fel időben. Élősködők ellen 

Mivel egy rendkívül önálló, jellemes, karakteres kutyáról van szó, türelmes, következetes és jó humorérzékű gazdának ajánlott, aki mozgékony társra vágyik és nem bólogató beosztottra. Aki félti a kertjét, alárendelődő típusú, nagyon simulékony jellemű kutyára és csendre vágyik, ne airedale terriert válassza. Gyerekek ideális és hűséges kísérője, szórakoztató társ, érzékenyen reagál minden rezdülésre, azonnal kész felvidítani a gazdáját. Időigényes fajta, akit nem lehet a sarokba állítani vagy elhanyagolni, mert annak biztosan a környezet, a bútorok vagy a kert látja kárát. Bundájának, egészséges és szép küllemének fenntartása sem egyszerű feladat, lényegesen több törődést igényel, mint például egy sima, rövid szőrű kutya. Aki csak egy elegáns kutyát akar tartani, az hamar csalódni fog. De aki kutyával akar élni, és kedveli a terrierek néha zajos, látszólag kaotikus, szertelen, mindig tettre kész, vicces, csupaszív világát, az örökre beleszeret a fajtába. Alapveteőn kétfajta ember létezik, aki nem szereti a terrierek természetét, és aki mindent szeret bennük. Egy biztos, egyetlen dolog jobb, mint egy airedale terrier. Két, (vagy több) airedale terrier.