Tibeti terrier

Balog László vagyok, tibeti terrier és mopsz kutyák tenyésztésével foglalkozom. Nagyjából a 2010-s évek elején, az ismeretségi körünkben volt szerencsénk megismerni a tibeti terriert, mint kutyafajtát. A jelleme, kedvessége, leleményessége már rögtön az elején rabul ejtett minket és rövidesen jött is az elhatározás, hogy bővüljön a család, majd nemsokkal később Zokni, egy coboly színű tibeti terrier kutyus bolygatta fel az addigi életünket. 9 hetes korában került hozzánk és gyakorlatilag már az első napokban ámulatba ejtett minket a tanulékonyságával, fogékonyságával és azzal, hogy az első perctől kezdve megmutatta a személyiségének sokszínűségét.

Természetesen a kutyás élet nem csak játék és mese, hamar rá kellett ébrednünk, hogy fel kell nőni a feladathoz, hogy jó gazdái legyünk ennek a szuperokos és ügyes csöppségnek és lassan elkezdtünk megtanulni “kutyául” és tenyésztői biztatásra elmentünk kipróbálni néhány kiállítást, amiken pozitív tapasztalatokat szerezve kaptunk egy löketet, hogy komolyabban kezdjünk foglalkozni azzal a gondolattal, hogy a kutyázást egy másik szintre emeljük és belevágjunk egy izgalmas és kihívásokkal teli kalandba. Párommal közösen, a közös számunk címének angolra fordításával megalapítottuk a Beauty of the Galaxy kennelt.

A tibeti fajták eredete több ezer éves, viszont azoknak minden részlete, állomása talán soha nem lesz ismeretes. A tibeti szerzetesek úgy tartották, hogy az emberi lélek kutyaként reinkarnálódva visszatér a földre. Ennek a nézetnek köszönhetően a kutyák rendkívül nagy tiszteletnek örvendtek már ezekben az időkben is, így a „lélek” megölése, eladása súlyos vétek volt. Ezen hitrendszernek köszönhetően a pásztorok fehér és aranyszínű kutyákat ajándékoztak a lámának és a szerzeteseknek, akik ezekben az ősi időkben kezdtek el foglalkozni a tenyésztéssel. A szerzetesek az alom nagyobb kölykeit később visszaadományozták a pásztoroknak élelemért cserébe.

Hazánkba a ’80as években érkezett az első tibeti terrier kölyök és az első alom 1988-ban született Molnárné Lángi Éva Dsans-Blun nevű kennelében. Mára már több tenyésztő foglalkozik hazánkban is a fajta nemesítésével, népszerűsítésével és lelkiismeretes gondozásával.

Közepes méretű, hosszúszőrű, kvadratikus (négyzetes) felépítésű, masszív csontozatú kutya. Különös ismertető jelei a hátára visszakunkorodó farok, a fejhez simuló nagy fülek és a hosszú, dús szőrzet. Színben gyakorlatilag minden elfogadott a csokoládébarnát leszámítva. Leggyakoribb színváltozatai: arany-fehér, fekete-fehér, coboly, trikolor. Szőrük egyenes vagy hullámos, de nem göndör. Mozgásukra a könnyedség és légiesség jellemző, de fontos, hogy az elegancia is tükröződjön rajta.  Fejük és arcvonaluk vonásai határozottak, de inkább lágyak, mint durvák. Szemük nagy, kerek és sötétbarna, a szemhéjak feketén pigmentáltak, az orrtükör fekete. Fejüket, állkapcsukat is dús szőrzet fedi, ami a szemük elé omlik. Törzsük jól izmolt és erőteljes, hátuk egyenes, farkuk magasan tűzött és a hátukra kunkorodó. A szőrük különlegessége, hogy kétrétegű, vagyis puha aljszőrzetük van, aminek sűrűsége az évszaknak megfelelően változik, és ezt borítja az erősebb, vastagabb szálakból álló fedőszőr, ami viszont lassan cserélődik. Ennek a szőrtípusnak a legfontosabb tulajdonsága, hogy nyáron hűt, télen fűt, így a tibeti terrier szőrének nyírása, rövidítése nem ajánlott, sőt ellenjavallott. Mivel szőrük szerkezete az emberi hajhoz hasonló, ezért azon kevés fajtához tartoznak, akiknek szőre nem allergizál, így kutyaszőr allergiásoknak is ajánlott fajta.

Egy régi mondás szerint a tibeti terrier egyharmad részt kutya, egyharmad részt macska és egyharmad részt ember. Valószínűleg a nomád pásztorokkal való szoros együttélésnek köszönhetően alakult ki simulékony, barátságos, ámbár mégis határozott jelleme. Nagyon jól kijön az emberekkel és más állatokkal is. Pásztorkutya múltjának köszönhetően legfontosabb számára a család, illetve az, hogy annak szerves részese legyen. Ezen tulajdonsága miatt nem ajánlott kinti kutyaként tartani őt. Az időjárás viszontagságait jól bírná, viszont a lelke miatt fontos, hogy a közvetlen környezetünkben legyen. Az emberekkel mindig barátságos, még az idegeneknek is nagyon tud örülni, amit az első percekben ugrálással, nyalogatással fejez ki. Ha zajt hall, veszélyt érez, akkor ugatással jelez, viszont fölöslegesen nem ugat. Gyerekekkel kimondottan kedves és barátságos. A többi állattal jól kijön. A macskákkal való kapcsolatukat gyakran a macska dönti el, de a tibeti képes arra, hogy őket is a család tagjaként kezelje főként, ha kölyökkoruk óta együtt nevelkednek. A többi kutyával van, hogy kezdetben tartózkodóak, de hamar feloldódnak és játékosak (kivétel az ivaros kanokat, ők a többi kant nem tűrik túl jól a területükön).

Rendkívül intelligens fajta, így külön figyelnünk kell arra, hogy szellemi igényeiket is kielégítsük. Ez fontosabb számára, mint az, hogy testileg lefáradjon. Jól és gyorsan tanítható mind a trükköket, mind a szabályokat tekintve, így hamar sikerélménye lesz a gazdinak is és a kutyusnak is. Különböző kutyás sportokban kiemelkedően szoktak jeleskedni. Jól tud alkalmazkodni a család ritmusához, így jól érzi magát egy aktív életmódot folytató családban is, de kanapékutyaként is, utóbbit persze akkor, ha azért időnként kap teret és lehetőséget a szellemi lefáradásra. A tibeti tud azért makacs is lenni, úgyhogy fontos, hogy határozott és következetes gazdái legyünk főleg kölyökkorban, de mindezt sok-sok szeretettel, kedvességgel és bújással hálálják meg.

A tibeti terrier éke a szőre. Mint azt már említettük, a hosszú szőr nyírása a tibetik esetében ellenjavallott. Azzal minden tibetis gazdinak kalkulálnia kell, hogy a szőrápolás rendszerességet kíván, időt vesz igénybe és plusz költségekkel jár. Ha úgy döntünk, hogy kozmetikushoz hordjuk kutyánkat akkor is meg kell tanulnunk a kefélés rejtelmeit, illetve nem árt, ha legalább kis korban mi magunk végezzük a fürdetést. Egy felnőtt kutya fedőszőre 25-30 centiméter is lehet, ami eltakarja az ennél valamivel rövidebb, de többnyire dúsabb puha aljszőrt. Az aljszőr hajlamos a csomósodásra, gubancolódásra, részben a természetes hullás következtében. Nem tudnak kiesni az elhalt szőrszálak, hanem beleakadnak a környezetükben lévő többi szőrszálba, ezért fontos, hogy hetente 2-3 alkalommal átkeféljük a teljes szőrzetet. Fürdetni is gyakrabban szükséges, mint a legtöbb kutyát. Nagyjából 2-3 hét közötti időtartam az, amit a köztes fésülésekkel kibír egy tibeti szőre a fürdetések között. A fürdetés kétszeri samponozást, majd egyszeri balzsamozást jelent. Mindezt követi az alapos szárítás, ami közben kefével segítjük a száradást és eltávolítjuk a csomókat. Ez 2-3 órát is igénybe vehet egy-egy ilyen alkalommal.

Ezen kívül a karmok vágásáról kell gondoskodnunk, illetve a fülének belsejéből kell kiszednünk időközönként a szőrt. Utóbbi azért fontos, hogy könnyebben tisztán tudjuk tartani a füljáratokat, hiszen a lelapuló fül miatt folyamatos pára van a fülükben, ami kedvez a gombáknak, amik viszont gyulladást okozhatnak, ha elhanyagoljuk és nem figyelünk oda. A szőrt csupán a mancsokból, illetve az intim területek környékéről szükséges vágni. Semmi olyan műveletet nem kell a tibetikkel végezni, ami nagyon bonyolult lenne, vagy egy átlagos kézügyességgel rendelkező gazdi számára ne lenne könnyedén megtanulható. A mit, mikor és a hogyan kérdésekre a tenyésztők is szívesen válaszolnak, illetve folyamatos segítséget nyújtanak a gazdik számára tanácsadás formájában (legalábbis esetünkben mindenféleképpen). Az eszközök, amik szükségesek egy tibeti alapápolásához: 3 féle kefe, kifésülő balzsam, sampon, balzsam (jó minőségű, kutyáknak készült készítmények), karomvágó olló és egy kis méretű haj- vagy szőrnyíró olló, fültisztító folyadék.

Nevelésük nagyban hasonlít a többi kutyáéhoz. Fontos a következetesség, illetve a szabályok. A kulcs az, hogy mindig emlékeztessük magunkat, hogy nem gyerekről, hanem egy kutyáról beszélünk, még akkor is, ha abszolút családtagként, akár gyerekként is tekintünk rá. Rendkívül intelligens kutyák, akik nagyon hamar átlátják a szabályokat, a lehetőségeket, a család és a környezet szociológiai hálóját. Ezért is fontos a következetesség, illetve az, hogy felismerjük a szabályok jók! Biztonságot és kereteket adnak a kutyák számára, amik segítenek nekik abban, hogy elhelyezzék magukat a családunkban, vagyis a falkájukban.

A tibetinek alapvetően nincs igénye a rendszeres és intenzív sportokra, viszont nem áll távol sem tőlük. Teljesen jól elvannak, ha néhány napig csak kisebb sétára van időnk, de rendkívül boldogok, ha elvisszük egy egésznapos kirándulásra vagy akár egy 10-15 kilométeres futóedzésre magunkkal. A legfontosabb számukra, hogy velünk legyenek és közös programban vegyünk részt. Természetesen hasznos, ha legalább az alapfokú és középfokú tanfolyamokat elvégezzük velük, de ezek már inkább gazdi-, mintsem kutyaiskolák. Persze remek alkalom a minőségi közös időtöltésre is. Ha megvannak ezek a tanfolyamok, akkor lehetőségünk van belekóstolni a kutyás sportokba is, amik közül az agilityben és a mantrailingben elég jó eredményeket szoktak elérni a tibetik. Ezek azért is jók, mert nem csak fizikailag veszi igénybe a kutyákat, hanem szellemileg is kihívások elé állítják őket, ami nagyon le tudja fárasztani őket és nem utolsó sorban rendkívül boldogok lesznek tőle. A trükköket tekintve mindent és bármit meg tudunk nekik tanítani, ha kellően egymásra vagyunk hangolódva. A tanítás és nevelés tekintetében náluk is igaz az, hogy a jutalmazással nagyobb sikereket lehet elérni, mint a szidással, bántalmazással. A jutalmazáshoz egy nagyon hasznos segédeszköz lehet még a klikker, aminek működéséről, használhatóságáról az interneten is rengeteg anyag található, de vannak olyan kutyaiskolák is, amik ezt a szemléletet, tanítási módszert képviselik.

Egy rendkívül szívós és egészséges fajtáról beszélünk. Jól ellenáll a külső behatásoknak (hideg-meleg, főként, ha megtartjuk a szőrét!), vírusoknak, fertőzéseknek, így különösebben óvni nem kell őket, azon felül, hogy az éves kötelező veszettségi-, és a nem kötelező - bár szigorúan ajánlott - kombinált oltást megkapják. Négy jellemző genetikai betegséget ismerünk a fajtánál, amikre tenyésztőként szűrjük a kutyáinkat és a párosításnál figyelembe vesszük a szűrés eredményét. Ezek a PLL, RCD4, PRA3 és az NCL, amik idegrendszeri és különböző szemhez köthető betegségek/elváltozások rövidített nevét jelentik.

A megfelelő fejlődéshez és egészséges életvitelhez fontos a mozgás és a bevitt táplálék minősége is. Mindenképp teljes értékű, prémium minőségű ételt biztosítsunk a kutyánknak. Fontos megemlíteni, hogy nem kell a kiválasztott tápot váltogatni, hiszen azok úgy vannak megalkotva, hogy teljes értékű tápanyagforrás legyen a legtöbb kutya számára. Nem szükséges semmilyen más rendszeres kiegészítés, csupán az észszerűség határain belül. Ez alatt azt értem, hogy például ősszel lehet egy 1 hónapos vitamin kúrát tartanunk, illetve érdemes kúraszerűen halolajat adnunk a táplálékhoz (a jól ápolt szőr miatt). A szőrápolásnál említettük azt, hogy a fülére kell még figyelnünk, hogy mindig tiszta legyen. Ez a [articla~44~gyulladás], gombásodás megelőzése miatt fontos, hiszen a lelapuló fül miatt erre hajlamosak, de kellő gondossággal megelőzhető. A fent nem említett dolgok, mint a fogkő, bűzmirigy problémák, allergia és egyéb betegségek csak annyira jellemzőek rájuk, mint a legtöbb más fajtára. Fontos, hogy olyan állatorvost válasszunk, akiben teljes mértékben megbízunk, ne váltogassuk gyakran az orvosunkat, szerencsés esetben úgyis csak az oltásokkor fogunk vele találkozni.

A tibeti terrier a legtöbb családba könnyen beilleszthető. Hű társa lehet a gyerekeknek és az időseknek is, kellően sportos, viszont nem kimondottan sportkutya, így nem fontos a napi szintű rendszeres aktív életmód. Akár kis lakásban is jól tudja érezni magát, de a kertet is élvezi. Az egyetlen, amit nehezen visel az az, ha kirekesztjük a család életéből. Azoknak nem ajánlott, akik alapvetően kinti kutyában gondolkodnak, illetve akiknek gondot jelent a rendszeres szőrápolás. Fontos kiemelni, hogy a szőrük hipoallergén, így akár a kutyaszőr allergiásoknak is jó választás lehet.