A kölyökkutya megérkezésétől kezdődően, az együtt töltött évek során végig, a kutya folyamatosan tanul. A legfontosabb alapszabály a következetesség, a legbiztosabb módszer a türelem. Lakásban, vagy részben lakásban tartott kutyánál a szobatisztaságra nevelést már az első naptól kezdve érdemes elkezdeni tanítani. Fontos, hogy ne ijedjünk meg a feladattól. Nem árt tudni, hogy a kutyának, mint élőlénynek is van higiéniája, lehetőségeihez és képességeihez mérten ő is a tiszta, kényelmes környezetre törekszik. Sok esetben a szobatisztaság egy formája beavatkozás nélkül is kialakul benne a saját igényeinek és lehetőségeinek megfelelően. A mi feladatunk, hogy a szobatisztaságnak ezt a formáját a saját elvárásainkhoz, igényeinkhez igazítsuk. Nagyon fontos , hogy biztosítsunk neki megfelelő helyet, időt és alkalmat a dolga elvégzésére. Ha ennek ellenére – főleg kezdetben – nem kívánt helyre piszkít, soha ne szidjuk meg túlságosan – pláne amíg nem tanítottuk meg neki a szidás és a dicséret tehát a jó és a rossz közötti különbséget – viszont ha az általunk elvárt helyen és időben végzi el a dolgát, akkor – főleg kezdetben – soha ne maradjon el a jutalom. Ez lehet szeretgetés, simogatás, vagy akár falatka is. Így a kutya hamar felfedezi az összefüggést az általa végzett tevékenység és az arra kapott pozitív emberi reakciók között, és nem utolsó sorban megtanulja a dicséret mivoltát. Kölyökkutya megérkezésekor semmiképpen ne hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ennek a csepp kis élőlénynek az icike-picike hólyagja nagyon hamar megtelik, így kezdetben célszerű minél gyakrabban lehetőséget biztosítani neki a dolga elvégzésére. A kertben tartott kutyánál ezt a műveletsort értelemszerűen nem alkalmazzuk, ám itt is megfigyelhető, hogy rendszerint a kert egy adott területén végzi el a dolgát, nem ott ahol pihenni, játszani vagy enni szokott. A lakásban tartott scottit amellett, hogy megfelelő számban és időtartamban kivisszük a szabadba elvégezni a teendőit, naponta minimum egy alkalommal egy nagyobb sétára is vigyük el, hogy átmozgathassa a tagjait, felvehesse a környezet ingereit, és válaszolhasson azokra, tájékozódhasson a mindennapokról. Nem kell itt természetesen nagy túrákra gondolni, elegendő ezt úgy 45-60 perc időtartamban kivitelezni, időjárástól, körülményektől függően. Kertben tartott kutyánál, pláne ha nem egyedül van, a lemozgatás rendszerint nem tartozik a gazdi elsődleges feladatai közé, azonban ilyenkor is érdemes és célszerű kimozdulni. Igényli ezt a kis scottink is, és nekünk is jót tesz.
A szocializáció, mint feladat, elsőre ijesztőnek tűnhet, azonban nem kell tőle tartanunk. Egy jól szocializált kutya, amellett hogy mentálisan egészséges lesz, nagyban megkönnyítheti az együttélést az évek során. A szocializáció lényegében nem más, mint a világ bemutatása a kutyának. Gondoljunk csak bele! Amikor hazavisszük a kis Skót Terriert, lényegében fogalma sincs a világról. Egy egészséges alomban élt 8-10 hetet a testvéreivel, az édesanyjával. Ha lelkiismeretes tenyésztőtől vásároltuk a kutyát, akkor az alap szocializáción már átesett, tehát van róla némi fogalma, hogy mi a nappal és az éjszaka, a hideg és a meleg, a fönt és a lent, mi az szabadban vagy épületben lenni, tudja mi fán terem az ember, ismeri a környezete által kibocsátott szagokat, hangokat, felfogja, hogy léteznek más élőlények is rajta kívül. Ezen túlmenően azonban minden más dolog teljesen új és idegen a számára. A világunk megismertetése a mi feladatunk és felelősségünk, és ez határozza meg a későbbi életét és a külvilághoz való viszonyát. Minél alaposabban szocializálódik, annál nyitottabb életet lesz képes élni velünk. Ennek során tanulja meg, hogy hogyan reagálhat, vagy hogyan nem reagálhat a környezetből jövő ingerekre, hogy mi az, amitől tartania kell és mi az, amitől nem. Nevelésénél és képzésénél nagyon fontos a következetesség és a türelem. Ez a két alappillér, amik nélkül nem kezdhetünk bele a nevelésbe, képzésbe. Tanítása során mindig igyekezzünk a pozitív megerősítést alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy ha a kiskutya az általunk elvárt viselkedést tanúsítja, azt mindig jutalmazzuk meg, ha viszont nem tanúsítja azt, vagy általunk tiltott dolgot tesz, azt ne büntessük. Ez utóbbi esetében határozottan tiltsuk meg, adott esetben szakítsuk meg a viselkedést, de ennek ne legyen büntetés formája. A legcélszerűbb, ha a nem kívánt viselkedést annak bekövetkezése előtt szüntetjük meg, azaz elkerüljük a bekövetkezését oly módon, hogy figyelve a kutyát ért ingereket, időben felismerjük azokat, tisztában vagyunk az azokra adható lehetséges reakciókkal, és kellő időben megfelelő módon reagálunk, avatkozunk közbe. Tesszük mindezt úgy, hogy minimum lehetőséget biztosítunk, de inkább utat mutatunk a kutyának a megfelelő reakció, viselkedés tanúsítására. Ezt természetesen még a gyakorlott kutyások sem tudják száz százalékban kivitelezni, ezért ha mégis nem kívánt viselkedést tanúsít kedvencünk, igyekezzünk azt büntetés mentesen megszakítani, és a helyes viselkedésre ösztönözni őt, melyet aztán kellően meg is erősítünk. Mindehhez aztán társíthatunk parancsszavakat, kézjeleket, hangokat, mozdulatokat. Fontos, hogy a tanítást akkor végezzük, ha a kutyának is és nekünk is van kedvünk hozzá. Kényszerből sem neki, sem a gazdának nem lesz kedve gyakorolni, és az eredmény is elmarad. Nagyon fontos tisztában lennünk vele, hogy a scottink bármilyen kedvesen és értelmesen is néz ránk, hallgatja, amit mondunk neki, nem érti meg azt. Nem képes önálló következtetésre, nem gondol dolgokra. Cselekedeteit az idegrendszere és az ösztönei vezérlik, nem pedig tervek, vagy gondolatok. Az ösztönei „kihasználásával” tudjuk őt tanítani, ha megértetjük vele, hogy egy adott ingerre egy adott reakciót várunk. A képzésre, tanításra „legalkalmasabb” ösztönök a táplálékszerző ösztön, a zsákmányszerző ösztön és a territoriális ösztön. Pontosabban ezek külső ingerületek útján történő kiváltása az, amivel a kutyát a legeredményesebben tanítani, képezni lehet. Ezek mibenlétére itt és most helyhiány miatt nem térnék ki, szükség esetén a szakirodalomban részletesen fellelhető.
