Bobtail/ Óangol juhász

Zsemlye Nikoletta vagyok, állattenyésztő agrármérnök, a fajtagondozó hazai klub a Bobtail Klub vezetőségi tagja, valamint titkára, és természetesen kutyabolond. Először egy mesefilmben majd a Shaggy Dog című filmben láttam bobtailt még gyerekként, és azonnal beleszerettem. Első kutyámra azonban várnom kellett, ugyanis a kennelalapító bobtailomat Blancát 17 évesen kaptam szüleimtől. Rögtön magával ragadott a kutyás világ, a kiállítások majd a tenyésztés. Immár 18 éve foglalkozom a fajtával, a Shaggy Beauty kennelnév alatt tenyésztek bobtailt. Jelenleg 5 óangol juhászkutyával osztom meg mindennapjaimat, és egy másik fajta a miniatűr bullterrier 4 képviselőjével.

A tenyésztésbe vont bobtail kutyáim kitűnő küllemű egyedek, sikeresen szerepelnek a kiállításokon, legalább egy, de rendszerint több ország championjai. Rendelkeznek a kötelező és a legtöbb ajánlott egészségügyi szűréssel (csípő-, könyök- és vállízületi diszplázia szűrés, szemszűrés, hallásvizsgálat, PCD-teszt, szívteszt, thyroid teszt stb.), melyek eredményei minden esetben mentesek. A kutyáim számomra családtagok, amit a leendő gazdiktól is elvárok. A bobtail igényli a gazdája közelségét és a törődést, egy igazi családi kutya.

A bobtail kialakulása

A legtöbb kutyafajta kialakulásának története homályos, ez különösen igaz azokra, melyek inkább a munkájuk miatt voltak értékesek, mintsem a szépségük révén. Emiatt szinte lehetetlen több száz évre visszavezetni a munkakutyák származását. Angliában több ezer éve vannak pásztorkutyák, de az óangol juhászkutya ősei sem vezethetők vissza pontosan az 1870-es éveknél korábbra. A 18. század közepére, amikor a gyapjú- és textilipar ugrásszerű fejlődésnek indult, sok különböző juhászkutyafajta jelent meg Angliában és Európa szerte egyaránt, melyekből kifejlődtek a későbbi fajták úgy, mint az óangol juhászkutya is.

Az óangol juhászkutya kialakításának célja alapvetően a nyáj őrzése volt, meg kellett védenie a ragadozóktól és a tolvajoktól. Fel kellett vennie a harcot a farkasokkal is, amihez erős testfelépítésre volt szükség, ellentétben a klasszikus értelemben vett terelőkutyákkal, mint például a border collie. Az ilyen kutyákra mint a bobtail, ott volt szükség, ahol a pásztor már kevésbé tudta egyedül felügyelni a hatalmas nyájat. Később az állatok piacra, vágóhídra hajtásánál is nélkülözhetetlen volt a szerepük.

A bobtail elsősorban munkakutya volt. Nevének jelentése „csonka farok”, mely a fajtára jellemző farok csonkolásra utal. A csonkítás egyik magyarázata szerint a farok nélküli egyedek nem voltak olyan fordulékonyak, és gyorsak, így nem tudták megritkítani a rájuk bízott állományt. Egy másik feltételezés szerint pedig a farok csonkolt munkakutyák mentesültek az ebadó alól, ezért alakult ki ez a szokás a fajtánál. A fajta első kiállítási megjelenése Birminghamban volt 1873-ban. Az első törzskönyvi bejegyzés 1875-ből származik, az Angol Kennel Club 1873-ban alakult. Ezekben az időkben a leghíresebb kutya egy szuka volt, Ch. Firweather, aki 1989. május 8-án született. Fairweather összesen 19 CC-t szerzett, ami ebben az időben rekordnak számított. Testét mumifikálták, és kiállították. Ma is látható a Natural History múzeumban Tringben, Herdforshire-ben.

Forrás: (J. Mandeville, 1976 – The complete old english sheepdog), (C. Smith, 1993 – The complete old english sheepdog), (E-M. Vogeler, 1984 – Bobtail und Bearded Collie)

Erőteljes megjelenésű, kvadratikus formájú kutya. Zömök, izmos testfelépítésű. A hátvonala az ágyék felé emelkedik, ezáltal a marja alacsonyabban helyezkedik el mint az ágyékrész. Ennek a tulajdonságnak köszönhető a tipikus mozgása, a poroszkálás, amikor is az azonos oldalon lévő lábak egyszerre mozognak. Felülről nézve a teste körte formát alkot. A testfelépítést illetően az arányok nagyon fontosak. Nem tartható fontosabbnak a nagyobb méret az arányosságnál. A fej szintén kvadratikus, erőteljes agykoponyai résszel. Tekintete intelligenciáról tanúskodik. A harapást tekintve az ollós harapás a korrekt, viszont elfogadott az ún. tétre harapás is. A szemek színe lehet barna, kék, esetleg felemás, de ritkán előfordulhat merle szemszín is. A szemek minél pigmentáltabbak, annál jobbak. Az orrtükör minden esetben fekete. A fülek, lelógóak, a fejhez simulnak.

A nyak meglehetősen hosszú, elegáns. Mellkasa mély és tágas, jól ívelt bordákkal. A farok tűzése és állása viszonylag új dolog, hiszen korábban azt vágták. Jellemző azonban a természetesen hordott, a hátvonal fölé nem emelkedő, dús szőrrel borított farok. A bobtail szőre dús, az egész testet borítja. Aljszőrrel rendelkező fajta, melyet a fésülés során nem szabad kitépni, hiszen ez védi a kutyát az időjárás viszontagságaitól. A szőr úgynevezett bozontos, azaz hullámos, de nem göndör. Színét tekintve szürke-fehér. A szürke árnyalata többféle lehet, de elfogadott a grizzly és a kék szín is. Nagyon ritkán születnek kék egyedek. Ezek színe már születéskor látszik, hiszen minden egyéb esetben a bobtail kölykök fekete-fehéren születnek, és csak 2-3 éves korukra érik el a végső színüket. A fehér részeken előfordulhatnak jegyek, még a szürke részben a fehér folt nem kívánatos.

Mivel makacssága révén a köznyelv sokszor butának titulálja őket, sokan nem gondolnák mennyire intelligens is ez a fajta. Számos sportra alkalmasak, mint például a terelés, dog dancing, canicross, de akár az agility is szóba jöhet. Illetve nem ritka az engedelmes vizsgával rendelkező kutya sem. Azonban mégis a legnagyobb sikereiket a kutyakiállítások világában érik el, lenyűgöző látványuk miatt. Mozgásigénye nem számottevő, a napi játékot, sétát igényli. Kölyök és növendék korban a hosszú sétákat és a lépcsőzést mellőzni kell, hiszen a végleges méretet 12-15 hónaposan érik el, addig az ízületeiket nem szabad túlzottan terhelni. Később viszont hosszabb sétákon is társunk lehet.

A rendszeres kozmetika elengedhetetlen ennél a fajtánál. Heti rendszerességgel szükséges átfésülni a bundát, az aljszőr kiszedése nélkül. Így pár óra alatt elvégezhető a művelet. Ha több időt hagyunk két fésülés között, akár 6-8 órát is igénybe vehet a folyamat. A fésüléshez elengedhetetlen egy jó minőségű pin kefe, ritka fogú fésű, illetve sörte kefe. Az ún. uszkár kefével fésülni tilos, hiszen letöri a szőrt, illetve kitépjük vele az aljszőrt. Fésüléshez mindig használjunk valamilyen fésülő sprayt vagy balzsamot hígítsunk fel és ezt permetezzük a szőrre. Szárazon fésülve a szőr letörhet. Fürdetni érdemes havonta, hisz a hatalmas szőrköntös könnyen koszolódik. Nyírást nem igényel, csak a mancsokat lehet lekerekíteni, illetve a fejet szintén formára igazítani. Ettől azonban a nem kiállítási egyedeknél sokszor eltérnek, és különféle fazonokra nyíratják kutyáikat a gazdik az egyszerűbb ápolás miatt.

A fülek tisztántartása is igen fontos, fülszőrrel rendelkező fajta, ami azt jelenti, hogy a kozmetikázások alkalmával ki kell tépnünk a fülszőrt, máskülönben fülgyulladáshoz vezethet a túlzottan benőtt fülszőr. A karmok nem igényelnek különösebb gondozást, hiszen méretükből adódóan a mozgás során kopnak. A farkaskarmokra kell csupán figyelnünk, nehogy túlnőjenek. A szemeket naponta tisztítani kell. Amennyiben nem magunk végezzük az ápolást, hanem szakemberre bízzuk, akkor is érdemes hetente, vagy kéthetente egy-egy fésülésre meglátogatni a kutyakozmetikust, hiszen ők sem varázslók, az elhanyagolt szőrű kutyát nem tudják kibontani. 

Az óangol juhászkutya több filmben szerepelt, ilyen például a Shaggy Dog vagy a Serpico. De talán a leghíresebb mesefilm a Jamie és a csodalámpa, Sajóval a bobtaillal. Híres embereket tekintve Sir Paul McCartney-nak volt óangol juhászkutyája, akit Martha-nak hívtak. Érdekesség, hogy hozzá íródott a Beatles „Martha My Dear” című száma 1968-ban. Manapság azonban a fajtát a Dulux festék reklámjaiból ismerhetik az emberek. El is terjedt az úgynevezett Dulux kutya megnevezés róluk. Világszerte velük reklámozzák a márkát immár 60 éve, ugyanis az első bobtail 1961-ben szerepelt a festék reklámjában. A legelső „Dulux dog” Shepton Daphnis Horsa, hívónevén Dash volt. Érdekesség, hogy amikor Dash nyugdíjba vonult, 450 kutyával jelentkeztek, hogy átvehessék megüresedett helyét. A megmérettetésre a londoni Cafe Royalban került sor. Napjainkig 14 kutya töltötte be ezt a szerepet, de a leghíresebb a második volt a sorban, Fernville Lord Digby, alias Digby akinek saját autója és sofőrje volt.

Ezen genetikai szűrések segítségével megtudhatjuk, hogy az adott betegségtől mentes-e az egyed, vagy hordozza e azt, esetleg genetikailag kódolva van nála a betegség. Utóbbi esetben, ha a környezeti hatások is kedvezőtlenek, akkor ki tud alakulni az adott elváltozás. Ilyen betegségek bobtailban a PCD – elsődleges csillós diszkinézia, a CA – Cerebelláris ataxia, EIC – mozgás indukálta kollapszus, DM – degenerativ mielopátia és az MDR1 – azaz az ivermectin érzékenység. Utóbbinak például csak farmakológiai jelentősége van, azaz az arra érzékeny kutya nem kaphat ivermectin tartalmú készítményt. Előfordulhatnak még pajzsmirigy problémák, azaz a hypothyreosis, a pajzsmirigy alulműködése, a süketség, és nagyon ritkán szívbetegségek. Mindezen betegségekre egy felelősségteljes tenyésztő szűreti a tenyészállatait és igyekszik legjobb tudásának megfelelően egészséges egyedeket létrehozni. Ezért érdemes kölyökvásárlás előtt érdeklődni a szülők szűrési eredményeiről. A hazai fajtagondozó szervezet a legtöbb betegségre kötelezően előírja a szűrést, és csak ezt követően vonhatók tenyésztésbe a kutyák.

A fajta szinte mindenkinek ajánlott, aki nem riad vissza a szőrápolástól illetve rendszeresen tudja kutyakozmetikába hordani. Családoknak, egyedülállóknak, kisgyerek mellé, esetleg más kisállatok mellé. Mivel végtelenül jámbor és kedves mindenféle agressziótól mentes természete van. Lakásban tartva a bunda tisztábban tartható, hiszen a séták vagy az udvari játék alkalmával nem tudja magát annyira összekoszolni, mint amikor folyamatosan kint van tartva. Természetesen kertben is lehet tartani, de a gazda jelenlétét nagymértékben igényli, így sokkal célszerűbb, ha velünk lehet a házban. Nincs kimondottan nagy mozgásigénye, ezért nem szükséges extrém sportolónak lenni, ha valaki bobtail gazdi szeretne lenni. Aki ilyen kölyköt szeretne, időben el kell kezdenie a keresgélést, ugyanis kevés tenyésztő foglalkozik a fajtával, és rendszerint hosszú várólista van mindenkinél.