Spanyol vízikutya

A Fruzzi Di Mare kennelt a családi tenyészetből részben kiválva, de azzal szoros együttműködésben alapítottam meg, amikor is úgy döntöttem, hogy a spanyol vízikutyák felé fordulok. Azért választottam ezt a fajtát, mert minden, számomra fontos tulajdonsággal bírnak. Az én esetemben nagyon nehéz volt a választás, mivel ha tehetném valószínűleg legalább 50 kutyám lenne, a tacskótól a dán dogik bármilyen fajtába bele tudok szeretni, viszont az életstílusomhoz mégiscsak egy kompakt, de mozgékony kutya illik, aki a futópályán és a lakásban is megállja a helyét, bármikor be tud ugrani az autóba és nyakunkba tudjuk venni az országot, vagy előbb-utóbb a világot is akár. Amire azonban nem számítottam, hiszen, amíg valakinek nem lesz egy saját spanyolja, nem tapasztalhatja meg azt a végtelen, már-már néha túlzottnak tűnő szeretetet és ragaszkodást, amit ezek a kutyák a gazdájuk felé tanúsítanak. És ez az, amiért ma már biztosan nem cserélném el őket semmiért!

Mivel eleve tenyésztési szándékkal is választottam a kutyáimat, nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy kiváló kennelből származzanak. Eleinte csak egy szukát, Fruzsit, a kennel névadóját akartam a Zorrazo kennelből venni, azonban a tenyésztőtől, Marika Fredriksontól annyi támogató tanácsot kaptam, és láttam, hogy a tőle származó kutyák egészségi állapota is kifogástalan, hogy amellett döntöttem, hogy bár két teljesen más vérvonalból, de tőle hozom a második szukát, Abigélt és a kant, Dömötört is. 

Most már majd a kis csapat esetleges bővítését első sorban saját kiskutyáinkkal tervezem, azonban a Zorrazo kutyákba fektetett bizalmam a kiállítási eredményeinkben számszerűen mérhető módon is „megtérült”, hiszen minden kutyám több ország champion címének birtokosa. Továbbá különösen büszke vagyok a Világ-, és Európa Kiállításokon elért Word Promise és European Promise, valamint a European Junior Winner címeinkre, s arra mi még ennél is fontosabb a mentes szűrési eredményeikre. 

Tenyésztő(k): Dr. Árvay Zsuzsa & Gálos Marianna

A török kutyaként is emlegetett Perro de agua espańol, azaz spanyol vízikutya.

A fajta kialakulásának történetét mondhatni homály fedi, de legalábbis több elmélet létezik. A két uralkodó elmélet szerint vagy a török kereskedők vitték be az Ibériai-félszigetre, vagy pedig az arab inváziók ideje alatt került oda. Akárhogy is volt, az 1110-es évekből származó feljegyzések már említést tesznek a „gyapjas kutyáról”, amely, mint a vízikutyák közös őse Flandria és Európa többi részének gyapjúkereskedelmével elterjedt más országokban is, és új vízikutya fajtákat hozott létre, mint például a barbet, uszkár, lagotto romagnolo (olasz vízikutya), cáo de agua (portugál vízikutya). 

Neve ellenére Spanyolország hegyvidékes részén főként juhok és kecskék terelésére használták, azonban később elterjedtek a tengerparti településeken is, ahol új feladatot kaptak a vízi madarak vadászata és a halászat során.

A képen egy halászhajót látunk, amely fedélzetén egy kis göndör négylábú matróz is a halászokkal tart. A spanyol vízikutya jelenléte az észak-spanyolországi dokkban vált fontossá. Algeciras, Cádiz és Málaga kikötőiben is gyakori látvány volt, mivel számos területen tudta kamatoztatni a tudását.

Állítólag épp úgy képesek voltak érzékelni a halrajokat, mint a tengerbe esett halászokat, s ezt nyugtalan viselkedéssel jelezték a legénység többi tagja felé. Mivel ügyesen hozták vissza a vízbe esett, illetve dobott tárgyakat, ezek a professzionális úszók nem haboztak a vízbe ugrani, hogy kikötéskor felvegyék a kötelet és kivigyék azt a szárazföldre.

A pásztorok főleg a sötét színű (fekete, barna), míg a halászok a világos (fehér, bézs) színű egyedeket preferálták, mivel adott területen így könnyebben észrevehetően voltak.

Ezen az 1950-es évekből származó fényképen a Málagai kikötő környékén a "szegények finomsága" (török ​​fügekaktusz) árusainak és gyűjtőinek találkozását láthatjuk, ahogy köztük pedig egy vízikutya is pihen.

Ez az 1960-as évekből származó kedves történelmi fotó pedig azt örökíti meg, ahogy egy spanyol vízikutyát egy vállalkozás igásállatként használt a gyerekek sétáltatására. 

Az 1980-as évek elején a Club de Perro de Agua (Spanyol vízikutya kennelklub) megalapítása fordulópont volt a fajta életében. Bár az 1985. május 19-én a Retiro Parkban megrendezett madridi nemzetközi kutyakiállításon már 47 spanyol vízi kutyát regisztráltak, a nemzetközi elismerés még több, mint egy évtizedet váratott magára.

Az R.S.C.E El Perro en España magazin a spanyol vízikutya 1999-ben bejelentett nemzetközi (FCI általi) elismerését hirdeti, amelynek tiszteletére a borítón a történelem egyik legjobb vízi kutyájának tartott Sabio del Marismeño látható.

A spanyol vízkutyát az AKC csak 2015-ben ismerte el hivatalosan.

Amikor a rá jellemző szőrtakarójában tündököl első ránézésre egy bájos plüssmackó hatását kelti, azonban ez a dögönyözni való kis gombóc külső egy arányos, enyhén hosszúkás testalkatú, közepes méretű és súlyú, hosszúkás fejű kutyát rejt, amely jól fejlett izomzatának és atletikus testalkatának köszönhetően rövidre nyírt szőrrel is felettébb impozáns megjelenésű.

Ennek a fajtának a két legfeltűnőbb (külső) jegye a gyapjas göndör, illetve „rasztás” szőre és az, hogy egyes egyedek csonka farokkal születnek. Többféle színváltozata megengedett.  Ha egyszínű, akkor lehet fehér, fekete, barna, a legkülönbözőbb árnyalatokban. Ha bicolor akkor pedig fehér és fekete, vagy fehér és barna különböző árnyalatokban. A tricolor, valamint a fekte-cser és a mogyoróbarna-cser színek nem megengedettek.

Rendkívül intelligens, kiegyensúlyozott fajta és mivel imád is dolgozni, ezért sokoldalúan használható különböző területeken. Ma már az eredeti funkcióját, mint a terelés és a halászat, vadászat, kevesebb lehetősége van kamatoztatni, azonban új idők, új feladatokat teremtettek a számára, így sikerrel alkalmazható pl. terápiás kutyaként, de éppúgy tökéletes társunk lehet (vagy mi az övé) sportolás közben, legyen szó futásról, túrázásról, agilityről, esetleg a nálunk egyelőre kevésbé elterjedt flyball-ról, mely utóbbiban kifejezetten remekelnek robbanékony, gyors mozgásuk miatt. Azonban nem csak rövid, de hosszú távon is remek teljesítményt nyújtanak, egy-egy félmaraton, vagy egy hosszabb túra az edzésben lévő kutyának szinte meg sem kottyan, legfeljebb kellemesen lefárasztja aznapra.

Mint fentebb említettem tökéletesen helytáll komoly feladatok során is. A Támugatók Terápíás és Segítőkutyás Alapítvány két alapító tagja Lepke és Barka a 10 éves spanyol testvérek, akik 9 hosszú éve folytatnak terápiás tevékenységet gazdájuk, Varga Viktória mellett, aki munka során a fajtára jellemző érzékenységet kamatoztatja. Ehhez természetesen minden esetben egy kellően stibil gazdának kell a kutya mögött állnia, aki mindig le tudja reagálni a kutya érzelmeit, és átsegíti őket a nehezebb helyzeteken.

Érdekesség, hogy a spanyol vízikutyának az Egyesült Királyságban ahhoz, hogy teljes Champion címmel rendelkezzen, munkavizsgát, pl. vadászvizsgát kell teljesítenie. A vadászat terén számos feladatra kiképezhető, de a legfontosabb feladata, hogy behatoljon a takaró növényzet sűrűjébe és felkutassa a vadmadarakat. Atletikus alkatának köszönhetően nem okoz gondot sem az akadályok, sem a víz leküzdése a lelőtt madarak visszaszerzése során. Hűséges és intelligens természetük okán eredményesen irányíthatók sípszóval és a minimális szóbeli parancsokkal is.

Természetesen minden jövendőbeli gazdinak nem kell futóversenyen indulnia, vagy vadásznak állnia kutyája miatt, de azt feltétlenül szükséges tudatosítani, hogy ennek a kutyának (is) megfelelő mennyiségű mozgásra és szellemi munkára van szüksége ahhoz, hogy teljes és boldog életet élhessen és, hogy ne a lakbe(át)rendezésben találja meg új hivatását. Amennyiben kellő hangsúlyt fektetünk a velük töltött időre, értsük ez alatt, hogy eljárunk vele kutyaiskolába, ha nem is minden nap, de 3-4 naponta legalább hosszabb sétára is elvisszük, akkor jó eséllyel apróbb csínytevéseken túl, nem lesz gond a magatartásával, még a szobatisztaság terén sem, mert arra rendkívül könnyen megtanítható. 

Jellemével kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy bár kiegyensúlyozott fajta, de emellett egyszerre tartózkodó is. Fontos, hogy a kiskutyáknál a szocializációs folyamat már a tenyésztőnél megkezdődjön, mert az otthonába érkező idegeneket kezdetben némi fenntartással kezelik. Ezt többnyire a kapuban vagy az ajtóban csaholással jelzik, amely azonban csupán figyelmeztetés és semmi esetre sem támadás, de miután nyugtázzák, hogy se rájuk, se a gazdájukra nem jelent veszélyt az új vendég, hamar bújós ölebbé változnak. Ez a viselkedés a saját territóriumában jellemző, ha ő a vendég, vagy csak egyszerűen az utcán sétál, akkor eme tulajdonság inkább közömbösségben nyilvánul meg. Ahogy mondani szoktam, ezek a kutyák biztosan nem fognak kávét főzni a betörőnek, de attól sem kell tartani, hogy az utcán csetepatét kezdeményezne.

Végül pedig hangsúlyoznám a legfontosabbat. Ennek a fajtának a családja, s azon belül is a gazdája a mindene. A családból mindig kiválasztja a falkavezért, akit aztán követ mindenhová. Igen, mindenhová, még oda is, ahová a király is gyalog jár. Borzasztóan igényli a figyelmet és a gazda közelségét, de emellett a család többi tagját is feltétel nélkül szereti. Gyermekek mellé kifejezetten ajánlom, mivel egyáltalán nem hamisak, türelmesek és ebből adódóan jól bírják a gyűrődést. S mivel imádják, ha folyamatosan foglalkoznak velük, így egyáltalán nem zavarja őket a gyerekek játéka, amennyiben persze annak ők is részesei lehetnek.

A szőrzete minden esetben göndör, azonban a fiatal egyedeknél még kezdetben csupán hullámosnak hat, illetve hathat, de ez egy éves korra teljesen begöndörödik. A fajta standard szerint megengedett a kutyák nyírása, de az egyenletes és teljes nyírás nem tehet esztétikus benyomást. Kiállításon ajánlott szőrhosszúság 12- 15 cm. Kiállításokon annak érdekében, hogy a szőr kvalitásait rendesen el lehessen bírálni a minimáslis hossz 3 cm.  

A hobby célra vásárolt kutyák esetében az egyik legfontosabb szempont szokott lenni, hogy az swd az úgynevezett hypoallergén kutyák közé tartozik. Ezt bundájának azon ritka tulajdonsága okozza, hogy a pulihoz és a komondorhoz és egyébként az uszkárhoz hasonlóan a szőre hajlamos arra, hogy berasztásodjon. Mindegyik fajtánál az alsó és felső szőrréteg nő egybe, ezáltal formázva meg a nemzeti kutyáinknál már jól ismert tincseket, azzal a különbséggel, hogy a spanyol vízikutya göndör fürtjei szinte maguktól összeállnak, így a kozmetikája valamivel egyszerűbb talán, mint a pulié. Alapvetően ez a fajta nem hullatja a szőrét, így mind rövid, mind hosszú szőr mellett minimális a szőrallergia kockázata.  

A röviden (3-6 cm) hosszúságú szőr esetében az ápolás igen egyszerű. Mivel fésülni ezt a fajtát „tilos”, de legalábbis szükségtelen, így az otthoni ápolás körében a nyári séták során összeszedett bogáncsok és hasonszőrű kissé kellemetlen növények eltávolítása, amely lehetőleg inkább kézzel, mintsem fésűvel vagy kefével történjen, valamint a fülszőrzet ellenőrzése és szükség esetén kézzel történő kitépkedése. Ne ijedjünk meg, ez utóbbi egyáltalán nem fáj nekik, legalábbis semmi jelét nem adják annak, hogy több lenne apróbb kellemetlenségnél, vagy még annyi se. A fülszőr könnyen kitéphető, puha, de elhanyagolás esetén igen sűrűre is megnőhet, ezért ennek eltávolításához már kicsi korban hozzá kell szoktatni őket. A rendszeres karomvágást már érdemesebb a kutyakozmetikusra bízni, mert a nagyon rövidre vágott körömmel sérülést is okozhatunk a kutyának, ugyanakkor a túlzottan hosszú karom egészségi problémákhoz vezet, mint pl. a láb deformitása. 

Ha nem szeretnénk, hogy spanyol vízikutyánk a rá jellemző hosszú rasztás szőrtakaróban tündököljön, mert nehézkesnek érezzük az ápolást (mert azért abba bizony minden is beleragad egy erdei séta alkalmával, vagy akár csak egyszerűen a kert végében - kivéve persze ha egy golfpályán van az otthonunk-), esetleg csupán szeretnénk látni az okos kis szemeit, anélkül, hogy copfot kelljen készíteni neki, akkor félévente vágassuk rövidre, ekkor a kozmetikus elvégzi a fülek tisztítását és a karmok levágását is, ha két nyírás között ez utóbbiakra még odafigyelünk, akkor igazán könnyű dolgunk lesz a kutyánkkal. 

Amennyiben vágyunk a boncos külsőre, úgy a kozmetikus lesz az egyik legjobb barátunk, 2-3 havonta érdemes felkeresni, és barátkozzunk meg a gondolattal is, hogy a kutyasimogatás néhány simítás után reflexszerű tépkedésbe fog átmenni, mert minidig találni fogunk egy-egy tincset, ami épp összeragadt kicsit, és azt bizony szét kell szedni. Ez rendszeres ápolás mellett szintén nem fájdalmas és nem is nehéz folyamat, mivel a friss gubancokat még könnyedén szét lehet tépni. Azonban, ha elhanyagoljuk a kutyánk szőrét, úgy a kozmetikusnak is nehéz dolga lesz és több hónapos, vagy akár éves kezeletlen szőrzetre már csak a nyírógép a megoldás. 

A standard szerint évente egyszer ajánlott megnyírni a spanyol vízikutya szőrét, de ha valóban szépen karban tudjuk tartani, ennél valamivel hosszabb idő is eltelhet, azonban tartsuk szem előtt, hogy egy-egy nyírás alkalmával kutyánk szőre felfrissül, bőre fellélegzik.

A spanyolok esetében kifejezetten ajánlom a kutyaóvodát is már, mivel az tökéletesen alkalmas arra, hogy mind emberekkel, mind kutyákkal megfelelően szocializálódjon a kiskutyánk. A tenyésztőtől a legnagyobb szeretet és odafigyelés mellett sem lehet elvárni, hogy a kiskutyát es kész csomagként adja a kezünkbe. Valószínűleg a kiskutya 9-10 hetes korban még nem lesz teljesen szobatiszta, nem fog tökéletesen sétálni pórázon, nem tud parancsszóra ülni és pacsit adni és vélhetően még az idegenektől is tart majd. A jó tenyésztő feladata, hogy stabil alapot adjon ahhoz, hogy az előbbieket gyorsan és könnyedén elsajátítsa, de elsősorban odafigyel a kiskutyák megfelelő táplálására és egészségére, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha nem fogja engedni, hogy az oltatlan 3-4 hetes kiskutyákat fogdossuk. Ebben az időszakban még óvni kell őket, így értelemszerűen a társasági élet fortélyaira majd nekünk kell megtanítani.

Kiképzés, nevelés során jutalomfalattal jól motiválható, de mivel a labdabolond kutyák családjába tartozik, így azzal is sikereket érhetünk el nála. Nagyon játékos és sokszor kifejezetten vicces kutya lévén imád bolondozni, más kutyákkal vagy a gazdival játszani, él-hal az eldobós-visszahozós játékokért és imád rágni, de szerencsére nem a bútorokat, ellenben a kutyajátékokat annál inkább, úgyhogy érdemes a korának megfelelő legstrapabíróbb anyagból készült darabokat beszerezni, mert egy teniszlabda nálunk nettó 30 másodpercet bír, amint lehetősége van annyi időre megkaparintani.

Engedelmességi oktatás kapcsán szánjunk időt arra, hogy a számunkra megfelelő kutyaiskolát találjuk meg, egyrészt azért, mert ahogy a gyereknevelésben, úgy a kutyanevelésben is több iskola létezik és elsősorban olyat válasszunk, ami a mi elveinkkel összhangban van. Egy azonban bizonyos, neveléséhez határozottság szükséges, de agresszió nem. (Bár ez utóbbira remélem egyetlen kutyaiskolában sem találunk példát.) A határozott fellépésünkre sem amiatt lesz szükségünk, hogy az évszázad „biológiai” fegyverét visszatartsuk a tömegpusztítástól, hanem azért, hogy a kutyánk olykor elkalandozó figyelmét a feladatra koncentráljuk.

Szerencsére a spanyol vízikutya egy általánosságban is egészséges fajtának mondható, de a felelős tenyésztők átvizsgálják állományukat olyan egészségügyi állapotok tekintetében, mint a csípőízületi diszplázia és a szem anomáliái ( PRA). 

Amire a gazdiknak ügyelni kell, hogy a spanyol vízikutyák fülét is rendszeresen ellenőrizni kell, mert hajlamos arra, hogy a benőtt szőr gyulladást okozzon. A szőrük sajnos mintha mágnesként vonzaná a toklászt, ezért nyaranta a kullancsok mellett különösen oda kell figyelni arra is, hogy a kertben vagy a mezőn való szaladgálás közben ez az alattomos kis növény nem talált-e utat a kutya bőre fele, mert nagyon hamar befúrja magát oda.

Az alapvető „gazdikritériumok” mellett a spanyol gazdinak tisztában kell lennie azzal, hogy mind szellemi, mind fizikai szempontból aktív életet kell biztosítania a kutyájának. Családba, lakásba és gyerek mellé is jó szívvel ajánlom. Valójában nehéz ellenérvet felhozni velük szemben, az egyetlen kihívást véleményem szerint az jelenthet, hogy az idegenekkel szemben tartózkodóbb típusok, mint a legtöbb kutya. Ha ezt a tulajdonságát megfelelően megtanulja kezelni a gazda és hangsúlyt fektet a kölyök korai szocializációjára, akkor tökéletes családi kutya válik majd belőle.