Angol Staffordshire bullterrier

Szabó Tibor vagyok a Grinning Devils Kennel alapítója. 1991-ben találkoztam először ezzel a csodálatos fajtával, egy magasan képzett valóban dolgozó úgynevezett munkakutya képében. Akkor még nem is tudtam valójában milyen fajta kutyát látok, de teljes mértékben lenyűgözött mind az energikus alkata, mozgása mind hihetetlen intelligenciája. Szerencsémre a tulajdonosával tudtam tartani a kapcsolatot így jobban megismerhettem. Ekkor már éreztem, hogy ez az igazán hozzám „passzoló” kutya. Sajnos az élet még más utat szánt nekem, de mindig is motoszkált a gondolat, amit úgy tudnék megfogalmazni…. KELL……! Teltek az évek majd 2011-ben az öreg kutyánk 19 csodálatos együtt töltött év után átkelt a szivárványhídon, hatalmas űrt hagyva maga után, ismét kutya társ nélkül találtuk magunkat. Feleségemmel Anikóval, tudatosan elkezdtük keresni a számunkra legszimpatikus kenneleket, és vártunk a megfelelő párosításokat. Az első staffbullunk egy csodálatos kan, Blaga Bomber Igor 2012-ben született. Óriási boldogság volt őt magunkénak tudni. Azonnal belopta magát a szívünkbe! Amint lehetséges volt, elkezdtünk vele kutyaoviba majd iskolába járni. Minden várakozásunkat felülmúlta mind küllemében mind jellemében is. Belevágtunk a kiállítások világába is. Meglepetésünkre szinte azonnal, sikereket értünk el. Eközben igyekeztünk mindent megtanulni a fajtáról és képezni magunkat, minden lehetséges módon. Mondhatni, kiteljesedett a fajta iránti rajongásunk! Két év után óriási szerencsénkre hozzánk került, egy fantasztikus fiatal szuka, Devils and Fairies Jewel „Smiley”. Hamarosan Ők ketten lettek kennelünk alapító kutyái. Kutyáink azóta már világszerte öregbítik nevünket. Mi továbbra is folytatjuk a tanulást és a törekvést arra, hogy a legjobb kutyákat tudjuk a legjobb kezekbe adni!

Mielőtt rátérnénk a fajta ismertetésére, szót kell ejtenünk a „szülőföldjéről” Staffordshire megyéről, az ott élő emberekről és az ő életkörülményeikről! Az 1800-as években a megye már híres volt, fazekas iparáról, porcelánjairól és ásványi anyag lelőhelyeiről, melyre a XIX. században komoly ipar települt! Ekkortájt a munkásosztály gyakorlatilag embertelen körülmények között dolgozott és tengette életét, beleértve az asszonyokat, és a gyerekeket is! Az elégtelen körülmények miatt, mindennaposok voltak a munkahelyi balesetek, nem ritkán halálesetek. A gazdasági válságok idején gyakran éheztek a családok. Ezek figyelembevételével valamelyest megérthetjük, ezek az emberek, sok esetben csak a szerencsében bíztak. Sorsuk jobbra fordulását az ekkor már elterjedt állatviadalokon való fogadások nyereményétől várták. Itt el is érkeztünk a kutyaviadalok mai szemmel kegyetlen világához, és az erre leginkább alkalmas egyedek tenyésztéséhez. A XIX. században, az akkori mészárszékekben dolgozó, kiváló munkakutyákat (bulldogok) terrierekkel kezdték keresztezni. A bulldogok és terrierek keresztezéséből született, ún.” half and half” egyedek, kiválóan ötvözték mindkét fajta előnyös tulajdonságait. Az idő előrehaladtával egyre inkább elterjedt, az erre a célra való „vonaltenyésztés” annak érdekében, hogy tovább fejlődjön a tökéletes fizikum, és harckészség! Az akkor még keverék kutyák küllemében viszont már felismerhetőek voltak a mai Staffordshire bullterrier vonásai.

Gyakorlatilag ez a fajta áll a legközelebb az akkori viador ebek típusához. Visszautalva az akkori életkörülményekre, mivel az emberek, mind anyagi, mind fizikai értelemben igen szűkösen éltek, ezért a kutyáiknak, alkalmazkodó, simulékony természettel kellet rendelkezniük.
1835-re az állatviadalok betiltásának idejére Staffordshire kutyái, gyakorlatilag legyőzhetetlenek voltak. Még 100 esztendőt kellett várni a fajta elismertté válásáig. 1935-ben Joe Mallen és Joseph Dunn létrehozták az elő SBT találkozót és megalapították a fajtaklubot, Jack Barnard elnökletével, aki írásba foglalta az első fajtastandardet. Ebben az évben a BKC hivatalosan is elismerte a fajtát, az FCI pedig 1954-ben. Napjainkban a Staffordshire Bull Terrier az angolok nemzeti büszkesége. A „ Top Terrier” ami a legnagyobb megbecsülésnek örvend!

Közép termetű, izmos, jó arányokkal rendelkező, méretéhez képest rendkívül erőteljes. Aktív, élénk és figyelmes kutya.

Fej: Rövid, széles, „négyzetes” koponya. Nagyon kifejezett pofa izomzat. Határozott stop. Az arcorri rész rövid, a fang egyenes, nem túl mély. Az orrtükör mindig fekete. A fogazat komplett, ollós harapással.

Test: Rövid, és tömör. Széles és mély mellkas, ívelt bordák. A váll jól izmolt, a hátvonal egyenes. A nyak kifejezetten erős, rövid, a váll felé szélesedik.

Lábak: A mellső lábak erős csontozatúak, egyenesek. A hátsók jól szögeltek, párhuzamosak. A comb rendkívül erős, széles izomzattal. Mancs, közepesen nagy, a karmok sötétek.

Fülek: A fül lehet rózsafül, vagy félig felálló. Minden ettől eltérő, nem kívánatos!

Farok: Közepesen hosszú, enyhén ívelt, mélyen tűzött.

Szőrzet: Rövid, sima szőrzet. Színe: Fekete, vörös, fehér, kék. Bármilyen árnyalatú brindle (csíkos), és ezek fehérrel. Az ún. black and tan és a máj barna nem elfogadott!

Mozgás: Erőteljes, szabad, és egyben könnyed is. A hátsó lábak tolóereje határozott.

Talán közhelynek hangzik, de kiválóan egyesíti a bulldog és terrier ősök leginkább előnyös tulajdonságait. Ötvözi a bulldog erejét, higgadtságát, a terrierek kiemelkedő intelligenciájával. Nagyon lendületes, öntudatos, szinte állandóan vidám, igazi társ és családi kutya! Háziállatokkal könnyen szoktatható. Múltjából adódóan sokan gondolhatják, hogy agresszív, de ez abszolút tévhit.
Kutya társaival nem keresi a konfliktust, de természetesen az azonos nemű, idegen ebekkel „válogatós”. Hihetetlen mértékben ember, és család centrikus! Gyermekek mellé pedig kifejezetten ajánlom! Hangsúlyozottan mozgás és társaság igényű!

Ápolása nem igényel különösebb figyelmet. A fülek tisztántartása, évente néhány alkalommal fürdetés, esetenként a karmok vágása a feladatunk. Rövid szőrük nem kíván különösebb ápolást.
Vedlés alkalmával, érdemes egyszer-egyszer átkefélni.

A Staffbull nevelését a lehető leghamarabb érdemes, és szükséges elkezdeni. A korai szocializáció talán a legfontosabb feladat. Nagy élvezettel, tanulnak. Magasfokú intelligenciájuknak köszönhetően szinte mindent rohamtempóban sajátítanak el. Igaz ez a betartandó szabályokra is. Azt azért meg kell említeni, hogy a gazdik részéről, nagyfokú következetesség is szükséges! Több szempontból is kifejezetten lakáskutyák! Nem csak rövid szőrzetük, hanem hatalmas társaság igényük, és a családhoz való ragaszkodásuk miatt is! Mondhatni bűn őket az embertől elzárva, egyedüllétre kárhoztatni.
Óriási a mozgásigényük. Amennyiben biztosítjuk számára a megfelelő fizikai, és ami nagyon fontos, mentális „fárasztást”, tökéletes  kanapékutyaként tudnak viselkedni, így aztán kimondottan Lakásban tartható kutya.
Erre a legjobb megoldás egy jó kutyaiskola, vagy bármilyen kutyás sport, amiket különösképpen kedvelnek! Könnyen motiválhatók, és óriási bennük a megfelelni akarás! Hatalmas elánnal dolgoznak, vagy akár sportolnak.

Watchman a már feloszlott Staffordshire ezred katonai kabalája! Története egészen az 1800-as évek végére nyúlik vissza. 1882-ben a dél-staffordshire-i ezredet, Lord Woseley vezetésével Kairóból Kartúmba vezényelték. Az ezred vonatra szállt. Velük volt az ezred kutyája, egy Staffordshire Bullterrier akit Boxernek hívtak. A szerelvény indulásakor baleset történt. Boxer leesett a mozgó vonatról. Akik utoljára látták, állították, vagy eszméletlen, vagy halott. Az ezred elérte Assiut városát, ahol több napig kellett várakozniuk. Ekkor tűnt fel a táborban Boxer, lefogyva, teljesen kimerülten. Több mint 200 mérföldet gyalogolt a síneket követve a sivatagban, hogy visszatérhessen az ezredéhez. Azóta a Staffordshire regiment kabalakutyája a Staffordshire Bullterrier. A II.világháború után kapta a Watchman nevet. Minden egymást követő kabala a Watchman nevet viseli. Amikor egy kabalája meghal, vagy egy felvezető nyugdíjba vonul, egy másik kölyökkutyát választanak a helyére. Amikor egy Watchman elhunyt, katonai tiszteletadással temetik el őket a Staffordshire állambeli Burton upon Trentben , a St Edwards Square-en. Pillanatnyilag a VI. Watchman szolgál az ezrednél.

Forrás:www.facebook.com/WatchmanStaffordshire

Kifejezetten egészséges, hosszú életű (12-14 év).  Ennek ellenére meg kell említeni két, a fajtát terhelő betegséget. Az első az L2-HGA ( L-2-Hydroxyglutaric aciduria). Ez, az idegrendszer anyagcseréjében fellépõ (neurometabolikus) zavar. A második a „HC” azaz örökletes szemlencse homály. Ezek genetikailag determinált, öröklődő problémák, de mivel a kutyák tenyésztésbe vételének alapvető követelménye, az ezekre való mentesség, ami könnyen szűrhető, így a betegség,  utódokban való felbukkanása gyakorlatilag nulla. Természetesen ez kizárólag a tenyészetekből származó, utódokra igaz.

Nagyon alkalmazkodó jelleme miatt szinte mindenkinek merném ajánlani, de legfőképpen az aktív életet élő vagy sportos gazdiknak! Gyerekes családnak pedig, szinte kötelező választás! Kezdő, vagy első kutyásoknak nem feltétlenül a legjobb választás, de ha a gazdiban megvan a kellő elhivatottság, következetesség, határozottság, és a „kutyás” életet tanulni akarás, ez sem kizáró ok!