Újfoundlandi

Lukács Ágnes vagyok a Black Sanderland kennel alapítója. A kennel története 1992-ben kezdődött az első újfoundlandinkkal. Rajongtam a fajtáért és ez azóta sincs másképp! Tenyésztésemben az első pillanattól kezdődően a legfontosabbnak azt tartottam, hogy csak olyan almok szülessenek, akiknek minden biztosítva van ahhoz, hogy egészséges, erős csontozatú, nagyon szép és nem utolsó sorban nagyon jó jellem és viselkedésbeli tulajdonságokkal rendelkező felnőttek lehessenek. Ez nem könnyű feladat, sok lemondással és sok munkával jár. Rengeteg nagy kiállítás van mögöttünk, gyönyörű győzelmeket sikerült elérnünk több generációval Európa szerte, ami mindig nagy öröm számunkra. Nálunk a kutyák mindig egyben családtagok is voltak, így a rengeteg kiállítást, utazást, felkészülési munkát ők leginkább kalandnak élték meg, így mindenki szeretett /szeret kiállításra járni és kiállításra készülődni.

A fajtát eredetileg az újfoundlandi halászok munkakutyájaként tenyésztették és használták. Ezek a kutyák óriási méretükről, intelligenciájukról, hatalmas erejükről, nyugodt beállítottságukról, gyermekszeretetükről és hűségükről ismertek. Izmos testfelépítésük, vastag kétrétegű szőrzetük, úszóhártyás mancsaik és úszási képességeik miatt kiválóak a vízi mentésben.

Az első írásos emlék az újfoundlandi kutyáról 1775-ből származik. Az első dokumentált rézkarc az 1700-as évek végére datálható és címe: The Newfoundland Dog – Original Breed. Az ábrázolt újfoundlandi sok hasonlóságot mutat a modern változattal: nagy koponya, hatalmas méret és nagyon izmos lábak. Az első fajtaklub egy évszázaddal később, 1886-ban indult Angliában. Az első hivatalos kiállítás, amelyen az újfoundlandi fajta részt vett (6 nevezett kutyával) 1860-ban volt Birmingham-ben.

Felépítése masszív, teste erőteljes. Erős izomzattal és erős csontozattal rendelkezik. 
Mozgása könnyed, lendületes, jól koordinált, tért ölelő. Az újfoundlandi kvadratikus, a test hossza a martól a farktőig mérve megegyezik a marmagassággal. Teste kompakt. Mély mellkassal rendelkezik, a mar és a mellkas alsó vonalának távolsága nagyobb mint a mellkas alsó vonala és a talaj közötti távolság. Megjelenésének szelídséget, jó indulatot és nyugalmat kell árasztani.
Fej nagyon masszív, erős csontozatú, erősen kifejezett stoppal. A kanoké erősebb mint a szukáké, de nem jelentősen. 
Szemek sötétbarnák, mélyen ülők és messze fekszenek egymástól. Nem látszhat a piros kötőszövet.
A fülek arányosan kicsik, háromszögletűek lekerekített véggel, jól tűzöttek, fejhez simulnak.
A nyak erőteljes és izmos, jól illeszkedik a vállakhoz. Megfelelően hosszú a méltóságteljes testtartáshoz.
A harapás ollós, a tétre harapás még megengedett.
A test csontozata mindenütt masszív, oldalról nézve a test mély és erőteljes. A hát teljesen egyenes, vízszintes, széles, erős és szilárd. A has alsó vonala szinte vízszintes.
A végtagok egyenesek és párhuzamosak állásban és mozgásban is. A mancsok nagyok és kerekek. A mancsokon az ujjak közt úszóhártyák vannak.
A hátulsó résznek a fajta eredetéből adódóan erőteljesnek, izmosnak, a ruganyos és lendületes mozgáshoz jól szögeltnek kell lennie.
A farka a tövénél széles, tömött, erős, egyenes és hosszú szőr borítja. Kicsivel a csánk alá ér. Szőrzete dupla rétegű, a fedőszőr vízhatlan, hosszú, egyenes és nem göndör. Az aljszőrzet puha és sűrű. A mellső és hátulsó végtagokon a szőr zászlós.
A színe fekete, fehér-fekete és barna. A leggyakoribb szín a fekete, ami fényes, mély fekete. Fehér jegyek megengedettek a szügyön, a lábujjakon és a farok hegyén. 
A fehér-fekete: fekete fej fehér jeggyel, mely a fangig nyúlik, fekete nyereg egyenletes fehér jegyekkel, fekete far, illetve a felső részén fekete farok. Minden más résznek fehérnek kell lennie és minimális pettyezettséget szabad mutatnia
Átlagos marmagasság 71 cm kanoknál és 66 cm szukáknál. A kanok átlagos súlya 68 kg, a szukáké 54 kg. A nagy marmagasság kívánatos, de nem mehet az arányos felépítés rovására.

Hatalmas termete, impozáns megjelenése nyugalmat áraszt. Jó természetű, barátságos, őszinte, mindig vidám, könnyen kezelhető kutya és ez nagy intelligenciával párosul. Épp ezért tanítani kedvesen, szeretettel érdemes, nem hangos vezényszavakkal, így hamar megérti, mit vár tőle a gazdi. Érzékeny lelkű, nem szereti a kiabálós, parancsolós stílust, a feladatokat azért hajtja végre, mert megérti azokat és a gazdi kedvében akar járni. A gyerekekkel, vagy jóval kisebb kutyákkal is türelmes, figyelmes, elnéző és mindenféle módon igyekszik kimutatni barátságos szándékát. Kedves történetem erre, hogy amikor nálunk volt pár napig egy idegen kölyök mopsz, akkor a fiatal, 70 kilós kan lehajolt hozzá és orrával nagyon lassan gurigázta oda a saját labdáját, hogy tudjanak együtt játszani. A saját macskákkal is mindig barátságos. Ezekért a tulajdonságokért sok országban terápiás kutyaként is alkalmazzák. Társas lény, nem szeret egyedül lenni, szoros kapcsolatra van szüksége a gazdáival, legszívesebben mindenhová követné őt. Nem ugatós, ezért ha mégis ugat, akkor általában annak valami oka van.  Soha, semmilyen körülmények közt nem agresszív, ezért nem is alkalmas őrző-védő kiképzésre. Nem is igazán házőrző típus, inkább a méretével és a megjelenésével riasztja el a kéretlen látogatókat. Az agresszivitást mutató, vagy barátságtalan, vagy ideges viselkedésű egyedet a kiállításról és a tenyésztésből is a szabályok szerint kizárják. Az egészséges újfoundlandi szeret sokat mozogni, játszani, sétálni, kirándulni, de szívesen heverészik a gazdi közelében is. Mérete és mozgásigénye miatt kertes házban célszerű tartani. Nagy vízszeretete, és kitartó úszási képessége miatt az újfoundlandiból kiváló mentőkutya képezhető, gyakran alkalmazzák ilyen területen. Imádja a vizet, minden patakba és egyéb vízbe bele akar menni bármilyen időjárás van, de menteni a legendák ellenére is leginkább csak azok tudnak, akiket erre kiképeztek.

A hosszú szőr gyakori, rendszeres ápolást igényel, hetente legalább egyszer érdemes alaposan kifésülni és ha van rá lehetőség, naponta egyszer egy gyors felületi átfésülést csináljunk. Ha ezt nem tesszük, akkor nem szellőzik a bőr, kialakulhatnak esetleg különféle bőr problémák és persze nehéz kibontani az elhanyagolt bundát. A jó szőrkondíció érdekében érdemes fürdetni is őket. A fésüléshez és tisztán tartáshoz kölyökkortól kezdődően célszerű hozzászoktatni, így kifejezetten szereti később is ezt. Nyírni alapvetően nem kell, de a szép megjelenés érdekében érdemes. A kiállítási kutyáknak ennél több kozmetikára van szükségük, gyakran kell fürdetni, nyírni a kiállítások előtt és között is. Ez esetben célszerű kölyök korban hozzászoktatni a kozmetikai asztalhoz, a fürdetéshez, a kozmetikai eszközökhöz és szárításhoz, - ami a legtöbb idő - és akkor később is örömmel viseli, sőt várja a sokszor hosszadalmas procedúrát. A hosszú szőrben nehéz megtalálni a kullancsot és az esetleges kezdődő apró bőrgyulladást, ezért erre folyamatosan figyelemmel kell lennünk. Karmokat nem kell vágni, mert a szabadtéri mozgással megfelelően kopik.

A kölyökkori nevelés és szocializálás – az örökölt tulajdonságok mellett - a legfontosabb a felnőttkori viselkedés szempontjából. Érdemes minél kisebb korban minél több emberrel, környezeti ingerrel megismertetni és akkor kiegyensúlyozott, nyugodt felnőtt kutya lesz. A nevelését játékosan, de következetesen végezzük, ekkor gyorsan és lelkesen tanul. Kedvességgel és jutalomfalattal mindent megtaníthatunk neki. Ha segítségre van szükségünk, segít a tenyésztő is, de profi kutyaovik, kutyaiskolák is állnak ma már rendelkezésre, bátran keressük fel őket. Szájkosárra az ismert tulajdonságok miatt nincs szüksége az újfoundlandinak, kivéve ahol a szabályok írják ezt elő.A nyári nagy meleget a nagy fekete bunda miatt nehezebben viseli az újfoundlandi. Ilyenkor fokozottan kell figyelni arra, hogy mindig legyen kellő mennyiségű és hőmérsékletű víz, ezen kívül biztosítani kell számára árnyékos, hűvösebb helyet, ahova elhúzódhat, elkerülendő a hőgutát.

Sok történet terjed az újfoundlandiak bátorságáról a kalandozás és az életmentés terén. Az elmúlt két évszázad során ez számos művészt megihletett. Talán a leghíresebb az angol festő és szobrász művész, Sir Edwin Henry Landseer, aki élete során számos újfoundlandi kutyát festett meg, különösen szerette a fehér-fekete változatot. Az ő tiszteletére nevezték el a fehér-fekete újfoundlandit „Landseer”-nek.

Az egyik híres újfoundlandi aki a Seaman nevet kapta, talán az emberiség történetének egyik legtöbbet utazott kutyája. Seaman elkísérte Lewis és Clark amerikai felfedezőket a Mississippitől a Csendes-óceánig tartó expedíciójukon, amely 3 évig tartott.

Az újfoundlandi történetében számtalan esetet jegyeztek fel, amelyben hajókon, vízben bajba került emberek életét mentette meg egy újfoundlandi kutya.

A leghíresebb vízi mentések

- 1815.-ben Napóleon a száműzetéséből történő visszatérésekor a tengeren hánykolódó hajóról a tengerbe esett és egy újfoundlandi mentette meg az életét,

- 1828.-ban 160 ír menekültet mentettek ki egy újfoundlandi kutya segítségével a sziget partjainál hajótörést szenvedett hajóról,

- 1881.-ben Melbourne-ben egy Nelson nevű újfoundlandi mentette meg egy árvíz által elsodort fiákeres életét,

- 1919.-ben a szintén hajótörést szenvedett SS Ethie fedélzetéről mentettek ki 92 embert egy újfoundlandi segítségével. A kutya a partra vitte a fedélzeten lévők által a viharos vízbe dobott kötelet, amit a parton rögzítettek és a hajó fedélzetén tartózkodók mindegyike át tudott jutni a partra, beleértve egy csecsemőt is egy postás táskában. A hajó roncsai még mindig láthatók a Gros Morne Nemzeti Parkba

- 1995.-ben Kaliforniában egy hallás sérült embert mentett ki a folyóból egy 10 hónapos, Boo nevű újfoundlandi. Boo észrevette a vízben fuldokló férfit, amikor a gazdájával a folyó mentén sétáltak. Az újfoundlandi ösztönösen a folyóba vetette magát és karjánál fogva kihúzta a fuldoklót. Boo egyébként soha nem kapott vízimentő kiképzést.

Források: Newfoundland Club of America, The Newfoundland Dog Club of Canada, National Geographic, The Canadian Encyclopedia

Mint a legtöbb nagy testű kutyánál, náluk is gyakori betegségnek számít a könyök- és csípőízületi diszplázia, a gyomorcsavarodás, valamint a szívbetegség és a cystinuria.

A diszplázia tekintetében fontos a szülők szűrési eredménye, de tartási és táplálási problémák is okozhatják a kialakulását. 18 hónapos koráig csak a fajtájának és korának megfelelő jó minőségű táppal szabad etetni! Az előírt mennyiségeket szigorúan be kell tartani! Szükséges a megfelelő, de nem túlerőltetett mozgatás, fontos, hogy a kutya izomzata és váza szinkronban fejlődjön. A kutya egészséges csontozata szempontjából ez az első 18 hónap meghatározó. A gyomorcsavarodás elkerülésének érdekében ajánlott felnőtt korban is napi kétszer etetni. Az etetések után legalább 2 óra nyugalom szükséges. Sajnos azonban ez nem minden esetben elegendő, de orvosi beavatkozással csökkenthető a veszélye. A szívbetegségek és cystinuria esetében szintén fontos a szülők szűrési eredménye és a legtöbb szűrés kölyökkorban is elvégezhető.

Az újfoundlandi tulajdonságai miatt nyugodt szívvel ajánlható családokhoz, gyerekek mellé is. Mindazoknak ajánlható, akik egy nyugodt, barátságos, megbízható társat szeretnének maguk mellett tudni. Az újfoundlandi társas lény, foglalkozást és szeretetet igényel. Ezt biztosítani kell számára. Mérete és mozgásigénye miatt csak kertes házban érdemes tartani. Tudatában kell lennünk azonban, hogy egy újfoundlandi bizony költséges fajta. A felnevelési és tartási költségei rendszeres kiadások lesznek egész élete végéig. Ezt felelősen, előre át kell gondolnia annak, aki ilyen kutyát szeretne. Sajnos ebben a fajtában is jelen vannak a szaporítók, akik nagy kárt okoznak a fajtának ezért a kölyök vásárlásakor jól meg kell nézni, hogy kitől vesszük. Kölyköt kizárólag tenyésztőtől vásároljunk! Azt is érdemes megnézni, hogy a tenyésztő milyen tenyésztői múlttal rendelkezik, hogyan tartja a kutyákat, vannak-e a szülőknek szűrési eredményei. Egy kölyök kutya mindig aranyos és szép is, ezért érdemes megismerni a szülőket is, milyen a  küllemük, viselkedésük, milyen tulajdonságaik vannak, hogy később ne csalódjunk.