Amerikai staffordshire terrier

A Tiger Tattoo’s kennel tulajdonosa Vasszi Zoltán vagyok, családom támogatásával hivatalosan 1996-ban alapítottuk meg tenyészetünket, de előtte is részt vettünk a kutyatenyésztésben más kennelek égisze alatt. A következő pár sorban az elmúlt több mint harminkét év tapasztalatait, fontosabb eredményeit mutatom be, valamint azt, hogy miként váltam – a feleségemmel, Erikával együtt – a fajta szerelmesévé.

Gyermekkoromban láttam először az IPM Magazinban néhány képet, és egy rövid leírást az American Pit Bull Terrierekről, talán itt kezdődött… A leírás a kor politikai szemléletét tükrözte. A gaz imperialista amerikai kutya, aki mindent meg ől és elpusztít. Már akkor veszedelmes vadállatnak állította be a hazai sajtó ezt a csodálatos fajtát, amikor még tulajdonképpen nem is ismerte. Később ismét találkoztam a fajtaleírással egy nagyon régi, kis formátumú „A Kutya” újság hasábjain. Személyesen 1990-ben láttam először Amerikai Staffordshire Terriert és Pit-Bull Terriert. Azonnal lenyűgözött szépségük, atletikus alkatuk, bámulatos erejük, ekkor gondoltam arra először, hogy ilyen kutyám lesz. Akkoriban a fajta egyedeinek tulajdonosai nem feltétlenül a normális, civil életből kerültek ki, nagy részük sajnos az „éjszakai” életből volt inkább ismert.

A gondolatot elhatározás, az elhatározást tett követte, így került hozzám Astor, az első Amerikai Staffordshire Terrierem, 1991 őszén. Előtte egy akkori ismerősöm tulajdona volt, aki vásárolt egy ún. red nose Pit Bull Terrier kiskutyát is, a két kan kölyök nem jött ki egymással. Felajánlotta, hogy megvehetem, természetesen azonnal igent mondtam. Ezzel megpecsételődött a sorsom, örök barátságot kötöttem e csodálatos fajtával. Előtte sportkutyásként óriás snauzerrel, dobermannal foglalkoztam, így az amstaff egy új kihívás volt számomra, hisz nem csak a fajta volt új, hanem maga Astor is teljesen más volt, mint az eddigi kutyáim. Sokkal érzékenyebben reagált dolgokra, többször elsőre megértette, mit szeretnék tőle. Problémát kizárólag más kan kutyák jelentettek számára, de ezt betudtam a kölyökkori neveltetés, a gyermekkorban szüksége szocializáció hiányosságának, valamint a fajtára akkoriban jellemző karakternek. Kedvessége az emberekhez olyan volt, mint egy kiscicáé, dörgölődzött, simult állandóan hozzám és barátaimhoz, de ha kellett olyan volt, mint egy oroszlán.

Astoron keresztül kezdtem megismerni ezt a könnyen képezhető, intelligens fajtát, ki ugyanakkor magával ragadó egyéniségével, játékosságával igazi családi kedvenc volt.  Idősebb korára is megőrizte fiatalkori jellemét, melyben gátat csak a korából fakadó fizikai korlátok jelentettek, egész életében soha nem kapott oda gyereknek, felnőttnek és kölyökkutyának sem. Így ismerkedtem meg ezzel a lenyűgöző kutyafajtával, és így váltam rabjává, szerelmesévé az amstaffnak. 

            Mielőtt, elkezdtünk tenyészteni saját kennel név alatt, számos embernek segítettünk, figyeltük a kiskutyákat, és követni próbáltuk a párosításokat, fedztettünk Astorral, akkori kan kutyánkkal. Amikor láttuk, hogy az Astor által fedezett szukáktól általában szép és egészséges kiskutyák születnek, elgondolkoztunk azon, hogy ideje lenne a saját szukánkkal is kipróbálni. Vásároltunk az akkori egyik legeredményesebb kantól CH.Hägele’s Duncan-től egy nagyon szép vörös-fehér kislány kutyát, ki egy baleset miatt sajnos nem sokáig lehetett köztünk, így nem játszott szerepet a tenyésztésünkben. Ezután került hozzánk egy szép csíkos-fehér szuka, Josy, aki CH.Essex X-Pert Big Buster-től származott. Egészséges, atletikus felépítésű, vidám és barátságos szuka volt. Nagyon jól dolgozott a kutyaiskolákban, és igazi ratler volt. Ha elmentünk kirándulni, Josy minden alkalommal hozott nekünk ajándékot a mezőről: pockot, ürgét, miegymást. Úgy gondoltuk, hogy ha e két kutyánk képességeit, szépségét összegyúrjuk akkor a kölykök szebbek, és jobbak lesznek. Josy és Astor lettek a Tiger Tattoo’s Kennel alapjai, a nevünket szintén akkoriban találtuk ki a tigriscsíkosságra illetve a tetoválások iránti vonzalmamra utalva. Nagy fába vágtuk a fejszénket, tenyészteni kezdtünk.

Az amerikai staffordshire terrier története egészének a ködös Nagy Brittaniába mutat vissza. A korabeli emberek elsősorban használati kutyákat tartottak. A fajta elődjei terrierek voltak és a korabeli bulldogok. Ezek sem voltak homogén fajták. A funkció határozta meg a fajtát! Miután látták, hogy a terrierek intelligenciájukkal és erős vadászösztönükkel kiválóan irtották a patkányokat és egyéb dúvadakat, a bulldogok pedig kitartóan fogták a marhákat a vágóhidakon, elkezdték keverni őket az akkoriban igen népszerű kutyaviadalokra való használatra. A keverék nagyon jól sikerült! Felülmúlta a várakozást. Nagy harcikedv, és rettenthetetlen bátorság jellemezte az akkori kutyákat. Intelligenciájuk és a fogáskészségük jól ötvöződött a két „fajtából” ezért kizárólag harcra tenyésztették. A szigorú szelekció alatt, csak a győztes egyedeket használták tenyésztésben! Amelyik kutya nem volt megfelelő azt elpusztították. Az akkori Angliában nagy volt a szegénység. Senki nem tartott kedvtelésből kutyát. Még a gazdag polgárok és nemes emberek sem! A használat alatt hamar kiderült, hogy milyen típusú kutya a legalkalmasabb a feladatra. Létre jöttek lokális, regionális típusok. A kor embere nem utazgatott kedvére, hiszen nem volt miből és nem is volt miért utaznia. Kivételt képeztek a kereskedők és a vásárokra hajtó emberek. A nagy ipari válság beköszöntével, az emberek nagy része emigrálni kényszerült az otthonától távoli országba. Amerikába. Az ígéret földje egy nagy kulturális olvasztótégely volt sok lehetőséggel, a bátor és reményvesztett ember számára. 

Ott is folytatták kedvenc szórakozásukat a kutyaviadalt. Miután Európa különböző országaiból származtak, de legfőképen Nagy-Britanniából, mindenki a helyi típusú kutyáját vitte magával. Itt is a győztes a győztessel lett pároztatva és kezdett kialakulni az amerikai pitbull terrier. Itt is meg lehetett figyelni már a szoros vonaltenyésztés okán homogenitást. Amerikában sokan felismerték a kutyában a munkára való hajlandóságot, lojalitást, és az emberekbe vetett hitet, (Az akkori pittbullok 90% farmerkutya volt) de nem akartak közösséget vállalni a kutyaviadorokkal, és létrehoztak egy egyesületet. Megváltoztatták a kutya nevét, hogy ne utaljon a véres sportra. Mindezt tették 1936.június 10-én, amikor is megírták a fajta standardját is, ami azóta is változatlan!  A jelentkezett kutyákat konfirmálták, pitbull terrierről staffordshire terrierre. Nem sokkal később az Angol Kennel Club levelet intézett az Amerikai Kennel Clubhoz, hogy nekik is van egy Staffordshire kutyájuk a stafforshire bull terrier és szeretnék, ha meg lennének különböztetve egymástól nevükben is. Így lett amerikai staffordshire terrier a neve a fajtának.

Közepes méretbe szorított nagytestű kutya. Felépítését tekintve egy nehézatléta jut az eszünkbe, ha rá nézünk. Sima csillogó szőre, rásimul feszes ránctalan bőrére, mely a testét borítja. Plasztikus izmos teste magával ragadja az ember tekintetét. Az AmStaf erőt, magabiztosságat sugároz. Bordakosara fejlett. Nyílt tekintete barátságot közvetít az ember felé. Több színben tenyésztik és tartják a fajtát. Faroktartása a régi nyomós kút pumpájához hasonlatos jó esetben.

Az AmStaf az egyed karakterétől függően kiválóan tartható együtt, gyermekekkel (felügyelet alatt) házi állatokkal, cicákkal és egyéb más kedvtelésből tartott állatkával. Emberszerető fajta lévén mindenkivel barátságos. Temperamentuma egyedenként változhat, de alapjában véve temperamentumos kutya. Saját fajtatársaival nem javasolt felügyelet nélkül tartani!

Nem sok kozmetikai igénye van a fajtának, sima és rövid szőréből adódóan. Elég, ha heti rendszerességgel megfésüljük és levágjuk a karmait.

Nem igen igényel különleges kiképzést! Fizikailag is egyedfüggő a terhelési igénye. Nagyon könnyen alkalmazkodik a család ritmusához, így nem erőszakoskodik, hogy neki most, de tüstént sétálni kell mennie. A kutyaiskola az javasolt (mint minden fajtánál). A neveléssel kapcsolatban: az amstaff egy élete végéig játékos kutya fajta. Mindig nyitott egy kis közös játékra, de ez nem azt jeleni, hogy felügyelet nélkül együtt hagyhatjuk fajtatársaival, mert a játékossága mellet egy igen domináns kutya is. Nem szabad elvárni tőlük, hogy úgy viselkedjenek, mint mondjuk egy labrador. Már korai kölyök korban el kell kezdeni a szocializációját, hogy felnőtt korában kisebb legyen a kockázat a többi kutyával szemben. Ez nem azt jelenti, hogy uralkodjunk a kutyánk felett, hanem hogy jó vezetőjévé válhassunk azzal, hogy partnerként kezeljük és irányítjuk az utasításainkkal. Emberekkel szemben soha nem agresszív! Ez a fajta leírásában is szerepel. Ezért ez szinte nincs is jelen a megoldásra váró problémák listáján. Mindig a vezetői (tulajdonosi) hiba okán vannak a balesetek.

Az örökletes és kialakulható betegségek között szerepel a Cerebellal Ataxia ami egy mozgáskoordinációs problémákat okozó betegség. Genetikailag öröklődik. A MASTAFF Egyesület bevezette a kötelező szűrését. A diszplázia is gyakran előforduló probléma a fajtánál. Ezt is lehet szűrni az állatorvosoknál. Fontos azonban tudni, hogy a diszplázia kialakulhat nem megfelelő táplálási és tartási körülmények okán is.

Ezt a fajtát olyan embereknek ajánlom, akik szeretik a szinte túlzottan kedves kutyákat, szeretnek sportolni, kirándulni és nem utolsó sorban felelősséggel tudnak tartani egy kutyát. A fajta nem igényel túl sok ápolást. Itt a szőr és karom ápolásra gondolok. Gyermekek mellé felügyelettel ajánlott. Lakásba javaslom, ahol kert is van, így kiélheti a mozgásigényét, a rendszeres sétáltatások mellet.