Akita Inu

Leskó Réka vagyok az Akai sora akita inu kennel tulajdonosa. Japán akitákkal először 2011-ben találkoztam, amikor is olyan szerelem lett ez a fajta, ami azóta is töretlenül tart. Első akitám Neji, egy nagyon szép intelligens, fehér színű, büszkeséget sugárzó kizárólag hobbi célra vásárolt kutyus, aki 2022-ben töltötte 11. életévét. Neji kicsiként egy nagyon játékos makacs plüssmaci volt, akinek nehéz volt elnyerni a bizalmát, de amikor is ez sikerült egy életre szóló szerelem lett belőle.
 Nejinek hála oly mértékben szerettem bele ebbe a csodálatos és egyedi fajtába, hogy egyre komolyabban érdekelt a fajta. Rengeteget olvastam róluk, egyre jobban érdekelt a tenyésztés, a fajta történelme, a felmenők és maga a fajta egyedisége. Minden, ami velük kapcsolatos.

2018-ban döntöttem úgy, hogy szeretnék még komolyabban foglalkozni a fajtával. Ennek a gondolatnak a gyümölcse lett Natsumi.  „A kis vörös maci.” becenevén Natsu. Egy tüneményes, nagyon jó idegrendszerű, játékos, bolondos, minden után érdeklődő kiskutyaként került hozzám, immár tenyésztési céllal. Vele merültünk bele a kiállítások rejtelmeibe egészen pici korától fogva. Borzasztóan büszke vagyok rá, hogy kezdő kiállításra járó létemre ő tökéletesen helyt állt minden versenyen és mindig a legjobb formáját hozta ki magából és belőlem is mind a mai napig. Vele kezdődött el tenyészetem tényleges működése és született meg az új reménységünk Aiwa. És így kezdődött el a mi történetünk, ami azóta is csak bővül, gyarapodik és egyre mélyebbre visz a fajta szeretetében.

A fajta Japánból származik a Honsu szigetén elhelyezkedő Akita tartományról kapta a nevét az inu pedig kutyát jelent, így lényegében ebből a tartományból származó kutya a jelentése. Eredetük egészen a 15. századig nyúlik vissza. Hasonló kutyák rajzait már több ezer éves leleteken is megtalálták a régészek.
Japán császárok kedvenc társállataként vonult be a köztudatba, így ragasztották rá a "királyi kutya" elnevezést is. Később a szamurájok társkutyája volt. Ez a fajta a csau csauval, a shiba inuval és az alaszkai malamuttal együtt a farkas egyik legközelebbi rokona, az ő génkészleteik állnak a legközelebb a farkasokéhoz.
Az egészség és jólét jelképe japánban.  Matagi inunak is nevezik medvevadász múltja miatt, mivel eredetileg vadászkutyának tenyésztették ki. Vadásztak velük feketemedvére, szarvasra, őzre és vaddisznóra is. Ekkor még méretük közepesnek volt mondható.
Az idő előrehaladtával az akiták gyakran őrizték a portát, őrkutyaként is kiválóan beváltak. Erős területvédő ösztönnel rendelkeznek az idegeneket pedig a mai napig nem szívesen tolerálják.
A világháború végére három, egymástól jól elkülöníthető változat alakult ki:
• Matagi akiták (vadászatra használt egyedek) (Ezeket a kutyákat kizárólag a sógunok, birodalmi vezetők birtokolták)  A matagi akita az észak-japán Tōhoku régió hagyományos, téli vadászai voltak.
• Harci akiták
• Németjuhász-akiták
 A fajtát, többször is a kihalás fenyegette az idők során, viszont napjainkban már hatalmas tisztelet övezi.  
Nem kerülte el a kutyaviadalok korszaka Japánt, így sajnos az akitákat sem. A 19. században masztiffokkal, tosákkal keresztezték őket, hogy még sikeresebb harcosokká váljanak. Ennek következtében az akita kezdte elveszíteni jellegzetes spicces megjelenését és mérete is jelentősen megnövekedett. 1908-ban betiltották a kutyaviadalokat, a fajta kedvelői pedig igyekeztek az akita eredeti karakterét visszaállítani a tenyésztés során. 1931-ben kilenc egyedet nemzeti kinccsé nyilvánítottak, és a mai napig nemzeti kutyaként tisztelik a fajtát. A kutyák Japánból való kivitele 1945-ig tiltott volt.
„Egy japán szokás szerint az újszülött gyermeknek egy kicsi akita szobrot szoktak ajándékozni. Ez jelképezi a hosszú életet, boldogságot és egészséget.”
A második világháborúban számuk drasztikusan megcsappant mivel a japánok a kutyák     bundáját katonai ruha készítésére használták fel. A hatóságok elrendelték a németjuhászon kívül minden kutyafajta befogását. Az akita tulajdonosok és tenyésztők ezt azzal próbálták kicselezni, hogy német juhászokkal keresztezték kedvenceiket. Így született meg az amerikai akita néven ismert változat. Hivatalosan 2000. január 1.je óta különítjük el a két fajtát.
Az első tenyésztők egyike: Morie Sawataishi
A háború végén csak kevés akita maradt életben – és közülük kettő Sawataishi tulajdona volt.
Csak egy maroknyi tenyésztő maradt Japánban, akik Sawataishihoz hasonlóan aprólékosan dolgoztak a fajta újjáépítésén almok tervezésével és kutyakiállítások szervezésével.

A spiccek és ősi típusú kutyák csoportjába sorolt nagytestű akita egy arányos testfelépítésű, tekintélyt parancsoló fajta. A fehér, vörös, szezám, illetve csíkos szőrzet különböztethető meg. Szőre durva tapintású egyenes szálú, aljszőrzete sűrű és puha.
Fejmérete arányos a testtel, szemei viszonylag kicsik, kissé háromszög alakúak. Kicsi hegyes füleik, vastagok, felfelé állnak. Orrnyerge egyenes, állkapcsa erős. Orra nagy és fekete színű, a fehér szőrzetű egyedeknél lehet hússzínű is. Nyaka vastag, erőteljes, háta egyenes. Mellkasa mély, hasvonala felfelé ível. Farka vastag, hátára kunkorodó. Ez lehet jobb vagy bal oldali, csigás vagy dupla kunkorodás is. Mancsa vastag, kerek, a lábujjak között úszóhártyák találhatók. Mozgása magabiztos, lendületes és erőt sugárzó. Marmagassága nemtől függően 58-70 cm, testtömege 35-50 kg. Várható élettartama 10-14 év.

Az akita inu nem való akárkinek. Céltudatos, nagyon határozott és sokszor önfejű is tud lenni. Igazi védelmező, óvja gazdáit és területét. Ezeket a tulajdonságait a gazdájának ismernie kell és meg kell tanulnia kezelni, jellemének megfelelő módon következetesen nevelni. 
Idegenekkel szemben igen tartózkodó, előfordulhat, hogy azonos nemű kutyatársaival szemben domináns. Ezért is nagyon fontos számára a korai szocializáció és a következetes, pozitív visszacsatoláson alapuló nevelés. Feleslegesen nem ugat, sokan kifejezetten csendes ebként jellemzik, bár kölyökkorában sokat próbálgatja a hangját, de ezt később kinövi. Gazdáját jellegzetes „vúúúzással” szokta köszönteni.
Alapvetően nem egy családi eb, aki könnyen kezelhető és mindenkinek feltétel nélkül engedelmeskedik. Itt egy szamurájkutyáról van szó, aki kölyökkorától kezdve következetes nevelést igényel, és egy olyan falkavezért, akinek a szavát nem vonja kétségbe. Ezért az semmi esetre sem ajánlatos, hogy teljes mértékben rábízzuk a nevelést gyermekünkre. Szükség van a szülői segítségre, határozottságra, fontos, hogy a kutyust ne a gyermek nevelje! Erősen ajánlott a kutyaovi vagy suli is a szocializáció miatt. Ha viszont van a családban egy határozott gazda, akinek a kiskutya engedelmeskedik, aki betartatja vele a szabályokat, gondoskodik a megfelelő mozgatásról, etetésekről, szőrápolásról, akkor a gyermek/ek a családban egyáltalán nem jelentenek akadályt.
Az akita inu ugyan egygazdás, ám az egész családhoz ragaszkodik, hűségesen őrzi annak minden tagját, szívesen játszik kicsikkel és nagyokkal egyaránt.  Egy megfelelő idegrendszerű és jól szocializált kutya sohasem jelenthet veszélyt a családra nézve, legyen szó ovis gyerekekről vagy idős emberekről, a jól nevelt kutya felméri kivel, hogyan viselkedhet.
Családjával szemben igen szeretetteljes, ragaszkodó és hűséges. Rosszul viseli a magányt, nem szeret egyedül lenni. Mindig tudni akar mindenről, ami körülötte történik, ezért gazdáját gyakran követi mindenhová. Intelligens, büszke kutya, nehéz túljárni az eszén. Gyakran cipel különböző játékokat, tárgyakat a szájában, de nem apportírozás fajta. Fontos számára, hogy levezethesse felesleges energiáit – akár túrákkal, sétákkal, akár különböző feladatok elvégzésével –, de nem egy kifejezetten örökmozgó kedvenc. Néha szeret a napon sütkérezni, lustálkodni.
A kisebb háziállatokat (macskákat, kisebb kutyákat) zsákmánynak tekint vadászösztöne miatt, de megfelelő összeszoktatással és körültekintéssel kiküszöbölhető.

Ápolása nem igényel különösebb erőfeszítést. Évente kétszer viszont erőteljesen vedlik. Ilyenkor minél gyakrabban kell fésülni, hogy eltávolítsd bundájából az elhalt szőrszálakat. Igen tiszta kutya, gyakran a macskákhoz hasonlítják őket, mert szeretik tisztogatni magukat. Fürdetni csak akkor szükséges, ha nagyon muszáj. Érdemes vedlési időszakban olyan kutyakozmetikába elvinni, ahol ismerik a fajtát és rábízni hozzáértő szakemberre, de ha ezt választja a gazdi azzal tisztában kell lennie, hogy bár a kozmetikában a nagyja szőrtől a kozmetikus megszabadítja a kutyust, de fürdetés utána a vedlés általában jobban beindul náluk. Így a gazdira természetesen még vár otthon a fésülés időnként, de már nem olyan nagy mértékben. 
Én magam tenyésztőként is csak akkor fürdetem meg őket, ha kiállításra vagy nyaralni megyünk. Szőrük bizonyos fokig öntisztuló így nem kell gyakran fürdetni és fésülgetni. Sok akita nem is szereti sem a fésűt, sem a vizet. 
Trimmelni és nyírni tilos! A trimmeléssel elveszítik az aljszőrzetüket. Nyírni pedig azért nem szabad mert bár az ember hajlamos a nagy bunda miatt azt gondolni, hogy melegük van, de ha egy akitát lenyírunk felborítjuk a hőháztartást és úgymond a szigetelő réteget vesszük le róla, így pont az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. Nyáron a nagy melegben ezért inkább ajánlatos folyamatosan hűteni, árnyékos, hűvös helyet biztosítani és kell, hogy az udvaron vagy ha lakásban van tartva akkor ott több helyen legyen elhelyezve ivóvíz.

Az akita következetes nevelést igényel, de rossz híre ellenére nem buta kutya, sőt! Nevelésük eltér más kutyafajtáétól így kezdő kutyás számára nem ajánlott fajta. Természetéből adódó makacssága miatt nevelése következetességet és magabiztosságot igényel. Ha egyszer valamit megtiltunk, azt máskor se engedjük meg, állítsuk fel számukra a határokat és tartassuk is be azokat különben a fejünkre nőhet.
Ne büntetésekkel próbáljuk engedelmességre bírni, mert ez csak erőteljes makacsságot és lázadást fog kiváltani belőle. Ő akkor fog értünk bármit megtenni, ha szeretettel és nagy türelemmel fordulunk felé. Képzésünk szempontjából a jutalmazásos módszert részesítsük mindenképp előnyben. Határozottan, de sohasem bántva kell nevelni. Ha az ember bántja örökre elveszíti vele szemben a bizalmát. Igényli azt, hogy szellemileg is le legyen fárasztva.

Akita inu tanítása

Szívesen tanul meg különféle trükköket, szeretik a kutyás sportokat, a nagy sétákat, túrákat. Ott szeret lenni, ahol a gazdája van. 
Kölyökkorban fontos a szocializációja. Én tenyésztőként erősen szoktam javasolni a kutyaiskolát, mert ott nem csak a kutya a gazdi is rengeteget tanulhat. Illetve a kutyaiskola nagyon fontos eleme az, hogy a kutyánk sok különféle habitussal és temperamentummal rendelkező kutyával fog találkozni, ami egy akitánál különösen fontos, hogy megtanulja miképp kell a többi kutyával bánni, hogyan játszhat velük, mik a határok. Főleg azért, mert jellemzően nem jönnek ki jól más kutyákkal, de ha ezti már kölyökkorban elkezdjük vele tanítani nagyban megkönnyítjük az ő és a magunk dolgát is. Az első évében ajánlott vele minél több helyre elmenni, akár zsúfolt helyekre is, mint plázák stb. így később nem lesz vele semmi probléma.

Lakás vs. udvar

Akita inu tartása

Sokszor teszik fel a kérdést nekem, hogy lehet-e akitát lakásban tartani. A válaszom erre az szokott lenni, hogy természetesen igen, de mi sem szeretünk egész nap egyhelyben, egy légtérben lenni így ők sem. Kellő mozgatás mellett nincs probléma a lakásban tartással, de ha nincs a kutya eléggé szellemileg is és testileg is lefárasztva érhetik a gazdit kellemetlen meglepetések. De ez éppúgy igaz udvari és lakásban való tartás esetén is. Az akita nem szeret egyedül lenni, hamar unatkozni kezd.
Illetve lakásban tartás esetén fel kell készülnünk rá, hogy valószínűleg szőrös lesz egy két holmink. Bár a lakásban tartott egyedek kevésbé vedlenek, de elveszíthetik aljszőrzetük nagy részét az állandó hőmérséklet miatt. 

A Hachiko név hallatán általában ugyanarra gondolnak az emberek. Az kutyára, aki egy vasútállomáson várta gazdáját kilenc hosszú évig. A Hachiko szó mára egy fogalom lett szerte a világon. A megingathatatlan bizalmat, hűséget és szeretetet jelenti, ami csak egy kutya és egy ember között jöhet létre. Hachiko 1923. november 10. – 1935. március 8. élt.  Hachi és gazdája között olyan mély és megingathatatlan szeretet volt, hogy amikor Hidesaburō Ueno professzor 1925. május 21.-én életét vesztette agyvérzésben az egyetemen, ahol oktatott. Hachi a következő 9 éven, kilenc hónapon és tizenöt napon keresztül visszajárt minden nap a vasútállomásra, ahova minden nap kikísérte gazdáját reggel és délután újra elément, abban a reményben, hátha még egyszer újra látja szeretett gazdáját. Pontosan akkor jelent meg, amikor a vonatnak az állomáson kellett lennie.
Élete során Hachikot a japán kultúra a hűség példájaként tartotta számon. Jóval halála után továbbra is emlékeznek rá a világ populáris kultúrájában, szobrokkal, filmekkel, könyvekkel és különféle médiákban. A Hachikō japánul chūken Hachikō (忠犬ハチ公, "hűséges kutya Hachikō") néven ismert, a hachi jelentése "nyolc" a kō pedig „urat” jelent.

Sajnos mi tenyésztők sem vagyunk mindenhatók így minden igyekezetünk ellenére az akita esetén is számolnunk kell bizonyos örökletes betegségekkel. Mivel egy alapvetően ősi típusról van szó, nem egy túlzottan terhelt fajta, ám van néhány olyan genetikai probléma, amely hazánkban is jelen van.
• A csípő és a könyök diszplázia általában a nagytestű fajták betegsége. Nagyrészt örökletes, ám nem megfelelő tartás folyamán is kialakulhat. A csúszós csempe, a nem megfelelő eledel is rossz hatással van a csípőre és könyökre. A diszplázia szűrés a tenyészegyedek esetén kötelező! 
• Erre a fajtára ezen kívül különböző szembetegségek is jellemzőek. A leggyakoribb az entropium, azaz a befelé forduló szemhéj, és a PRA (progresszív retina atrophia). A szemet is érinti az úgynevezett VKH (Vogt-Koyanagi-harada szindróma), mely egy autoimmun betegség, jellemzően a bőr pigmentációvesztését okozza, emellett látásromlással, vaksággal jár.
• Az SA (Sebaceous adenitis) egy faggyúmirigy gyulladással járó betegség. Eleinte szőrhullás, később a bőr kóros elzsírosodása termelése figyelhető meg. Folyamatos kezelést igényel, a VKH-hoz hasonlóan nem gyógyítható.
Utóbbi kettő viszonylag kevés egyednél lelhető fel.
Ezen betegségek elkerülése érdekében mindenképp azt javaslom, hogy tenyésztőtől vásároljon, hiszen a szűrések, genetikai vizsgálatok biztosítékul szolgálnak arra, hogy kevés esély legyen a megjelenésükre, legalábbis a tenyésztő mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje a genetikai problémák kialakulását.

Nos, ha végig olvastad valószínűleg már tudod kiknek ajánlott egy akita inu. De azért vegyük át.
Ha van a családban egy erős, határozott személy, aki következetesen nevel kutyát szeretve, határozottan, de semmiképpen sem bántva és kellő tapasztalattal rendelkezik. Ha szeret ő és akár az egész család kirándulni, túrázni, kutyasulizni. A korán elkezdett, következetes nevelés, illetve a gondos szocializáció elengedhetetlen feltétel az akitával közös élethez. Még így sem fogja tudni elérni, hogy kutyája örüljön amikor fajtatársaival találkozik. Ez a fajta magának való, akinek elegendő a családi kötődés. Aki egy olyan ebről álmodik, akit mindenhová magával vihet, akinek nem okoz gondot a nyüzsgés, aki élvezi a bolondozást a kutyafuttatókon, ezzel a fajtával biztosan rosszul jár. Ha a gazdi értékeli a japán kutya sajátosságait, büszkeségét és függetlenségét, az akitával egy hűséges, rendíthetetlen társat tudhat maga mellett, akit később sem szeretne elengedni és örök szerelem marad utána.